Malajzia, reggel 6-kor 30 fok árnyékban. Két angol a héten már a 4. marathonjára készült négy napon belül. Most épp Szingapúr volt a helyszínt. Pokol a Földön – így jellemezték a 4. helyszín. És akkor a hasmenésről még nem is szóltunk.
 A tervezett útvonal: a felén már túlvannak  |
A héten két angol „megszállott”, az 59 éves Sir Ranulph Fiennes és orvos barátja, Dr. Mike Stroud kalandjait követjük nyomon. Ranulph-ék azt vették fejükbe, hogy a józan ész szava ellenére ők egy hét alatt hét marathont futnak le. Aki már futott egyetlen marathont is, az tudja, hogy ebből hét, méghozzá egy héten belül hihetetlen megterhelést jelent a szervezetnek, még makkegészségesen is. Ranulph ráadásul alig négy hónapja esett át egy szívműtéten. Persze tervük épp ettől különleges. Ha sikerül hét nap alatt mind a hét kontinensen lefutniuk egy-egy marathont, biztosak lehetnek benne, hogy a királynő kitünteti őket. (Ranulphot Erzsébet királynő már korábban lovaggá ütötte.)
Eddig remekül állnak. Dél-Amerika, a Falkland-szigetek (ez az Antarktiszi szakasznak számít), és Ausztrália után csütörtökön Szingapúr volt soron.
 A 4. marathon útvonala |
Az eredeti tervekben az szerepelt, hogy átrepülnek Ausztráliából, majd Szingapúrban végre alszanak egyet. (Amióta nekiálltak a 7x7x7 marathonnak, még csak repülőn aludtak.) Helyi idő szerint reggel 3-ra értek Szingapúrba, de három óra múlva már starthoz is álltak. A hőmérséklet így is 30 fok felett volt, így a hajnali „hűvös” volt az egyetlen esélyük az ázsiai hőség ellen.
Nem meglepő módon, ahogy telnek a napok, úgy lassul a két futó tempója. (Már az is kész csoda, hogy még reagál a lábuk agyuk azon parancsára, hogy emelkedjenek el a talajtól.)
 Ranulph (jobbra) jobban bírta, de Mike sem adta fel Fotó: Gill Allen |
A negyedik marathonhoz Ranulphnak 5 óra 24 percre, Dr. Stroudnak 6 óra 5 percre volt szüksége. A doktor a marathon egy szakaszán már nem is bírt futni, gyaloglásra váltott, és az egyik közeli kórház mentőautója követte az úton. Fiennes azt nyilatkozta, hogy ha tehették volna, akkor Szingapúrt hagyják utoljára, hogy ne túl korán fussák magukat halálra. Egyenlítő közeli városban a 30 C fok feletti hőmérséklet és a közel 100 százalékos páratartalom fogadta őket, ami még kipihenten is megerőlteti a szervezetet.
Sir Ranulph szerint egyre inkább az agyban dől el, hogy tudják-e folytatni, hisz nagyon nagy arra a késztetés, hogy elkezdjenek gyalogolni, onnan pedig már csak egy lépés a megállás.
 A célbaérés után a biztonság kedvéért Ranulph-ot jól megvizsgálták |
Sir Ranulph a célba érés után egy mentőkocsiban várta be társát, aki az ultrafutóknál nem szokatlan hasmenéssel küzd és egy energiarudat és egy banánt tudott csak egész nap magába erőltetni. Ráadásul elmondása szerint már vér van a vizeletében. Ő pedig már csak igazán tudja, hisz orvos. Arra a kérdésre, hogy mit vár Londontól, azt válaszolta, hogy már a gondolattól is, felfordul a gyomra, hogy ott is futnia kell.
Egy órával később, egy rögtönzött sajtótájékoztatón Ranulph-ot arról kérdezték, hogy korábbi kalandjaihoz képest ez mennyire nehéz. Ranulphék kétezer km-t gyalogolva, cuccaikat maguk után húzva 93 nap alatt gyalogolták át az Antarktiszt. A lovag válasza az volt, hogy az a gyaloglás 93 nap kellemetlenség volt, a mostani sokkal rövidebb ideig tart. Ranulph négy hónapja szívinfarktust kapott, három napon keresztül eszméletlen volt, és 13-szor sokkolták. „A feleségemnek azt mondták, hogy ha föl is ébredek, lehet, hogy agykárosodást szenvedek” – mondta Sir Ranulph. De hát, épeszű ember csinál ilyet?
 Csütörtökön a szingapúri felhőkarcolók szolgáltatták a hátteret |
Alig 12 órával azután, hogy Szingapúrban célba értek, a duó eltámolyog a Londonba tartó repülőig, megpróbálnak a gépen aludni, pihenni, mert pénteken (okt. 31.) reggel már a brit fővárosban futnak. Várhatóan reggel 5-re érnek a ködös Albionba, és reggel 8-kor már el is startolnak Windsorban, elhaladnak a BBC televízió főépülete előtt, majd rátérnek arra az útvonalra, ahol 1908-ban, a londoni olimpia marathonját futották.
Sőt! Ha Londonban nem adják fel a kísérletet, akkor még aznap, vagyis péntek éjjel még egyszer futniuk kell, méghozzá Kairóban. Ha ezt is túlélik, akkor már csak egy akadályt kell legyőzniük: a New York Marathont, november 2-án, vasárnap. Bár ha idáig eljutnak, akkor már talán a lelkesedés is beviszi őket a célba, az idejük pedig már tényleg senkit sem fog érdekelni.
