Hét nap, hét marathon: egyre közelebb a szenzáció!

Hittük is meg nem is, amikor két angol úr nekiindult, hogy hét nap alatt hét marathont fusson le, hét kontinensen át. Egyiküknek négy hónapra még szívműtéte volt! Péntek délutánra már túl vannak az ötödiken is. Már csak Kairó és New York van hátra. Persze a londoni futás sem telt eseménytelenül.


A londoni marathon útvonala és a 7x7x7 marathon Földkerülő útiterve
A Times grafikonja

Hét elején kezdtük el követni a két angol úr, Sir Ranulph Fiennes és Dr. Mike Stroud futókalandját. Ranulph-ot az angolok az egyik legnagyobb élő felfedezőnek tartják, mi viszont hétfőn még azt írtuk, hogy ehhez a címhez még bizonyítania kell, életműve még korántsem teljes. Az nyilvánvaló volt, hogy a terv elsőrangú. Hét marathon, hét nap alatt, ráadásul mindegyik más kontinensen – angol lovaghoz illő kihívás. A szervezéssel és a pénzügyi háttérrel sem volt gondjuk.



A kérdés csak az volt, hogy Ranulph 59 évesen, négy hónappal szívműtéte után bírja-e majd azt a megterhelést, amit az egymást ilyen gyorsan követő marathonfutások és utazások jelentenek. Őszintén szólva, mi kevés esélyt adtunk annak, hogy sikerülhet. Főleg, mivel még arra is ügyelniük kellett, hogy elérjék a repülőgép csatlakozásokat. Eddig azonban minden nehézség ellenére még mindig bírják!


Ranulph a Windsor előtt

Ahogy telnek a napok, egyre kíváncsibban várjuk a híreket. Sikerül-e az újabb adag? Jó hírünk van. Bár a csütörtöki szingapúri hőség sokat kivett Ranulph-ékból, ennek ellenére persze rajthoz álltak Londonban is péntek reggel. Mint arról tegnap beszámoltunk, a két angol helyi idő szerint reggel 6-kor állt neki futni Szingapúrban, ahol már hajnalban is 30 C fok felett volt a hőmérséklet, a páratartalom pedig monszunhoz illő volt. A klímát Ranulph bírta jobban, orvos barátja, Mike Stroud hasmenéssel küzdött, gyengének érezte magát, ezért a táv egy részét gyalogolva tette meg.



Tizenkét órával a célba érés után már repülőre is ültek, mivel péntek (okt. 31) reggel már Londonban volt jelenésük. Reggel ötkor landolt a gépük a Heathrow-n, és két és fél órával később már el is startoltak a Windsor kastély elől. Nagy hajtóerőt jelentett számukra egyrészt az, hogy otthon futhatnak, másrészt az, hogy a hőmérő higanyszála a 9 C fok körül tanyázott, ilyen időben pedig sokkal kellemesebb futni, mint az ázsiai hőségben. Részben az 1908-as londoni olimpia marathonának útvonalán haladtak, a célt pedig a BBC épületénél állították fel.


Szingapúr után

Sir Ranulph indulás előtt a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy bár normál esetben 3 és fél óra alatt futnának le egy marathont, de most tartalékolnak, így hat órás időt vár. Ehhez képest tizenkét perccel dél után ért célba, Mike Stroud pedig nem sokkal du. egy óra után. Vagyis a lovag 4 óra 42 perc alatt teljesítette a távot!!!



Az orvos most is gyalogolt a táv egy részén, de már sokkal jobb állapotban volt, mint egy nappal korábban. Szingapúrban a célba érés után mindkét futótól vért vettek. A kreatinin phospho-kinesa nevű enzim, amely akkor jelenik meg a vérben nagy mennyiségben, ha az izomszövetek túlságosan igénybe vannak véve, Ranulph-nál a normál érték 50-szerese volt, Mike doktornál pedig 500-szorosa!! A doki szerint a lábában az izomszövetek nagy mértékben roncsolódnak, és ez részben megmagyarázza, hogy miért érezte magát olyan gyengének Malajziában.


Ranulph még igen jól bírja

Akármilyen megdöbbentő, a két futónak péntek reggel különösen takarékosan kellett bánniuk az erejükkel, hiszen még aznap éjjel újra futniuk kell – Kairóban, a szfinxek tekintetétől övezve. Ez lesz az utolsó különösen megerőltető szakasz, mivel itt még a londoni marathonnal a lábukban, pár órás pihenés után kell rajthoz állniuk.



Ha Kairót is legyőzik, és elérik a New York-ba tartó Londonból induló járatot, ott már az is elég, ha végigkússzák az utolsó, 7. szakaszt. Ráadásul ott már délibábként lebeg majd egy olyan cél előttük, amit még soha senki sem teljesített. Történelmet írhatnak, és Ranulph személyiségét ismerve, legfeljebb akkor adja majd fel, ha a mentők viszik el.



A londoni célba érés után megkérdezték tőle, hogy most így az 5. marathon végén visszanézve, újrakezdené-e. Tudjátok, mit mondott? „Természetesen”.

Comments

comments