Hemzsegnek az adrenalinjunkiek a magyar földön és légben

Az adrenalin-függőséget tipikus modernkori "betegségnek" definiálják. De valóban okozhatnak-e az extrém sportok adrenalin-függőséget?

Régóta folynak kutatások a kérdéssel kapcsolatban. Korábbi cikkeinkben is volt arról szó: az ember természetes reakciója, hogy stresszhelyzetben adrenalint termel, függetlenül attól, hogy mi a stressz kiváltó oka. Ez lehet a mindennapos megfelelési kényszer, egyszerű feszültség, vagy éppen egy extrém sport során átélt “vészreakció” is.





Felforgató érzések


A függőséget két szempontból

is meg lehet közelíteni. Az egyik a viselkedési függőség, ami akármitől kialakulhat. (A mai kor jellemzője például az internet-függőség, de kialakulhat akár a csokievéstől vagy a szextől való függőség is.) A Magyar Tudományos Akadémia megfogalmazása szerint “a függő kényszeresen és ismételten kielégíti szenvedélyét, fü





ggetlenül attól, mennyire árt magának és környezetének”.

Az adrenalin-függőség súlyosabb verziója, ha ez, mint belső kábítószerként, mindennapos igényként jelenik meg.
A mexikói Nemzeti Fiziológiai Egyetem kutatása szerint ez pont ugyanúgy kialakulhat, mint bármelyik drogtól való függőség. Az adrenalin esetében fenn áll a hozzászokás veszélye is, azaz egyre nagyobb “adagra” van szükség ahhoz, hogy ugyanazt a kielégült érzést nyújtsa, mint korábban egy kisebb dózis.
– Ez az egyre nagyobb adrenalinfröccsre való igény arra ösztönzi a sportolókat, hogy egyre durvább dolgokat vállaljanak be, néha már a teljesítőképességük illetve a tudásukon túl is, ami sokszor nem kívánt következményekhez vezet – mondta el lapunknak Dr. Gabai György pszichiáter, szakorvosjelölt.




Zuhanás a mélybe


Czotter Balázs ejtőernyősnek

például, amikor a legutóbbi adrenalindús kalandjáról kérdeztük, azonnal egy jó sztori jutott eszébe.
– Amikor egy kicsit alacsonyabbra jöttem a nyitáshoz, és – ahogy ez ilyenkor lenni szokott – lassabban nyílt az ernyő, a vége felé már tényleg kezdett valós veszélyhelyzethez közelíteni az ugrás. Ez volt az, ami tényleg felhúzta az adrenalin-szintemet – mesélte Czotti.
Ez is jól példázza, hogy egy “átlagos” ugrás – ami, ha jobban belgondolunk, egy hétköznapi ember számára teljesen elmebeteg dolog – egy olyan ember számára, aki megszokta, már nem is érdemel említést…

A veszélyhelyzetek okozta öröm

persze nem tarthat a végtelenségig, és a sorozatos stresszhelyzetek hatására az adrenalin termelés lelassulhat, és egy olyan “adrenalinhiányos” állapot léphet fel, amikor a sportoló elveszíti az érdeklődését a dolgok iránt, és enyhe depressziós tünetek is, előfordulhatnak.
Dr. Archibald Hart fiziológus professzor szerint az egyik módszer arra, hogy az adrenalinjunkie kilábaljon a betegségéből az, ha új dolgokat próbál ki az életében, amik több örömöt okoznak majd, de kisebb kockázattal és energia-befektetéssel.

Comments

comments