I. Red Bull Ládaderbi

Töméntelen ember, ezer éhes VIP vendég, igazi indiánnyár, és ami a legfontosabb 66 szellemes csodajárgány várta, hogy elrajtoljon az I. Red Bull Ládaderbi a Citadellán. Óránként átlagosan 4 gyermek veszett el, a kis Herceg Zolikáért azóta sem jöttek. Jó csel. A tudósító meg ingyenél és tudósít.


Több néző, mint a Forma 1-en

Mire ezt a cikket végigolvassátok, drága olvasók, addigra úgy fogtok engem rühellni, hogy arra nehéz lenne szalonképes kifejezéseket találni a magyar nyelv akadémiai szótárában. Ugyanakkor szál egyenes gerinccel állom a megvető pillantásokat, mondván: az vágja hozzám az első krémest, aki az alábbiakban vázolt események során másképp cselekedne. Töredelmes vallomás következik, itt.

A Red Bull által, a tavalyi röpnap mintájára életrehívott, Ládaderbi még a minimalista plakátok ellenére is hihetetlen mértékben mozgatta meg a magyar szürkeállományt. Ékes bizonyítéka ennek, hogy a flúgos futamra több mit 300 járgányt neveztek be a lelkes feltalálók. Szomorú tény, hogy hely és idő hiányában azonban csak a 66 legsikerültebb lélekvesztő rajtolhatott el a Citadella tetéjén lévő pódiumról, hogy aztán egy-két perccel később a lelkes nézők üdvrivalgásától köszöntve célba érkezzen.



Mint érett gyümölcsök


Egy másik VIP páholy

És nem csak a fészer félhomályában rakétahajtóművet barkácsoló tinédzserek érdeklődését keltette fel az esemény, hanem az őrült járművek gyakorlati megvalósítását másra bízó, egyszerű nézőkét is. A verseny rajtján ugyanis olyan forgalmi dugó volt a Gellért-hegy egyes pontjain, hogy ahhoz képest a Nagykörút péntek délután kutyafüle. Írd és mondd, százával zarándokoltak a népek a hegyre. Fiatalok és idősebbek, még fiatalabbak és még idősebbek, unokák vonszolták gyanakodva pislogó nagymamákat, komplett családok (ekkor még együtt) próbáltak olyan helyet keresni, ahonnan látni lehet a cél felé „száguldó” masinákat. (Amik persze nem voltak masinák, hiszen ez a szó gépesített eszközt sejtet, márpedig itt csak szellemi- és izomerő igénybevétele volt engedélyezett a sofőrök számára.) Helyet találni viszont szinte reménytelen volt, a várfal körüli sétányon, ahol a ládák vártak az indulásra, többször teljesen befagyott a forgalom, ami egyébként meglepően békésen tűrt a közönség túlnyomó többsége. Legjobban a fáramászós korban lévő gyerekek jártak, ők ugyanis megszállták a pálya menti kisebb nagyobb fákat, és onnan kísérték figyelemmel a futamot.



Szakértők


T-orpedó: olyan, mint az igazi

Meg kell mondjam, rendszeresen meg vagyok elégedve a RB álltal összehozott események szervezettségével. Most, nyilván azért, hogy tovább erősítsék bennem a már kialakult pozitív képet, konferansziénak meghívták azt a két embert, akik erre egyedül alkalmasak az országban. Winkler Róbert és Bazsó Gábor ugyanis egyrészt valóban autó szakértők (Total Car), másrészt kiváló humoruk van, ami nem hátrány, ha öt órát kell folyamatosan beszélni.

Szakértőnek bizonyultak a szervezők a VIP terasz kiépítésében is. A sajtós belépő mellé dukáló kaja és üdítő utalványt egy teraszon lehetett leenni és leinni (aki akarta, ugyanezt magával is megtehette). Egy meleg főétel, két doboz energiaital, és korlátlan üdítőital fogyasztás. Volt olyan forgalom, hogy a pincéreknek (mert azok is voltak ám) elkopott a lábuk a nap végére. A nagy munkától ellpilledt zsurnaliszták bőszen pakoltak az arcuk mögé, natúrszeleteket petrezselymes burgonyával, görög és francia salátákat megbolondítva egy kis pástétommal. Kísérőnek némi gyümölcs vagy egy jégkrém, no meg az elmaradhatatlan kávé.



