A hagyománytiszteletükről híres britek egyik legszebb tradíciója a két világhírű angliai egyetem, Oxford és Cambridge örök csatája – a Temzén. Idén 150. alkalommal vágtak neki a 6,8 km-nek. Közelharcot vívtak a jó pozícióért, és majdnem borulás lett a vége. Hogy ki nyert, azt cikkünkből megtudhatod.
 A verseny útvonala A cikk végén nagyobban is  |
2004. március 28-án rendezték a világ talán leghíresebb evezősversenyének 150. kiadását. A történet úgy kezdődött, hogy két egyetemista, a Cambridge-ben tanuló Charles Merivale és gyerekkori barátja, az Oxfordban iskoláskodó Charles Wordsworth (William Wordsworth, a híres angol költő unokaöccse) rájött, hogy egy evezősversennyel méltó módon összemérhetnék a két patinás intézmény erejét.
Az első kihívást a cambridge-iek küldték át a rivális egyetemre, 1829 márciusában. Az első versenyt, ahol az oxfordiak bizonyultak gyorsabbnak, a hírek szerint majd’ húszezren követték a Temze partján 1829. június 10-én. Az első verseny sikere után ideiglenesen Londonba telepítették át a regattát, de túlságosan nagy dugó volt a parton és a folyón, így 1845-re tíz kilométerrel feljebb vitték a Temzén a starthelyet, Putney faluhoz, azóta is mindig Putneytől Mortlake-ig eveznek az egyetemisták. 1856-tól a világháborús esztendőket kivéve már minden évben megrendezték a nagy csatát.
Ki borul be?
 Festmény kb. 1860-ból |
A verseny 150 éves története során természetesen nem volt hiány izgalmas vízi ütközetekben. 1859-ben például elsüllyedt a cambridge-i hajó, 1898-ban léket kaptak, de végigmentek. Két évvel később, 1900-ban aztán méltó bosszút álltak: 20!!!! hajóhosszal nyertek riválisaikkal szemben. 1877 hozta meg a másfélszáz ütközet egyetlen holtversenyét. Ekkor természetesen még nem volt tévéközvetítés (tv sem), sem célfotó, így a mintegy 6 lábnyi (kb. 180 cm) különbséget holtversenyként hirdették ki. Persze előfordult az is, hogy az oxfordiak mártóztak meg a Temze hűs vizében. 1912-ben például mindkét hajó elsüllyedt, ezért másnap újra meg kellett rendezni a versenyt. 1925-ben viszont csak az oxfordiak borultak be.
 A Sötétkékek |
Emancipáció
A hatvanas évek után a nemek egyenlősége iránti igény elérte az Oxford-Cambridge versenyt is. 1981-ben megjelent az első női kormányos, aki győzelemre is vezette az oxfordi fiúkat. Öt évvel később pedig a cambridge-ieknél is hölgy dirigálta végig a 6,8 km-es pályát, ami alatt az evezősök személyenként kb. 600 húzást hajtanak végre. (Az átlagos percenkénti csapásszám 34-36 körül mozog.)
Az idei, 150. versenyen hölgy nem volt a csapatban, viszont idén sem maradtak a nézők izgalmak nélkül. A több mint 18 perces küzdelem első pár percében fizikailag is megküzdöttek egymással az egységek. Ugyanis olyan közel került egymáshoz a két hajó, hogy az evezőlapátok összeértek. Később persze a két kormányos egymást hibáztatta. A sötétkék mezük miatt Dark Blue-nak nevezett oxfordiak szerint a Világoskékek jöttek túl közel, a cambridge-iek szerint pedig az ellenfél tért le a számukra kijelölt nyomvonalról.
 Kennelly bajban |
Kinek a háta?
Az evezők harcából az oxfordiak jöttek ki rosszabbul, legelső emberük, az amerikai Chris Kennelly, majdnem beborult, és vagy tíz másodpercig a legfőbb problémája az evezés helyett az volt, hogy vissza tudjon ülni az ülésére. (Az evezősök 1873 óta használnak csúszó üléseket.) Kennelly szenvedése alatt a cambridge-iek elhúztak, és ettől a ponttól kezdve az oxfordiak már csak a hátukat nézték (illetve még azt sem, hiszen itt az élen haladó tudja szemmel tartani a menetiránynak háttal lapátoló lemaradókat). Érezték ők persze, hogy baj van, gyorsítani próbáltak. Hiába ordított rájuk a kormányosuk, hogy „túlságosan pánikoltok, nyugodtabban evezzetek”, ez sem segített rajtuk. A cambridge-i team végül hat hajóhosszal nyert, 18 perc és 47 mp alatt téve meg a 6,8 km-t.
(A versenyt a BBC jóvoltából videón is megnézhetitek a neten. (Real Player kell hozzá.))
Ez különösen annak fényében nagy előny, hogy a 2003-as versenyen mindössze egy láb, vagyis mintegy 30 cm döntött az oxfordiak javára. A tavalyi befutót tartják a verseny történetének legszorosabb végjátékának.
 A boldog cambridge-iek Richardsont éltetik |
Amint 18 másodperc hátránnyal célba értek, Acer Nethercott, az oxfordi kormányos már emelte is a kezét, és megóvta az eredményt, mondván, hogy a cambridge-iek letértek a nyomvonalukról. James Behrens versenybíró nem fogadta el az óvást, mert szerinte pontosan az oxfordiak tértek le a nyomvonalukról, úgyhogy Nethercottnak inkább saját magát kellene hibáztatnia. A cambridge-iek kormányosa, Kenelm Richardson a verseny után azt nyilatkozta, hogy ő a versenybíró figyelmeztetését követte, aki rászólt, hogy tartsa az irányt. „Egy ilyen versenyben, ha úgy döntesz, hogy agresszív taktikát alkalmazol, kockáztatsz. Az oxfordi kormányos kockáztatott, és ami történt, szomorú a legénységre nézve. Nem vesztettem el a fejem és a nyomvonalunkban maradtam” – mesélte a 19 éves Richardson.
Így a cambridge-i csapat, a 2002-es és 2003-as oxfordi siker után most végre húzhatott egy győzelmi strigulát magának. Az állás így 78 – 71 a cambridge-iek javára. (Ez 149, plusz egyszer ugye döntetlenre végződött a párbaj.)
A versengést idén a Temze partján a hírek szerint negyedmillióan követték figyelemmel, a televízióban pedig majdnem tíz millió brit izgulta végig a küzdelmet, ami évek óta a legjobb nézettséget jelenti. Az evezősversenyt legelőször 1938-ban közvetítette a BBC. Idén és a brit állami televízió rendelkezett a televíziós jogokkal, de a 2005-től 2009-ig tartó időszakra vonatkozóan az ITV nyerte meg az árversenyt.
 A verseny útvonala: 6,8 km Putneytől Mortlake-ig a Temzén |
