Sok extrém sportolót az motivál, hogy a természeti erőkkel is küzdenie kell. Itt nincsenek taktikák, praktikák, fondorlatok: aki a legjobban teljesít, az nyer!
A lélekbúvár ismét magyaráz.
Korábbi cikkeinkben már boncolgattuk, hogy mi hajtja az extrém sportolókat, hogy akár az életüket is kockára tegyék egy-egy kihívás kedvéért.
A szakember arra jutott, hogy az öröm forrásának megtalálása, a bizonyítás, az elismerés iránti vágy motiválja elsősorban az extrém sportolókat.
Ezek azonban nemcsak az extrémnek nevezett sportokra igazak, hanem általában a sportokra.
Ami, azonban érdekes és tovább mutató szempont lehet, hogy az extrém sportok gyakran kötődnek természeti elemekhez, amelyek nem tesznek különbséget ember és ember között. Tehát nem számít, hogy ki honnan érkezett, vagy ki kinek az ismerőse, rokona.
A gravitáció, a szél, a víz ereje pontosan ugyanúgy hat bárkire, így az
 A bázisugrás folyamatos kockáztatás  |
Sok extrém sportolót – Dr. Gabai György, pszichiáter, szakorvosjelölt szerint – pont az motivál, hogy a természeti erőkkel is küzdenie kell. Itt nincsenek taktikák, praktikák, fondorlatok: aki a legjobban teljesít, az nyer!
A valóságtól való elrugaszkodás
– Az extrém sportok közül több olyan összpontosítást és fegyelmet igényel, hogy minden más “felesleges” információ háttérbe szorul. Így egy teljesen kitisztult tudatállapotot érnek el, hasonlatosan, mint a meditációnál – mondta el az extrem.hu-nak Dr. Gabai. Hozzátéve: a mai világban rengeteg információ terheli az embereket, és nagyon ritkán van lehetőség csak egyetlen dologra figyelni. Amikor azonban az ember veszélybe kerül, akkor ez a természetes reakció.
Ezzel együtt az extrém sport a valóságtól való elrugaszkodás, kilépés lehetőségét is magába rejti, ami szintén vonzza a sportolókat.
– Közhelyszerű, de igaz, hogy a mai korban már semmi sem elég. A fejlődés töretlen, mindig egyre több kell, és igény van a valóságból való kilépésre. Az azonban nem mindegy, milyen módszerrel tesszük ezt. Van, aki az alkoholhoz nyúl és van, aki extrém erőpróbát visz véghez – emelte ki a lélekbúvár. Utalt arra is, kérdés, hogy mikortól beszélhetünk az extrém sportokban szélsőséges változatról.
– Eddig azonban még nem szerepel a szenvedélybetegségek között a túlzott extrém sport, és az ártalmasságáról sincsenek ismert adatok – hangoztatta Gabai.
Újabb és újabb célok
Az ember kíváncsi, érdekli az ismeretlen, szereti próbálgatni, hol a határ, mit bír még, meddig lehet elmenni… Mi van fent, vagy lent, mekkora sebességre tud felgyorsulni, hol van a teljesítőképesség határa. Ha ez utóbbit megtalálta, csekély időre megnyugszik, majd rögvest azon töpreng, hogyan léphet tovább.
Az ember telhetetlen – állandóan fejlődni akar. Éppen ezért a legtöbb extrém sportoló egy sikeres sportteljesítmény után rögtön kitűzi a következő célt, ami túlmutat a már teljesített próbatételén.
 A bicajosok sokat sérülnek |
– Az extrém sportolók ugyanis nem szűnő vágya a kishitűség legyőzése. Meg akarja mutatni a világnak és magának, hogy még ez is megy, még erre is képes. Nem nyugszanak bele korlátaikba, illetve abba sem, ha már nem megy tovább – tette hozzá a szakember.
Elmondta azt is: a kihívás életünk egyik legfontosabb mozgatórugója, ebben van az igazi öröm, ami viszont nehezen érhető el. Másként: amit nehezen érünk el, annak mindig örülni tudunk. Az extrém sportolók pedig kihívásként tekintenek a sportra. Nem csupán szórakozásnak, testedzésnek, szabadidős programnak tekintik.
Az extrém sportolók azzal is tisztában vannak, hogy amikor saját határaikat feszegetik, akkor saját testi épségük is veszélybe kerülhet.
– Elgondolkodtató azonban, hogy például az állatok játékból, unalomból, vagy szórakozásból soha nem vállalnak fel a létüket veszélyeztető viselkedést. Csak akkor vállalják a veszélyt, ha a várható haszon jelentős hasznot ígér (megmenekülnek, táplálékhoz jutnak) – tudatta a pszichiáter.
Hozzáfűzve, hogy az emberek az extrém sportok általi esetleges veszély vállalásával az ősi ösztönök ellen dolgoznak.
De az is igaz, hogy a legtöbb extrém sportoló nem foglalkozik azzal, hogy vajon mi is motiválja sport közben, hanem egyszerűen csinálja, amit szeret.
Komondi Csaba gyorsmászó például kimondottan a versenyzés öröméért mászik, és elmondása szerint “nem biztos, hogy a versenyzés izgalma nélkül” folytatná a sportot.
