A magyar ejtőernyős válogatott aranyérmet szerzett az olaszországi célbaugró világkupán, egyéniben Orsy László a harmadik helyen végzett.
Az idei célbaugró világkupa negyedik fordulóját az olaszországi Bellunoban rendezték. 16 ország 54 capata, összesen 224 versenyző mérte össze tudását. A magyar csapat remekül szerepelt, csapatban 1. helyet szerzett és egyéniben Orsy László a 8 sorozatban elért 5cm-es eredménnyel megszerezte a bronzérmet, Bánszki Tamás és Asztalos István 5. helyen, Réczi Attila pedig 9. helyen végzett és ezzel 4 magyar is az első 10-ben végzett!
A nagy menetelés
A magyar csapat folytatta tehát jó szereplését a 2010. évi PARAWCS-sorozatban. Az első állomás június elején Rijeka volt, ahol remekül nyitották az idei szezont a mieink: a csapat 1. hely mellé egyéni 1.: Bánszki Tamás 2.: Réczi Attila, 3.: Asztalos István!!! és ezzel sporttörténelmet írtak! A második futam június végén Bledben került megrendezésre, ahol a csapat 3. helye mellé Göbölös Ferenc egyéni 3. helyet szerzett. A harmadik helyszín július elején a németországi Altenstadtban volt, ahol újra sikerült győzelmet aratnia a magyar csapatnak és a csapatból ketten az egyéni 4. helyért járó értékes pontokat is elhozták. A mostani sikerrel biztosan vezetik az összetett pontversenyt és egyéniben is éremesélyes helyen áll jónéhány versenyzőnk.
Célbaugrás
A célba ugró verseny a következőképpen zajlik. A résztvevők 1000 méterről ugranak – 5-10 másodperc szabadesés után nyitnak ernyőt. Landolniuk egy 20 méter sugarú körben kell. Ennek a közepe a nulla, ez egy két centiméter sugarú kör. Az eredményt egy elektronikus érzékelő, az un. gomba jelzi. A versenyzők tízszer ugranak; a végén összesítik, ki hány millimétert hibázott.
Orsy László, a csapat egyik tagja a következőképpen számolt be a versenyről:
"A csütörtöki egyetlen, reggeli edzőugrás után sajnos eleredt az eső és esett megállás nélkül péntek reggelig. A verseny kezdetekor péntek reggel 8-kor alig 200m-es felhőalap volt, ami szerencsére pár perc alatt felszakadozott, így a mezőny el tudta kezdeni a versenyt. Egyetlen kis Ecurelle helikopterrel történt a hatalmas mezőny kiszolgálása, de a képzett hegyimentő csapat 4-5 percenként dobálta a csapatokat 1000 méterről, de így is csak kb 4 óránként jutott sorra minden csapat. A pénteki ugrásoknak egy hatalmas zivatar vetett véget és csak a szerencsén múlott az éppen levegőben lévő osztrák csapat találkozása a kifutószéllel.
A hétvégére nagyon jó időt jósoltak, ami szerencsére bejött, így a mezőny végrehajtotta a teljes 8 sorozatot. A több mint 1800 végrehajtott ugrás során mindössze egyetlen rendellenes nyílás történt, de a versenyző a tartalékernyőjével épségben ért földet. Ez az arány teljesen reális manapság az ejtőernyőzésben, sőt az előző két versenyen egyetlen rendellenesség sem történt. Ez köszönhető a korszerű felszerelések biztonsági szintjének emelkedésének, más részről pedig ez egyenes utat biztosít az ejtőernyőzés, mint sportág és mint szabadidős tevékenység népszerűségének növekedéséhez.Csapatban a 6. sorozatig vezettek a mieink, majd az egyre jobban formába lendülő orosz csapat vette át a vezetést, de mindössze egyetlen centiméter volt az előnyük. A bizonytalan időjárás (termikes forgó szélcsend) miatt csak 7cm-es sorozatot ért el az 5 magyar versenyző az utolsó sorozatban, de az orosz csapatot is hasonló nehézségek várták és 10 cm-es eredményük a győzelmünket jelentette! Egyéniben is érdekesen alakultak a végeredmények, mert az élen toronymagasan vezető orosz versenyző az utolsó ugrására 2 cm-t ugrott, így a nullát ugró szlovák versenyző nyerte a versenyt. Mindkét versenyző egyformán 4-4cm-t ért el a 8 sorozat alatt és csak az döntött, hogy a szlovák versenyző 6 db 00cm-es eredményt produkált, míg az orosz "csak" 5 db-ot. A 3. hely sorsa hasonlóan dőlt el: 5 db nullám egyel több volt, mint a 4. helyezett olasz versenyzőé, ezért hasonló eredményünk ellenére én állhattam föl a dobogó 3. fokára.
