Történelmi pillanatnak lehettek részesei azok, akik az elmúlt hét végén kilátogattak a Dunai Vízi Karneválra. A partról ugyanis nem más figyelte az eseményeket, mint maga Jim Drake, a szörf feltalálója. A 74 éves legenda természetesen kipróbálta a magyar vizeket is.
 X15-Jim másik világraszóló alkotása  |
Jim Drake a hazai szörfösök meghívására érkezett Budapestre, és természetesen előre megfontolt szándékkal időzítették látogatását a karneváli hétvégére. A mesterrel készült interjú részleteit a windsurfing.hu, hazai szörfös portál jóvoltából olvashatjátok.
Elöljáróban azonban megér pár sort Jim Drake személye, azaz következzen most egy rövid biográfia. Jim Drake 1929-ben született, amerikai állampolgár és végzettségét tekintve aerodinamikai mérnök. Eredeti szakmájában is maradandót alkotott, ami bőven elég lenne ahhoz, hogy neve bekerüljön a technika történetének nagykönyvébe. 1954-ben ő tervezte az X-15 névre keresztelt sugárhajtású repülőgépet, ami a mai napig tartja a sebességi rekordot.
A sport és szörf társadalom azonban azért foglalja imába a nevét, amit 1962-ben tett barátja, Hoyle Schweitzer és egy üveg Remy Martin társaságában. Ugyanis ekkor született meg agyában a windsurf ötlete, amit 1967-ben sikeresen vízre is bocsátottak. A deszka, árbóc, vitorla kompozícióra erre a névre kérték ki a szabadalmat, amit egészen a ’80-as évek közepéig Schweitzer birtokolt, aki komolyan hátráltatta a sport fejlődését. Közte és Jim Drake között jól érzékelteti a különbséget, hogy amíg a Schweitzer-éra alatt szinte egyáltalán nem fejlődött a sportág, addig a szabadalom lejárta óta alig lehet ráismerni az egykori szörfre, és Jim a mai napig újabb és újabb sporteszközökön dolgozik.
“Mindenhol szörföznék, ahol van víz és szél”
Jim, barátja, Birkás Bálint és Medvegy Iván hívására érkezett Magyarországra. Korábban még soha nem járt nálunk, és Takács Máté (Matto) elmondása szerint nagyon jól érezte magát a Duna partján.
 Jim Drake, akinek a szörföt köszönhetjük |
Aktivitásából semmit sem veszített, kitartóan lobbizik azért, hogy a formula kategória is bekerüljön az olimpiai programba. Ez ugye azt jelentené, hogy a versenyzők kétféle deszkával és kétféle vitorlával állhatnának rajthoz, ez pedig kiegyensúlyozottabbá tenné a mezőnyt. Jim sokat utazik a világban, sokat dolgozik-konzultáns a Starboardnál-, és éppen egy új, Drake nevet viselő, deszkán dolgozik. Nem is kell mondani, hogy Jim Magyarországon is deszkára állt!
– Deszkát és vitorlát persze nem hozok magammal, az túl sok helyet foglalna. De ruha és trapéz mindig van nálam, úgy készülök, hogy hátha szükség lesz rá, és akkor ne kelljen kölcsönkérnem. Legszívesebben a világ minden pontján szörföznék, ahol van víz és szél! Persze ma már csak módjával szörfözök, a kényelmes, nyugodt siklást szeretem, kb. 15-20 csomós szélben. Tudom, hogy ma a fiatalok között az a legnagyobb menő, aki 35-40 csomós szélben csinálja a látványos trükköket, de én már nem akarom, és nem is tudom felvenni a versenyt a fiatalokkal. Egyszerűen csak szeretem a dolgokat, és a szörfözést is úgy csinálni, ahogy nekem jól esik.
-Szörfözés közben szokott arra gondolni, hogy az a deszka, amin éppen áll, az ön találmánya, és hogy önön kívül abban a pillanatban még sokan mások is az ön találmányán siklanak?
-Ilyen formában még soha nem gondoltam erre, pláne nem szörfözés közben. Olyankor inkább élvezem magát a sportot, azt, hogy milyen jó dolgom van. Az emberek többnyire nem is tudják, hogy ki vagyok, hogy én vagyok az, aki feltalálta a szörföt, és azt hiszem, hogy nem is nagyon érdekli őket. Én pedig kifejezetten élvezem, hogy a vízen ugyanolyan vagyok, mint a többi szörfös.
Belefeledkezni a pillanatban
-Tavaly beválasztották a Hírnév Csarnokába. Mit érzett, megtiszteltetést, elégtételt, esetleg mindkettőt vagy éppen egyiket sem?
-Óriási megtiszteltetés volt ez számomra. Tudja egy olyan embernek, aki nem biztos a világban elfoglalt helyét illetően, jólesik a megerősítést, hogy igenis letett valamit az asztalra. Főleg akkor, ha ez az elismerés a szakma részéről érkezik.
 40 év alatt idáig fejlődött a szörf! |
-Komolyan mondja, hogy egy olyan ember, mint ön, aki mindjárt két alkotásával is legendává vált nem biztos önmagában, a világban elfoglalt helyében?
-Nézze, a szörfösök, ha igazán nem is ismernek, azért tudják, hogy ki vagyok, bár többnyire csak egy név, vagy egy arc. A világ azonban számos más, súlyosabb problémával néz szembe, politika, kultúra, a fejlődő országok gondjai, ezek mellett a szörf igazán nem foglal el kiemelkedő helyet.
-Ön gyakran egészen komoly, filozófiai mélységben beszél a szörfről. Megosztaná velünk ezeket a gondolatokat?
-Én nem nevezném ezt filozófiának, inkább csak a szörffel kapcsolatos gondolkodásmódnak, az összes emberi tevékenység közötti pozícionálásnak. A szörfről sohasem mondanám, hogy a legfontosabb dolog a világon. A szörfözés számomra és a legtöbb szörfös számára egy relaxációs forma, olyan mint pl. a síelés, vagy bármilyen más egyéni sport, amibe az ember teljesen bele tud feledkezni a pillanatba. Az a pillanatnyi örömforrás, amikor az ember meg tud állni a deszkán, és siklik a vízen. Számos tevékenység tud ilyen élményt nyújtani, a szörf csak egy ezek közül.
