A hétvégén először állt rajthoz Malajziában kiváló ironman versenyzőnk, Kropkó Péter. Sajnos nem sikerült a dél-kelet ázsiai premier: Péternek annyira fájt a háta az új biciklin, hogy fel kellett adnia a versenyt. Érthetően nagyon el van keseredve.
 Langkawi – öröm itt az élet  |
Az elmúlt hét végén beszámoltunk róla, hogy Kropkó Péter, a leghíresebb és legsikeresebb magyar klasszikus távú (3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, marathoni futás) triatlon versenyző megkezdte versenyszezonját. Péter hat hetet készült Franciaországban ideális körülmények között, és nagy reményekkel várta a 2004-es szezont. Egyik támogatójától új kerékpárt kapott, amit Frankfurtban készítettek neki méretre szabva. Később kiderült, sajnos pont az új bicaj volt a leggyengébb láncszem. A felkészülés egyébként remekül sikerült, Péter kiváló erőben, és ami ugyanilyen fontos, nagy önbizalommal, és nagyon optimistán várta az idei szezont. Jó volt ezt hallani, főleg azok után, hogy a tavalyi évad nem fog arany betűkkel bekerülni Kropkó Péter emlékkönyvébe. Svájcban defektet kapott, amit nem tudtak megjavítani, Hollandiában pedig lázasan állt rajthoz, nem csoda, hogy mindkét versenyt fel kellett adnia. Ehhez pedig nem volt hozzászokva, hiszen a tavalyi évet megelőzően mindössze 4 ironman versenyt adott fel – 17 év alatt. Sajnos, most újabb strigula került ebbe a rubrikába. Hiába volt a jó felkészülés, és a kellő magabiztosság, ha egyszer kicsi volt a méretre készült bicikli.
Kései felismerés
 A bicikli, ami kicsi Fotó: Kropkó Andrea |
Az esetet így kommentálta az érintett: “Új kerékpáromon egész edzőtábor alatt próbáltam megtalálni a helyes pozíciót. Kínzó hátfájásom volt de úgy éreztem talán a végére megtaláltam a helyes beállítást. Mivel szponzorom kihívott Magához (saját költségemre) Frankfurtba, hogy “szakember” segítsen a helyes méret kiválasztásában, meg se fordult a fejemben, hogy a kerékpár mérete eleve nem jó. Most már tudom a kerékpár kicsi, nagyon kicsi. Sajnos a versenyen olyan kínzó hátfájás tört rám, hogy nem bírtam folytatni. Kemény tanulópénz ez, hiszen erre a nyereményre óriási szükségem lett volna, mivel az idei évet a költségvetésem töredékével kezdhettem meg, és minden pénzemet ebbe a versenybe fektettem. Egyelőre teljesen tanácstalan vagyok minden téren. Nagyon elkeseredett is, mert tavaly is fel kellett adnom Svájcot javíthatatlan defekt miatt, majd lázasan versenyeztem Hollandiában. Még egy kudarchoz nem volt tartalékom pláne az óriási költségvetési hiány után. 17 éve versenyzek és összesen annyi Ironmant adtam fel, mint az elmúlt fél évben, tehát 17 év alatt összesen 4-et. Ebből kettő az elmúlt fél évre esik, és mind anyagilag mind lelkileg nagyon megvisel. Megpróbálok harmadszor is felkelni a padlóról és folytatni. Terveim sokmindentől függnek de főként anyagi lehetőségeimtől, amik igen szűkek.”
Duplázott a belga bajnok
 A duplázó Luc Van Lierde Forrás: 3athlon.org |
Magáról a versenyről annyit: Péternek jósként most nagyobb szerencséje volt, mint versenyzőként. Az általa esélyesnek mondottak hozták a kötelezőt. A tavalyi versenyhez hasonlóan győzött a belga Luc Van Lierde, aki elmondta, hogy a legnagyobb gondot a rendkívüli hőség okozta, nagyon vigyázni kellett, nehogy kiszáradjanak a triatlonisták. A győztes mögött nyolc perccel ért célba az ausztrál Jason Shortis, aki nagyon elégedett volt ezzel a teljesítménnyel, ő majd az áprilisi ausztrál versenyen szeretne maradandót alkotni. A tavalyi negyedik helyezett, a cseh Peter Vabrousek egy helyet előre lépve harmadik lett. A hölgyek versenyét az első ironman győzelmét elkönyvelő kanadai Marylyn Macdonald nyerte, megelőzve az élete első profi versenyén induló japán Yasuko Myazakit. A harmadik helyre egy másik kanadai, Cailla Patterson futott be.
