Bár kicsit megkésve, de annál nagyobb örömmel közöljük Schöck János írását a legendás zakopanei síugró világkupa futamról. Karneváli hangulat, fákról lógó szurkolók, elnökök, karnevál a Tátrában – képekkel.
 A lengyel Metró különkiadása  |
„Najlepsi kibice świata” (A világ legjobb szurkolói) – ez a hangzatos, de korántsem túlzó szalagcím is olvasható volt a METRO hírújság lengyel mutánsának második napi zakopanei különkiadásában. Ebből is látszik (mármint az ingyenes többnapos különszámból), hogy Lengyelországban nemzeti ügynek számít a síugrás. A lengyel világkupa futamon idén is tiszteletét tette köztársasági elnökük, számos közjogi méltóság, valamint több ország nagykövete is.
No, de a több tízezer(!) szurkoló a síugrás utazó nagyköveteire – a világhíres sportolókra – volt elsősorban kíváncsi, akik kivétel nélkül mind ellátogattak a Tátra lengyel fővárosába. Zakopane már napokkal a verseny előtt karneváli hangulatban köszöntötte a résztvevőket, az utcán mindenütt piros-fehér sálakba, cilinderekbe, csörgősipkába öltözött jókedvű drukkerek hada – csecsemőtől az aggastyánig. Az egyes riasztó jóslatokból (elvakult, alkoholos tömeg, tumultuózus jelenetek) az egész hétvégén semmit sem lehetett tapasztalni – vidám, felszabadult ünneplés, karneváli hangulat uralkodott végig, ahol a finn, osztrák, stb. szurkolókat is jóbarátként fogadták.
 A síugrás náluk nemzeti ügy Fotó: Schöck János |
Már a pénteki kvalifikációt (jan.28.) is legalább húszezer fizető néző táncolta és tombolta végig (e szerény sorok írójának a 14474. sorszámú jegy jutott), a verseny hangulata pedig leginkább egy (téli) riói karneválhoz hasonlítható.
A – hivatalosan 28-30 ezer szerencsés jegytulajdonossal – zsúfolásig telt „stadion” körül szerintem legalább másfélszerannyi néző, hisz a kordonon túlról is kitűnően látni, sőt az óriáskivetítőkből jutott még kívülre is. A sánchoz vezető utcákban bazársor, forralt bor, rumos tea – a levegő –17 ºC, a hangulat trópusi!
 Téli karnevál Fotó: Schöck János |
Szombaton (jan.29.) minden esélyes hozta magát, a németek idei harmatos teljesítménye (legjobbjuk, Uhrmann 10. lett) hovatovább megszokott már. A Welki Krokiew sánc szinte zengett a buzdítástól minden ugráskor, Adam Malysz után pedig tűzvihar, füst és hangrobbanás…
Ennek ellenére az első sorozatban az utóbbi versenyeken ismét remeklő finn Risto Jussilainen és a norvégok üdvöskéje Roar Ljökelsöy fél-fél méterrel nagyobbat ugrott a lengyelnél. A finnek síschumachere, Janne Ahonen viszont több, mint öt méterrel elmaradt tőlük – de hát nála az idén semmi sem lehetetlen! Teljesen nyílt maradt tehát a verseny…
 Minden talpalattnyi helyen szurkoló Fotó: Schöck János |
A második sorozatban Ahonen javított, „Ljöki” ismét remekelt, Malysz pedig a fergeteges buzdításban szinte le sem akart esni, három métert vert a norvégra is, bár a landolása nem sikerült hibátlanra. A stíluspontok dönthettek volna mindenről, de előállt az a ritkaság, ami legutóbb 1992-ben Sapporóban történt, hogy holtversenyben végzett az élen Malysz és Ljökelsöy.
Vasárnap (jan.30.) aztán minden lengyelek Adamja semmit sem bízott a véletlenre, az első sorozatban 3 és fél métert vert Ahonenre, majd ötöt Ljökelsöyre… A második sorozatra ugyan feljavultak a többiek, de Malysz 132 métere ismét a legnagyobb volt – teljesen egyezően Janne-val -, s így biztosan nyert Ahonen és Ljökelsöy előtt. A németek elfogadhatóbban szerepeltek, Uhrmann 4. lett és Spaeth is 10-be került. Némi meglepetést jelentett még, hogy a szinte minden versenyen dobogós osztrákok közül senki nem került az első ötbe egyik napon sem, a lassan veterán, de örök gyerek Andi Goldberger pedig a második körbe, azaz 30-ba sem jutott.
A verseny külön érdekessége volt, hogy hatalmas ováció köszöntötte a világkupa első női pontozóbíráját, a francia Odette Bouvard kisasszonyt.
 A 14474-es számú jegy |
Aki netán kedvet kapna a Magyarország nagy részéhez legközelebb rendezett síugró világkupa versenyhez, azoknak némi információ: a kvalifikációra simán lehet venni jegyet a helyszínen (20 PZL), a versenyre esetleg hónapokkal előtte az interneten érdemes próbálkozni (60-70 PZL), de a pálya környékéről is nagyszerűen lehet látni mindent. Zakopanéban és környékén több tízezer vendéget tudnak egyszerre fogadni, a verseny napján is könnyen lehet kitűnő félpanziós ellátással szállást találni (60-80 PZL/fő/nap). 1 zloty jelenleg mintegy 60 forint.
 A Welki Krokiew sánc Fotó: Schöck János |
