Sir Ranulph Fiennes már két marathont maga mögött tudhat. Először Dél-Amerikában, majd ha úgy vesszük, az Antarktiszon is megtett 42 km-t, persze futva. Azonban még öt kontinens hátravan.
 A 7x7x7 marathon útvonala A The Times grafikája  |
Már kettő megvan a hétből! Mint ahogy arról korábban beszámoltunk, az 59 éves angol Sir Ranulph Fiennes és orvos barátja, Mike Stroud komoly sportteljesítményre készül. Még egészségesen sem ajánlott marathonokat naponta futni, Ranulph ráadásul négy hónapja szívműtéten esett át. Ennek ellenére, tervük szerint, hét nap alatt hét marathont futnak le, ráadásul mindegyiket egy másik kontinensen.
Az első 42 km-t Dél-Amerikában, Chilében futották le október 26-án. Ezek után Punta Arenasban repülőre szálltak és átjutottak a Falkland-szigetekre. Bár a brit fennhatóság alatt álló szigetcsoport csak kis jóindulattal tartozik az Antarktiszhoz, Ranulphéknak sok egyéb választási lehetőségük nem volt. Délebbre annyira rosszak az időjárási viszonyok, hogy nem tudtak felszállni a repülővel az eredeti úticél, a King George sziget felé, így maradt a Falkland szigetcsoport.
Egy Gulfstream Galaxy jettel átrepültek a Tűzföld felett és Kelet-Falklandon szálltak le, ahol a Brit Légierő egy Tornádó gépe nyújtott nekik díszkíséretet az utolsó km-eken. A légibázison aztán megtudták, hogy a Tornádót azért is küldték fel, hogy legyen végre egy kis dolga a pilótának. Hiába no, a Falkland-szigeteken újdonságszámba megy a turista (‘82 óta pedig a katonáknak sincs sok dolguk), ráadásul Sir Ranulph maga is a különleges egységnél szolgált. A feketeleves akkor jött, amikor leszállás után kiderült, hogy 10 angol font landolási díjat kellene fizetniük, náluk meg csak dollár volt, meg Ranulph hitelkártyája, automata meg sehol. A két futóval tartó The Times fotográfusa segítette ki az angol lovagot szorult helyzetéből.
 A második marathon térképe |
Még épp volt idejük egy kiadós energiaszeletes reggelire. Kellett is az energia-utánpótlás, hisz alig 12 órával korábban futották le az első marathont. Viszont ha el akarták érni Ausztrália felé a csatlakozást, akkor igyekezniük kellett. Falklandi idő szerint de. 11-kor nekivágtak a 2. marathonnak. Keresztül mentek a falklandi háborúból visszamaradt aknamezőre figyelmeztető táblán (21 éve áll ott a jelzés), majd elhaladtak Nagy-Britannia legdélibb városát jelző felirat mellett, és az utolsó 10 km-en már messziről leolvasható volt az arcukon a fájdalom. Pedig ez még csak a második nap. Végül négy óra 31 perc alatt teljesítették a 42 km-t. A célban Stanley városka kisiskolásai köszöntötték a futókat, aztán pedig a kormányzó látta őket vendégül. Ranulph, a Times tudósítása szerint, kicsit szégyenkezett, hogy főúr létére futócipőben viziteli a kormányzót, de arra végképp nem volt idejük, hogy toilettet váltsanak.
 A futók repülés közben Fotó: Gill Allen |
Újra repülőre szálltak, átrepültek Argentína felett, kikukkantva a gép ablakain kicsit gyönyörködtek az Andokban, majd a chilei Santiagóban landoltak. Sikeresen elérték a Sydney felé tartó British Airways járatot. Mivel a futóknál és az őket kísérő Times tudósítóknál is csak kézipoggyász van, legalább a csomagokra nem kell sokat várniuk a reptereken.
Nincs egyszerű dolguk, hisz a repülőút alatt kell minél jobban regenerálódniuk. Dr. Stroud szerint ők végképp nem engedhetik meg maguknak, hogy a marathonfutás után fellépő étvágytalanságnak engedjenek, így a business class menüjéből többször is repetáztak, hisz egy idő után az energiarudak sem ízlenek már annyira.
Emellett még valahogy a Ranulph lábán jelentkező vízhólyagot is ki kell kezelni, mielőtt Ausztráliában újra futócipőt húznak. Addig a repülő korántsem kényelmes padlóján alszanak egy keveset.
