Úgy tűnik, kemény lesz a tél, ezért összeszedtünk néhány olyan havas-jeges sportot, amit itthon is lehet űzni. Tessék, tessék, lehet választani!
Jégvitorlázás
 Jégvitorlások  |
Ritka, mégpedig nem csupán azért, mert tábora viszonylag kicsiny, hanem azért is, mert tavaink jege nem minden évben alkalmas gyakorlásához.
(A Balatonon évek óta be sem fagyott, ha meg igen, a jégvastagság akkor sem érte el a biztonságos 20 centimétert.)
Aki jégvizorlással hasít télen, az általában hagyományos vitorlással suhan nyáron. Ennek ellenére a jégvitorlás mindössze abban hasonlít a hajókhoz, hogy a szél erejét használja fel a haladáshoz.
Van árboc, vitorla és bum, igazi hajótest azonban nincs.
A többnyire egyszemélyes szerkezetek a háromszögben elhelyezett korcsolyákra épülő hídból és a testből állnak, amely éppen csak akkora, hogy a szán vezetője benne ülve irányíthatja járművét.
A szán 100 kilométeres sebességgel is képes rohanni, de a Fertő -tavon egy rekordkísérlet során 157 km/h-t is mértek már. Fék, biztonsági öv és légzsákok nincsenek, csak egy bukósisak védi a versenyzőt.
Ilyen tempónál a hideg is harap, a könny az arcra fagy, a lábfejet pedig – versenyeken legalábbis – csak a futóknál megszokott szöges cipő melegíti.
A legnagyobb veszélyforrás persze – mint az extrém sportoknál általában – az önkontroll hiánya, amely ütközésekhez vezethet.
 Jégszörf |
Snowfer – angolul leginkább ezen a néven ismerik a snowboard és a szörf keresztezéséből létrejött sporteszközt, amivel úgy lehet szelni a jeget télen, mint a nyári verziójával a habokat.
Ez lényegében a szörf téliesített verziója, amivel igen komoly sebességet lehet elérni. Amíg a szörfösök egyik legnagyobb ellensége a kis szél, addig a jégszörffel már 2-es 3-as fokozatú szélben is vígan lehet versenyezni a partmenti autókkal.
Havon és tükörsima jégen is.
Kitewing
 Kitewing |
A legtöbben mégis a kájt és szörf keverének tartják.
A kitewinget lehet síléccel, snowboarddal, görkorival vagy korcsolyával is használni. A legtöbb ember fél óra alatt megtanul “rohanni” a winggel. Ettől függetlenül úgy tűnik, hogy a világszerte ismert profi riderek által kitalált bámulatos ugrásoknak és trükköknek nincs határa: a 100 km/h-ás sebesség, az 5 méter magas és 40 méter hosszú ugrások sík terepen egyáltalán nem szokatlanok.
Hókorcsolya – Snowblade
 Hókorcsolya |
Ezekkel az eszközök leginkább kezelt pályákon, funparkokban használatosak, rövidségük miatt játszi könnyedséggel lehet velük kanyarodni, különböző trükköket, ugrásokat bemutatni (akár hátramenetben is).
Rövid hosszuk és kis talpfelületük miatt kezeletlen pályán, vagy buckák között meglehetősen nehézkes a használatuk, nagyobb odafigyelést igényel a hosszanti egyensúly megtartása, mivel a síléccel ellentétben a hókorcsolyával nem nehéz orra, vagy hanyatt esni, ezenkívül az él rövidsége miatt az ívtartásuk is elmarad a sílécekétől.
Az egyszerű patentkötés nem rendelkezik biztonsági funkciókkal, azaz nem old le esésnél, mivel a rövid hossz miatt nem jönnek létre olyan csavaró erők, mint a síléccel való bukásnál. Előnyként kell megemlíteni, hogy az eszközt nemcsak a hegyek között használhatjuk: kis mérete és súlya miatt könnyen vihető, így akár a lakóhelyünkhöz közeli szánkózó dombon, töltésoldalon is kialakíthatjuk a saját kis “funparkunkat”, ha elég vastag a hó.
Snowkite
 Snowkite |
A sport lényege, hogy a nyáron is használatos sárkányszerű felfújható kite-ernyőt a síző, vagy snowboardos a biztonsági hevederrel a derekához erősíti, illetve a kezével tartja, irányítja.
Megfelelő szélerősség esetén nagy sebességet lehet vele elérni, kihasználva ezzel a hóval borított sík terepek előnyeit (pl. befagyott hóval fedett tavak).
Ezt a sportot nemcsak a hegyek között lehet űzni, hanem bárhol, ahol kellő szél, hómennyiség és sík terület áll rendelkezésre.
Hógördeszka – Snowskate
 |
Mindegyik eszköz tökéletesen használható a funparkban, félcsőben, ugratóknál és korlátoknál. A gördeszkások a begyakorolt trükköket szinte ugyanabban a formában tudják kivitelezni velük, ahogyan a gördeszkával.
Ezek az eszközök kiválóan használhatók akár városon belül is, hóval borított lépcsökön, kisebb lejtőkön. A legegyszerűbb eszköz gördeszka méretű, de az eleje és a hátulja félkörívben fel van hajlítva, az alján hosszanti rovátkák segítik az iránytartást.
Kicsit bonyolultabb megoldás, amikor a klasszikus gördeszkalap aljára hosszában változó rádiuszú rovátkákat helyeztek egy kidomborodó talpfelületen, így a snowskate ahogyan a gördeszka is, a bedöntéstől függően egyre kisebb rádiuszon kanyarodik.
A következő verzió, amikor a gördeszka lap aljára távtartókkal egy keskenyebb, a deszkánál némileg rövidebb csúszótalpat szerelnek. A legbonyolultabb és egyben legújabb fejlesztés során a gördeszkalap alá négy “mini sílécet” rögzítettek a kerekek helyére, rugalmas felfüggesztéssel.
Hóbicikli – Snowbike
 Snowbike |
A forgó alkatrészek azonban könnyen telerakódnak hóval, a fékek hatásfoka drasztikusan csökken, a gumik nem tapadnak és a kerék belesüllyed a hóba, ezért a havas lejtőkön való lesiklásra nem igazán alkalmas a hagyományos kerékpár.
A megoldást az jelentette, hogy rövid sítalpakat rögzítettek a fixált kerekek alá, majd később a kerekeket, láncot, váltót, féket elhagyva egy átalakított kerékpárvázra szereltek hátul fix, elől pedig kormányozható csúszótalpakat, az első csúszótalpat napjainkban már teleszkópokra rögzítik, hogy a “kerékpáros” könnyebben nyeregben tudjon maradni a bukkanókon is.
Kormányozni leginkább bedőléssel és némi kormányzással lehet.
Könnyítésképpen a “kerékpáros” lábára nagyon rövid, 20-30 cm-es sítalpakat rögzítenek, amelyeket általában régi sílécek elejének lefűrészelésével állítanak elő.
