Az Iditarod a világ talán leghíresebb kutyaszánhúzó versenye, ahol 1800 km-en át húzza tizenkét képzett kutya a szánt és a gazdájukat. Az idei verseny óriási izgalmakat, megható megmenekülést és egy valódi tragédiát hozott. Takk, a világ egyik legjobb vezetőkutyája, futás közben lelte halálát.
 Az idei útvonal  |
Szérumfutásból világverseny
Az eredetmítosz szerint az Iditarod verseny gyökerei 1925-re nyúlnak vissza. Ekkoriban aranyláz tombolt Alaszkában, és Iditarod városa ellátóközpontként üzemelt a tengerpart és az aranyásó-központok között. Odafele ennivalót, ruhát és leveleket szállítottak a munkásoknak, visszafelé pedig aranyat. 1925-ben Nome városában, az egyik aranyásó-terepen torokgyíkjárvány tört ki, az oltóanyagot pedig Iditarodból kellett volna elszállítani. Viszont abban az évben nagyon kemény volt a tél. Végül azt találták ki, hogy a legjobb kutyaszánosok fölpakolták az oltóanyagot, és nyolc nap alatt lenyomták a 1100 mérföldes távot.
1967-ben rendezték az 1925-ös hősök emlékére az első versenyt. 1973-ban növelték meg a távot Anchorage-Nome közöttire. A páros években, így 2004-ben is, az Északi Útvonalon halad a verseny, összesen 1151 mérföldet (1841 km-t) kell megtenniük Nome-ig, ami alatt 26 ellenőrzőpontot kell érinteniük.
Médiafelhajtás és komoly biznisz
 Jeff King, háromszoros bajnok a startnál |
A ceremoniális startot minden évben Anchorage-ban tartják. Mára ez óriási médiaeseménnyé vált, tévések helikopterei köröznek a város felett, ezrek állnak sorfalat az első kilométereken. A városnak a rajt lebonyolítása mintegy 12,5 millió forintos kiadást jelent, viszont a versenyhez kapcsolódó turizmus gazdasági hozamát 1 milliárd!!! forintra becsülik.
Pár évvel ezelőtt az állatvédők nagyszabású tüntetéseket tartottak, azt bizonygatva, hogy állatkínzás a kutyákat több mint 1500 km-es futásra kényszeríteni. Mára ezek a hangok lehalkultak. Főleg, mivel a hajtók egyszerűen leidiótázták az állatvédőket, mondván, hogy egyetlen kutyát sem lehet arra kényszeríteni, hogy fusson. Legfeljebb a szán után vonszolhatnák őket, amivel persze nem haladnának. Ezeket a kutyákat erre képzik ki, a napi tréningadagjukat teljesítik, másrészt a hajtójuk iránti szeretet vezeti őket. Ettől különlegesek a kutyaszánhajtó versenyek.
A kutyák tudják, hol a határ
Ha valaki túlhajtja a kutyáit, azon egyszerűen bosszút állnak az állatai. Hasonlóképpen járt 2002 egyik újonca, Ellen Halverson. A táv harmadánál a kutyái úgy döntöttek, hogy nekik ennyi elég volt. Ellen letáborozott, megetette őket, aludtak egyet, majd a hajtójuknak sikerült 22 óra alatt eljutnia velük a 30 km-re lévő ellenőrzőpontig. Ott aztán már nógathatta, fenyegethette, becézgethette őket, egyszerűen nem voltak hajlandóak továbbmenni, így Ellen feladta a versenyt.
A kutyaszánhajtó versenyek egyik jellegzetessége, hogy az ember-állat együttműködés minden évben megható és néha tragikus történeteket eredményez. Emiatt már több hollywoodi alkotás is foglalkozott a szánhajtókkal, legutóbb például az HBO-n is vetített Szánon nyert örökség.
