Szűcs József wakeboardos nagymenőnk szenvedélye a lovaglás, legyen az hullámon vagy „igazi” lovon. Dunaharasztiban a második helyre szorult, azonban Győrben már a dobogó legfelső fokára állhatott fel. Nem rossz eredmények az augusztusban Siófókon rendezendő országos bajnokság előtt, ami számára hazai környezetben lesz.
 Szűcs József, alias Josee  |
Nemcsak a nők és a junior fiúk szerepeltek nagyszerűen pár hete a Győrben rendezett Wakeboard Európa kupán. A siófoki Szűcs József, akit mindenki csak Josee-ként ismer a szakmában, káprázatos teljesítménnyel utasította maga mögé a nagy csapattal érkező német delegációt. Márpedig, akik csak egy kicsit is járatosak ebben a sportágban, azok jól tudják, hogy a németek a wakeboard Schumacherjei, nem nagyon lehet őket legyőzni. Összehasonlításként talán elég annyit megjegyezni, hogy amíg nálunk 5 kábelpálya üzemel (igaz, hogy idén hármat is átadnak), addig Németországban kb. 500 kisebb-nagyobb pályán lehet gyakorolni az ugrásokat. Ezek után természetes, hogy „reklámozzuk” azt a honfitársunkat, aki megcibálta az oroszlán bajszát. Josee az ominózus győri verseny után nyilatkozott az extrem.hu-nak.
Cél a hatodik bajnoki cím
-Idén remek formában versenyeztél itthon, ez a jól sikerült felkészülés eredménye?
-Megmondom őszintén, most diplomáztam a Szegedi Tanárképző Főiskola testnevelés szakán, így a felkészülésem nem igazán volt teljes értékű, ennek ellenére maximálisan elégedett vagyok, főleg a mostani győri első helyezéssel. Szegeden csak úgy tudtam edzeni, hogy hajó után mentem.
 Komolyan gondolja |
Általában napi egy-két órát edzek és háromnaponként tartok egy nap pihenőt. Most hogy nincs már suli, gőzerővel készülök a siófoki országos bajnokságra, amely augusztusban lesz. Most már hatodik alkalommal győzhetnék zsinórban.
-Itthon nem sok verseny van, külföldön viszont annál több. Gyakran jársz ki versenyezni?
-Igen nagyon sok versenyen indulok. Jobban szeretek külföldön versenyezni, mint itthon. A németek jó versenyeket szoktak rendezni, persze nekik legalább 40 kiváló pályájuk van, de a többi ország versenyeivel is meg vagyok elégedve. Most például Ausztriában lesz egy 30, 000 euró összdíjazású verseny, ami már elég komoly összegnek számít. Általában az első ötben végzek mindig, ezért is éri meg külföldön rajthoz állni. Voltam kinn Amerikában is, tanulni, meg persze wakeboardozni. Odaát kicsit mások a szokások, jobbak a körülmények: több pénz van mindenre, viszont sivár az élet. Főleg hajóval húzatnak, nincsenek kábelpályák. Összejönnek a társaságok, és akkor mehet a felhőtlen szórakozás: ez jobb, mint a pályán menni, de az üzemanyag piszok drága, de hát ott megtehetik az emberek. Egyébként azért is jöttem haza, mert nem éreztem kinn igazán jól magam.
-Hat éve wakeboardozol, előtte melyik sportágnak hódoltál ilyen komolyan?
-Kosárlabdáztam. Elég jól, ifi válogatott is voltam. A siófokkal játszottam az NB II-ben. Sajnos amikor lekerültem Szegedre már nem volt meg a kellő bizalom irántam, így váltottam és 1997-ben elkezdtem wakeboardozni.
Kiegészítő sport: lovaglás
-Márciusban voltál 25 éves, hogyan ünnepelted meg az emberöltőnyi tapasztalatokat? Ha jól tudjuk, a jeles napot is edzéssel töltötted.
-A szülinapom idején, Thaiföldön edzőtáboroztam egy hónapot, rengeteg nagyon jó pálya van, viszont messze vannak egymástól, arra pedig nem volt lehetőségünk, hogy utazgassunk. Végig egy helyen voltunk, de így is nagyon hasznos volt ez az egy hónap. Szóval ott ünnepeltem meg a születésnapomat, de nem volt nagy felhajtás, mert akkor szakítottunk a barátnőmmel és nem voltam valami ünneplős hangulatban. Most hogy a sulit elvégeztem, meg persze már előtte is apunak segítek, ugyanis lovakat tenyésztünk. Nagyon szeretem a lovakat, imádok lovagolni, a kedvencem Odin, egy sárga arab mén, ami rendkívül gyönyörű lófajta.
-A wakeboard sem éppen veszélytelen sport, milyen gyakran érnek sérülések, hogyan próbálod kiküszöbölni őket?
-Még régebben egyszer, az Európa bajnokság előtt sikerült a lábtőcsontomat eltörni, azóta odafigyelek a bemelegítésre és így elkerülhetőek a balesetek. Általában a nem megfelelő lazítás és melegítés következtében szoktak előfordulni a sérülések.
-Mi volt a legextrémebb élményed?
-Szerintem a wakeboard már önmagában elég extrémnek számít. A legvadabb a Balatonon, amikor vihar van, akkor nagyon durva a pálya, iszonyatos hullámok vannak. Az eredményeim közül a legszívesebben az 1999-es világbajnoki 8. helyre emlékszem vissza, de ennek a mostani Győri első helynek is nagyon örülök.
-Mit szólsz Nócihoz, Dunaharasztiban lassan törzsvendég?
Nagyon örülök, ha ilyen hírességek ismerkednek meg a sportággal, mert egyrészt jó reklám a wakeboardnak, másrészt tényleg bárki megtanulhatja könnyen az alapokat. Még személyesen nem láttam síelni, de a Dunaharasztiban rendezett versenyen már találkoztam vele, egy asztalnál voltunk, közös ismerősökkel. Úgy tudom a barátja már régebb óta wakeboardozik. Minden esetre ezúton is szeretnék neki sok sikert kívánni, ha komolyan gondolja.
Mi pedig Joseenak szeretnénk sok sikert kívánni, róla már tudjuk, hogy komolyan gondolja, és az is biztos, hogy ezt hazai pályán, Siófokon, augusztus 16-án, be is fogja bizonyítani.
