Repült már ön négy keréken, három centire az aszfalttól, kéttüléses Formula 1-es autóval? Még nem? Azt ajánlom, jól gondolja meg, mit válaszol, ha egyszer Önnek szegezik a kérdést. Ez nem úrvezető tanfolyam, tudniillik, az úr, aki vezet, nem is ember. Utazás egy UFO-val 300-zal a Rába Ringen.
Mika Häkkinen – a sejtelmes északi |
Akkor akartam először és utoljára visszaadni a jogsimat.
Néhány éve volt már ugyan, de ez tűrhetetlen, ruhát a bőrre tapasztó, sejtjeinket vízpacnivá – kinek-kinek zsírpacnivá – olvasztó hőség megint előráncigálja bennem az egyedi élményeket.
Rendes éves találka
Azokban az években igen gyakori, a szezonokhoz tartozó menetrendszerinti találkáink voltak Mika Häkkinennel a Forma-1 finn kétszeres világbajnok klasszisával. Én bírtam a pasit, mert – bár Mika olykor szétszórtnak és morcosnak tűnt – volt valami sejtelmes, rejtett humora, ami hol hosszan elnyújtott elgondolkodtató válaszokban, hol elharapott félszavakban öltött testet. Persze igaz, hogy igen rapszódikus alkat volt, de arra rájöttem, hogy szerette az átgondolt és helyénvaló kérdéseket. A sablonos skalpvadászokat viszont utálta.
Első világbajnoki címét követően Budapestre jött egy egynapos körutazásra, ahol a tv2 stábjával egész nap vele tartottunk, Köztársasági Elnöki rezidenciától a hivatalos ebéden át egészen a közönségtalálkozókig, majd a napot egy hosszú interjúval zártuk.
Győztem! |
Az az egyedi félrehúzott szájú félmosolya, elkalandozó pillantása hát szépnek aligha volt nevezhető, de előbukkant belőle valami személyiség… S főleg jókat mondott…
Na, hagyjuk most Mikát, mert tudja mindenki, hogy nyert még egy világbajnoki címet, meg azt is, hogy egy életveszélyes ausztrál balesetből kapta össze magát – amiért én külön becsülöm -, annyi azonban bizonyos, hogy neki is köszönhetően elég jó viszony alakult ki a McLaren-Mercedes csapatával azokban az években.
A tesztpilóta is sztár
Ezüstnyíl, az F1 szépségkirálya Fotó: f1-pics.com |
Így aztán, amikor a csapat egy, a műfajt népszerűsítő európai turnéra indult Mika valamelyik győzelmet hozó, de időközben kétülésessé alakított versenyautójával, akkor jött el az a bizonyos pillanat.
Olivier Panis volt akkor a csapat tesztpilótája, amit csak egy akkora istálló engedhetett meg magának, mint az ezüstnyilak, hiszen Panis már akkor is büszkélkedhetett futamgyőzelemmel, amikor erre a feladatra szerződtették, de ezen a poszton sem volt kismiska.
Öt embernek adatott meg a lehetőség kis hazánkban, hogy Panis mögött péppé olvassza magát a Rába Ringen. Közülük én voltam az egyetlen Lujza – tudjátok, ez nálam a nőnemű kategória, de csak bizonyos képességek tehetik a nőembert Lujzává –, de még a kiválasztás sem volt elég biztosíték a páratlan élményre, mert hiszen meg kellett felelni az egészségügyi és pszichés teszteknek is.