Idén március 6-án 87-en vágtak neki a 32. Iditarodnak, persze őket nem az hajtja, hogy talán egyszer majd film készül róluk. A kutyaszánhajtás életforma, amelynek legnagyobb megmérettetése az Iditarod. Az idei verseny 87 indulója közül 34 újonc, persze az először indulók sem egy hete vásárolták össze a kutyákat. Ennek ellenére a kutyaszánhúzás Le Mans-ján már az is nagy fegyverténynek számít, ha valaki célba ér. A balesetek csökkentése érdekében a sokáig használt 20-as csapat helyett ma már 12 kutya húzza a szánt. Ezzel csökkentették a sebességet, viszont könnyebben irányíthatóvá váltak a szánok és a kutyák is.
Kingért visszafordultak a kutyái
 Jeff King okos kutyáival |
Az Iditarodon persze jóval kevesebb technikai újítást vezetnek be, mint egy autóversenyen, de azért minden évre jut néhány ínyencség. Idén például az egyik esélyes, Jeff King, aki már tizennegyedjére indul (1993-ban, 1996-ban és 1998-ban nyerni is tudott), komfortosított szánjával keltette fel a versenytársak figyelmét. Kettéosztotta a szán tárolóterületét, ami által már le is tudott ülni a szán közepén, nem csak a végén állni. Aztán majdnem a kényelem okozta a vesztét. Üldögélve egy pillanatra elbóbiskolt, és egyszer csak arra ébredt, hogy leesett a szánról, (biztonsági övet nem használt), kutyái pedig rohannak tovább. Éjszaka, a semmi közepén, a -20 fokban érthető módon eléggé megijedt, és kétségbeesetten kiabált a kutyák után. Végül Jeff fejlámpájának fényében megvillant kettő, majd négy, huszonnégy szempár.
Az egyik vezetőkutya fordult meg először, a többiek pedig követték. Ekkor Jeff hálát adott az égnek, no és persze egy másik technikai újításnak: ő is egyike azoknak, akik lemondtak a kutyák nyakára szerelt övről. Ezzel jobban egy sorban tarthatóak az állatok, viszont kevésbé tudnak forgolódni. Jeff szerencséjére az ő kutyái hátra tudtak nézni, és így észrevették, hogy elhagyták a hajtójukat.
Az Iditarod Fehér Mikije
 Takk (jobbra) és Blue Robert Sørlieval a tavalyi célban Fotó: Bill Roth / Anchorage Daily News |
Az idei verseny másik esélyese, a tavalyi győztes Robert Sørlie csapatát használó Kjetil Backen viszont egy tragédiát volt kénytelen átélni. A verseny háromnegyedénél még nagy előnnyel az élen haladó norvég nem sokkal azután, hogy szánjával elhaladt a versenyigazgató Mark Nordman mellett, rémülten vette tudomásul, hogy vezető kutyája, Takk megáll, majd nem mozdul többé. A hét éves Takkot a világ egyik legjobb szánhúzójának tartották. Egy km-re az egyik ellenőrzőponttól hirtelen leült és többé nem kelt fel. Gazdája kétségbeesetten próbálta élesztgetni, de sikertelenül. Leintette a szánja mellett elhaladó egyik hómobilt és Nordmanért küldetett. A versenyigazgató a kutya mellett talált rá a zokogó, kétségbeesett hajtóra. “Hogyan történhetett mindez?” – kérdezgette Kjetil, akit már egyáltalán nem foglalkoztatott, hogy az Iditarod győzelme múlhat a késlekedésen.
 Kjetil Blue-val és Takkal Fotó: Marc Lester / ADN |
Kjetilt, akinek a másik vezetőkutyája, Blue már korábban lesérült, és kórházba kellett vinni, végül a versenyigazgatónak sikerült rábeszélnie, hogy vigye a kutyáit az ellenőrzőpontig. Ott természetesen azonnal rátámadtak az újságírók, de Kjetil Nordmanhoz irányította őket. Órákkal később könnyek között csak annyit mondott, hogy olyan, mintha egy családtagot veszített volna el. A norvégot végül sikerült rábeszélni a folytatásra, bár mindenki tisztában volt azzal, hogy a többi kutya tökéletesen átérzi gazgája bánatát, és így nem sok esélyük lehet a végső győzelemre.
