Sean Malto, Rick McCrank és társaik Puerto Rico napfényes utcáin zúznak – valamint filmre került egy életreszóló meglepetés is.
Ha Puerto Rico, akkor napfény, szűk utcák, fehér házfalak, nagy terek, lépcsősorok… Ezeket mind kiélvezte a Trunk Boyz minden egyes tagja.
Nagypályás lista:
Sean Malto, Rick McCrank mellett feltűnik Cory Kennedy (neki köszönhetjük a Merlin Twist nevű, elég nehéz trükköt, amit elmagyarázni ugyan nem nagyon tud, viszont remekül csinálja), Stevie Perez, akinek Floridai túrájáról készült videója szintén most (22-én) érkezett:
Elijah Berle (akivel alant közlünk egy interjú-részletet a kezdetekről),
Rick Howard, a Girl Skateboard résztulajdonosa, aki a Lakai Limited Footwear-en a szintén pro deszkás partnerrel, Mike Carroll-lal osztozik (mert számukra fontosabb volt valami saját dolog létrehozása a skate világban, mint az, hogy mások támogatását élvezzék – így aztán kilépetk a DC csapatából és megalapították saját vállalkozásukat 1999-ben), a The Jam TV nemrég készített vele kérdezz-feleleket: http://thejam.tv/rick-howards-part-in-questionable/
Raven Treshy is, aki kiválóan szerepelt a legutóbbi X Games-en, ami számára az első azóta, hogy 2011-ben L.A.-ből elhozta az aranyat.
A videó kicsit hosszúra nyúlt – közel tízperces lett, de minden egyes pillanatában érezni a profi deszkázás önfeledt élményét.
Ráadásul filmre került az is, hogyan kapott egy életreszóló meglepetést Elijah, Raven és Stevie a Chicho-tól.
Az egyik deszkára került arc, Elijah nem is emlékszik igazán, hogyan került deszkára annak idején.
“Nem is tudom – mesélte egyszer a Vans-nak – egyszer fogtam a deszkám, el kellett mennem a nagyimhoz. Ott a háza körül meg mindig mindenféle fadarab hever, gondoltam, miért ne építgetnék belőle rámpákat, ilyesmit… Ez volt az egyetlen dolog, amit csináltunk szabadidőnkben, amikor nem volt éppen iskola. Irány a nagyimhoz rámpákat építgetni.”
Az deszkás kisöccsével lógtak együtt általában, Evanal, aki “még fiatal, de pelenkás kora óta tolja. Remekül csinálja. Még középiskolás, de az idősebb lányokat szólítgatja le.”
Együtt kezdtek neki tanulgatni, próbálkozni, mi mindent lehet kezdeni egy gördeszkával. “A rámpákról egymás feje fölött ugrattunk át. Nem volt probléma. Amit megtanultam, azt megtanítgattam neki is.”
Aztán amikor nagyobbak lettek, és kitanultak mindent, amit a nagyinál építgetni lehetett, a parkok felé vették az irányt: “Később Santa Monicába jártunk át gyakran a skate parkba, a medencében gyakoroltunk. Oda, meg onnan haza meg természetesen deszkán. Volt, hogy minden nap ott voltunk.
Ezzel megkezdődött a medence-hódítás és a trükközések ideje. Apró dolgok, az ollie tanulás, minden, amit láttak a “nagyoktól”. “Az utcai deszkázás nem az én műfajom. Sosem voltam benne túl jó. A parkokban volt néhány idősebb srác, nagykutyák, ők tanítgattak minket. Emlékszem Jesse Martinezre, például. Ott volt a haverjaival a medencében, és nagyjából megtanítgatták nekünk, mit kell ott csinálni, hogy ne úgy nézzünk ki, mint a majmok.”
“Aztán már minden haver az utcán deszkázott és én is elég idős lettem, hogy ne az öcsémmel járjak ki nap mint nap. Azt hiszem ekkortól kezdtem igazán belejönni az utcai deszkázásba. Felpattantunk a buszra és elmentünk valahova a városba – végre már nem csak a parkban keringtünk körbe-körbe minden nap.
Elijah 16 Évesen nyerte meg első versenyét a Tampa-n, ami az első lépés volt a profi deszkázás felé. Emlkészem, ott volt Jamie Hart is (a Vans csapat menedzsere). Megkérdeztem, nem venne-e nekem még egy sört. Úgy nézett rám, mintha megőrültem volna. – Nem veszek neked sört – mondta. Ez volt az első deszkás utam, amikor elrepültem valahová és ez volt az első nagy versenyem is.
Gondolkodtál rajta valaha, csak egy percre is, mi lett volna, ha nem nyersz?
“- Nincs más út haver.”