Ha nem követtük volna végig a héten a két angol, Sir Ranulph Fiennes és Dr. Mike Stroud futókalandját, el sem hinnénk. A New York-i marathon lefutásával hivatalosan is megvan a hetedik csoda! Mostantól nem Ralph a Fiennes familia leghíresebb tagja.
 Sir Ranulph, a Superman  |
Sir Ranulph Fiennes és orvos barátja, Dr. Mike Stroud új szívgyógyszert fedezett fel a héten. Azt még nem tudni, hogy a medicina mindenkire hasonlóan jótékony hatással van-e, egy azonban biztos: Ranulph-nál bevált. Az angol lovag négy hónapja szívinfarktust kapott, kórházba szállították, ahol három napig eszméletlen volt. Kettős bypass műtéte után, otthon lábadozva azon gondolkodott, hogy „Ennyi? Mostantól a tévé előtt, a karosszékben élem le az életem?”.
Nagy-Britannia legnagyobb élő felfedezői között nyilvántartott lovag, aki már mindkét sarkot megjárta, harcolt a Közel-Keleten, és elitkatonaként az angol seregben, ebbe nem nyugodott bele. Már korábban fejébe vette, hogy expedíciós társával, Dr. Mike Strouddal, megmásszák az Everestet. Mike azonban elfoglalt ember lévén nem akart hónapokig készülődni a hegymászásra, ezért felvetette, hogy inkább fussanak le egy hét alatt hét marathont. Erről a műtét után sem lehetett őket lebeszélni.
 Két lábon a Föld körül A Times grafikája |
Hogy ezt még egészséges embereknek sem ajánlják, nemhogy szívbetegeknek? Az láthatóan őket nem zavarta. Pénzük volt, a szervezésben is sok segítőre akadtak, így egy hete nekivágtak. Chilében még magányosan futottak, a Magellán-szoros vidékén, aztán a Falkland-szigeteken már kisiskolások buzdították őket. Jött Sydney, ahol már profi marathonisták segítettek nekik tartani az iramot. Szingapúrban átélték a földi poklot a 30 C fok feletti hőségben, így megváltás volt számukra, hogy másnap Londonban tíz fok alatt maradt a levegő hőmérséklete. Ahhoz, hogy időben odaérjenek az utolsó marathonra, New Yorkba, kicsit be kellett sűríteniük a programot, ezért még péntek éjjel, alig fél nappal a londoni 42 km után újra starthoz álltak Egyiptomban, a piramisok lábánál. Lefutották az afrikai penzumot, majd már rohantak is, hogy le ne késsék a transz-atlanti csatlakozást.
 A repülőn próbáltak pihenni |
Alvásra csak a repülőkön jutott idejük, sokszor a széksorok között. Bár business classon utaztak, és a British Airways mindent megtett a kényelmük érdekében, de aki töltött már 6-8 órát egy-egy óceán felett egy utasszállítón, az tudja, hogy nem túl kényelmes ott aludni. Mivel szinte mindig időhiányban szenvedtek, arra az egy hét alatt egyszer sem volt idejük, hogy egy éjszakát szállodában, ágyban töltsenek.
Ha nem futottak, akkor enni próbáltak, hisz a marathonfutással rengeteg energiát vesztettek. Azonban ez a táv már az étvágy nagyfokú csökkenésével jár együtt, ők ezt pedig nem engedhették meg maguknak, hisz nekik egy héten át kellett bírniuk a megterhelést. Valószínűleg jó ideig az energiarudak említésétől is rosszul lesznek majd.
 Hét marathonnal a lábukban Mike balra |
Szerencséjük egész héten nem hagyta el őket. Nem volt ez másképp vasárnap sem, amikor odaértek a rajthoz New Yorkban, ahol 33 ezer másik futóval együtt nekivágtak az utolsó 42 km-nek. Az orvostudomány még valószínűleg sokáig vizsgálgatja majd azt, hogy Sir Ranulph Fiennes-nak mi lehet a titka. Milyen genetikai kódot rejt a szervezete, hogy végigbírta ezt az embertelen megterhelést. Még tíz évvel fiatalabb orvos barátja is sokkal rosszabbul bírta, és a sebtében lebonyolított vérvizsgálatok szerint is az orvos szervezete sokkal jobban károsodott a marathonok alatt, mint az 59 éves Ranulph-é. Végül a Central Parkban felállított cél előtt a lovag lelassított, hogy barátjával együtt lépjék át a célvonalat. 5 óra 25 perc alatt értek a célba. (A győztes kenyai Lel ideje 2 óra 10 perc volt.)
“Nem vagyok túl fáradt” – nyilatkozta Ranulph a célban, majd így folytatta – “Élvezetes volt, a futást leszámítva”. Amikor arról kérdezték, hogy gondolkodtak-e már a következő kalandjukon, Ranulph annyit mondott, hogy jövőre rácsörög barátjára. Mike válasza: „Lehet, hogy nem veszem fel”.
|