Takk volt idén a második kutya, amely a verseny alatt múlt ki. Lance Mackey Rohn nevű kutyája visszaöklendezte a neki adott ételt és megfulladt. A hajtó tovább folytathatta a versenyt. Kjetil esetében sem merült fel a kutya bántalmazásának kérdése, Takk gyors boncolását azért rendelték el, hogy minél hamarabb kiderüljön, mi okozta a világ egyik legmegbecsültebb kutyájának halálát: gyomorfekély miatti vérveszteség – áll a “halotti bizonyítványban”.
 Doug megfagyott szaruhártyája miatt kénytelen volt feladni a versenyt |
Megfagyott a négyszeres bajnok szeme
Elgondolkodtunk, hogy kiírjuk-e a 18 éves felülieknek feliratot a cikk elé, mivel Takk halála mellett hírt kell adnunk még egy szörnyűségről. Doug Swingley, négyszeres bajnok elképzelhető, hogy megvakul. Swingley évek óta szenvedett attól, hogy nem termelnek elég könnyet a szemei, így kényelmetlen számára a kontaktlencse viselése. Mivel a szemüveg végképp nem praktikus -30 fokban, így Doug lézeres szemműtéten esett át. Barázdákat vágtak a szaruhártyájába, és a hajlásszög megváltoztatásával javítottak a látásán.
Ezzel még nem is lett volna gond, de Doug az idei egyik szakaszon levette a védőszemüvegét, hogy jobban lásson a ködös időben, és minél gyorsabban érjen az ellenőrzőponthoz. Sajnos, azonban ezért magas árat kell fizetnie. Fagyási sérüléseket szenvedett a szaruhártyáján. Jobb szemére egyáltalán nem, a balra csak korlátozottan lát. Az orvosok szerint van esélye arra, hogy ne vakuljon meg végleg, de arra kevés, hogy a kutyaszánhajtást folytathassa, mivel a nagy hidegtől végleg eltiltották.
Szoros volt a vége
Persze az idei verseny nem csak a nehézségekről szólt. A vége előtt két ellenőrzőponttal (White Mountainnál, 120 km-re a céltól, lásd a fenti térképet) még úgy tűnt, hogy Nome főutcáján fog eldőlni, hogy ki kapja a 69 ezer dollárt és a Dodge gépkocsit a célvonal átlépésekor. Az első helyen Mitch Seavey állt, aki még életében nem nyert Iditarodot, őt követte Jeff King, harmadik helyen pedig a nyolc kutyával haladó Kjetil Backen állt. Kjetil a két vezetőkutyájának elvesztése után két másik állatot is lekapcsolt a szánról. Túl lassúak voltak, és csak hátráltatták a többieket. A norvég, saját bevallása szerint is, két véglet között gyötrődött. Nem volt kedve folytatni, de Takk emlékére a legjobbat akarta kihozni magából.
Végül az utolsó két szakaszon már nem történt változás. Nyert Mitch Seavey, aki már az 1973-as, legelső versenyen is ott volt. Akkor 12 éves volt, apja, Dan Seavey az indulók között volt, és harmadikként ért Nome-ba. Sokáig úgy tűnt, Mitch lesz olyan sikeres, mint apja. Legjobb helyezése eddig egy 4. hely volt 1998-ban, de 2001-ben például 42.-ként ért célba. Idén aztán remek fizikai állapotban voltak a kutyái és a többiek problémáit kihasználva, mindenkit megelőzve ő ért először a célba, így idén újra egy alaszkai nyerte az Iditarodot. King lett a 2., Backen pedig a 3.