A csirkeháló forradalmasítja az autóipart


A forradalmi csirkeháló

Két miniképviselővel a tányéromon úgy döntöttem, hogy most már a rajt helyéül szolgáló pódiumon is szemügyre veszem a járgányokat. Többségüket még parkoló állapotában volt szerencsém mustrálgatni. A pódiumon azért volt érdekesebb a dolog, mert a konstrüktőr csapatok rendszerint megörvendeztették a közönséget egy röpke performansszal, volt köztük szimpla rímes vers, az égiekhez való fohászkodás, és komplett mozdulatszínház is. Egyes indulók még a látványos show effekteket sem nélkülözték. Minden csapatnak megvolt a járműhöz illő bevonuló és leguruló zenéje (Macska-jaj: főcímzene és Pitbull terrier, Táskarádió, Power Mad és raggea). Indulás előtt mindenki bemutatta a járgányt (előfordult, hogy a célbaéréskor már nem egészen úgy nézett ki a gép, mint a rajt pillanatában), és kiderült, hogy ki milyen anyagba helyezte bizodalmát. Az első helyen persze a fém alkatrészek álltak, nem sokkal volt lemaradva a papundekli, a préselt lemez és a különböző szövetek. Feltűnően gyakori volt az ún. csirkeháló, ami nem más, mint a növendék csirkék ketrecének falául szolgáló kis szemméretű háló. Lehet, hogy hamarosan felfedezi magának az autóipar ezt az igen nagy szakítószilárdságú, ugyanakkor elképesztő alakváltozásokra képes univerzális anyagot, és könnyen lehet, hogy ma-holnap legördül a futószalagról az első csirkehálóból készült Merci. Csak a teljesség igénye végett: volt nyúl és birka háló is, az osztályozás a szemméret alapján történik. Ekkor behálózott a minikrémes, és nem tudtam ellenállni.



Elveszett gyermekek versenye


Egy úr a pokolban is úr

Biz’ isten mondom, óriásit kaszálna az, aki piacra dobná a gyerekpórázt. Szegény Nino Karotta (Bazsó Gábor) kb. tízpercenként mondott be két nevet, és kérte meg a szülőket, hogy vegyék át elkóbinált utódaikat. Mindennek a teteje az volt, amikor a Varga szülők egyszerre hagyták el mindhárom (persze lehet, hogy több is volt belőlük) csemetéjüket. Ez persze annyiban feltétlenül gazdaságos, hogy csak egyszer kell őket megkeresni. nagyon rossz kisfiú lehet, és az is lehet, hogy nem véletlenül veszett el, mert legalább két órája várta már a célban a szüleit, akik az istennek nem akartak jelentkezni. B. G. így kénytelen volt kiselőadást tartani a szerelmetes éjszakákkal együttjáró felelősségtudatról. A rajtnál eközben Winkler Robi poénkodott, filmekből vett idézetekkel szórakoztatta (főleg) magát, és festette a falra egy-egy félresikerült meghatározás után. (Ő az, aki az ország valamennyi lapjába ír olvasói leveleket, heti rendszerességgel.) Mindeközben arra vártunk, hogy valaki felülmúlja az Örödögszekér, és alulmúlja a Futóbolondok sebességi rekordját.



Az utolsó fánk még jár nekem


A Szalacsi ojjektum

Ekkor már kezdett, újságírói szempontból, későre járni. Egyet gondoltam, elkértem az engem jogosan megillető két flaska energiaitalt (hogy a szerk.-ben ülve szárnyalhasson szellemem), betúrtam még egy minikrémest és képviselőfánkot, nagy duzzogva beerőltettem egy jégkrémet, és a pálya mellett fotózgatva, angolosan távoztam. Előbb még megpróbáltam használható felvételeket készíteni a zsűri prominens tagjairól (Oroszlán Szonja, Varga Zsuzsa, Benik Balázs, Kropkó Péter és Besenyei Péter), de mivel totál háttal ültek, nem igazán sikerültek a tervezett portrék. Remélem, valamennyi a helyszínen elkövetett és meggyónt bűnömet megbocsátjátok, ha megnézitek számos felvételeim közül a legjobbakat. Képviselőfánkos, jó nézelődést kívánok!

Comments

comments