Ez önmagában nem is lenne baj, szép hóesés, karácsonyi készülődés. A fa ropogása a kandallóban, téli szünet. Viszont vannak olyanok, akiknek nem a felhőtlen jókedvet jelentik a hideg téli napok. Elsősorban azért nem, mert olyan sportra adták a fejüket, amihez elengedhetetlen szükség van vízre, mégpedig nem a fagyos állapotában, s sorolhatnám, de összefoglalva a kellemes meleg tavaszra, nyárra.
Két sportág szerelmesei: a wakeboardosok, és kitesurfösök mit is csinálnak a tél beálltával? Az élet nem állhat meg az évszakváltozásokkal, így ők is megtalálják az útját, módját, hogyan tartsák szinten magukat, és akár hogyan jussanak hasonló élvezethez, mint amit a legkedvesebb sportáguk nyújt. Sok dologban hasonlít a két sportág. Mivel mindkettőt vízen lehet csapatni, és egy deszka szükséges a lábunk alá, de míg a wakeboardot Magyarországon többnyire kábel pályán lehet nyomni, addig a kitesurf-höz szükség van szélre, nem is kevésre. A nyári időszakban akár úgy is élhetnek a kite-osok, mint az igazi vérbeli surf-ösök, szinte felébrednek a szél morajára, felkapják a deszkáikat, ernyőiket, és robognak a Balatoni habokba. Szeptember vége felé, október elején aztán túl hideg lesz, s már a neoprén ruha sem nyújt kellő védelmet. Beszélgettem wakeboardosokkal, és kiteosokkal is, hogy ki hogyan „vészeli” át a téli hónapokat. Meglepő válaszokat kaptam.
Természetesen a legkedvezőbb, ha a pénztárcánk megengedi, hogy elutazzunk egy igazán kellemes klímájú helyre. A kitesurf, mint már hangsúlyoztam, nagyon ki van téve a természet tréfáinak. Szél kell hozzá. Több sziget, öböl van számon tartva ahol tudvalevő, a megfelelő szél, szinte napra pontosan. De persze a természet fricskái kiszámíthatatlanok. Ezt sajnos akár mennyibe is került az utunk bele kell kalkulálni. Közkedvelt kite-ozó helyek: Brazília, Zöld foki szigetek azon belül is Sal szigete, Aruba, Egyiptom, Venezuela, Maui, és Hawaii. Biztosan még lehet találni tucatnyi jól kiteozható helyet, de ezek a legközkedveltebbek, legalábbis tehetősebb honfitársaink szerint. Az is igaz, hogy nem mindenki engedheti meg eme kiruccanásokat magának, részben anyagi megfontolásból, részben a munkahelye korlátozza az illetőt, mivel egy másik földrészre az ember nem egy hétre ruccan csak ki.
Tehát ha itthon ragadtunk mi a teendő? Nem lehet a jól bevált sportunkat csak úgy téli álomra szenderíteni. Itthon maradtak figyelem! A sí, és snowboard is kiváló, a szinten tartás végett, de sok kiteos például a squast választja, állóképességük megtartása érdekében. Többen terembe verődve kis pályás focit játszanak télvíz idején. Viszont ha valaki netán az ernyőjét is ki akarja bontani a mínuszokban, megteheti. Lehet, síléccel, korcsolyával helyettesíteni a deszkát, és megfelelő szélben, megfelelő terepen húzatni magunkat.
A wakeboard-al kapcsolatosan is hasonlókat lehet megjegyezni. A szezonja nagyjából addig tart itthon, mint a kite-é. Bár wakeboardozni talán többet lehet, mivel nem szélfüggő, és a kábel pályák egész nyáron folyamatosan működnek, ha csak nem szakad az eső, főleg ha még villámlik is, akkor arra az időre leáll a pálya, mivel belecsaphat a villám. S a motorcsónak is húzhat minket szakadatlanul, míg van rá pénzünk. De ugyebár most már nyakunkon a december, és egy jó ideig még várhatunk a 30 fokos melegre. MSN kapcsolatban vagyok hazánk egyik nagy wakeboardos reménységével, Vaskó Norbival, aki augusztus végén elhúzott Floridába azon belül is Boca Raton-ba, hogy végig wakeboardozhassa a telet, mivel ott nem olyan ritka a 40 fok. Mivel Norbi még csak 16 éves természetesen ott jár iskolába is amellett, hogy rengeteget gyakorol a közeli kábelen. Meg folyamatosan jár versenyekre is, például most nemrég volt Orlandoban. Régebben nem volt számomra egyértelmű, hogy wakeboardozni nyílt vízen, főleg tengeren nem szoktak. Inkább tavak adnak otthont eme kellemes sportnak. Bár ha jobban belegondolok, az itthoni összes pálya tavon épült. Mint például az Omszkon, Velencén, a Balatonon, Dunaharasztiban, vagy a Duna holt ágában a Hajógyári szigeten stb.
Floridán kívül még Ausztráliában is találhat magának jó helyeket egy wakeboardos. Mint például a „Sunshine State”, néven is ismert Brisbane-ben. Brisbane-nek konkrét tengerpartja nincs is, viszont tavakban annál inkább bővelkedik. Ami meglepő egy keleti parti ausztrál várostól. Ázsiában is lehet még fantasztikus wakeboard paradicsomot felfedezni, Thaiföld felé. De gondoljunk a többségre, aki nem tud egy teljes szezont a déli félteken tölteni. A wakeboardhoz talán még közelebb áll a snowboard, szinte olyan, mint egy sportnak a téli és nyári változatai. Nyáron csatol az ember és ugrik a vízbe, télen meg a hóba. Mivel aki kicsit komolyabban nyomja a wakeboardot az ugrálás sem maradhat el a kelléktárból, de hála az égnek, a két sportban nagyon hasonlók az elemek is. Ugyanúgy vannak, kisebb nagyobb ugratók, csúszó elemek ( slide padok) , ugyanúgy lehet swichben is menni, gyakorolni az ellenkező oldali csúszást. A wakeboardnál talán a legegyszerűbb, és költségkímélőbb megoldás, a szinten tartáshoz, és ugrások gyakorlásához az ugróasztal. Harasztiban tudom, de gondolom más helyen is létezik az, hogy a gumiasztalon ugráló emberke foghat egy ugyanolyan kapaszkodót mint amilyet a drótkötél pályán tart. S így még hatékonyabban gyakorolhatja a különböző ugrásokat. Mert ennél a sportnál elengedhetetlen, hogy az ember megszokja a kötél mindig a kézben van. Tehát ha bármit is teszünk annak érdekében, akár síelünk, korcsolyázunk, focizunk, egyszóval mozgunk, nagy gondunk nem lehet a szezon elején, de egy rossz hírem azért akadna, az első pár csúszásnál az izomlázat sajna sehogy nem tudjuk elkerülni, főleg a wakeboardnál, mivel a pályán húznak a kötelek rendesen, s ehhez minden nyár elején újra hozzá kell szokni, de ez azt hiszem mindenkinek, belefér.
Kellemes karácsonyi készülődést, ünnepi főzögetést, és még több csúszást kívánok minden egyes extrém sportrajongónak!
