A trilógia negyedik része – ennél a több kritikában is megjelenő viccmondatnál nem lehet jobb felütést találni Badár Sándor és Horváth János legújabb műve, a Határtalanul című könyv kapcsán.
…mert a humorban ott rejtezik az igazság is: a két karakterszínész által kitalált stand-up könyvforma most nyerte el végleges karakterét, és a formára épített sorozat első három részéből kihagyott, elfelejtett sztorik pedig tovább árnyalják és színesítik a felhalmozott élményanyagot.
Badár Sándor és Horváth János a hetvenes évektől kezdve utazik együtt; ez idő alatt a világ számos pontján keveredtek szürreális kalandokba, így bőven van mit mesélniük.
Könyvsorozatuk legújabb, „Határtalanul” címre keresztelt darabjának olvasása közben mi is átérezhetjük a régi kalandozások legújabb pillanatait, és a plasztikus és vicces dialógusok miatt még a legforróbb nyári napokon is érezni fogjuk, milyen az alaszkai, mínusz hetven fokos hideg..
Az írók a könyvsorozat első tagjával, a „Jappán”-nal egy eddig nem létező műfajt teremtettek meg. Létrehozták az eddig sem külföldön, sem Magyarországon nem ismert „stand-up könyvet”, amelynek az a legfőbb jellegzetessége, hogy az írók – az élőbeszédhez hasonlóan – egymás szavába vágva mesélnek el történeteket, amelyben az olvasó sokszor nem is tudja, éppen ki beszél. Ez első hallásra könnyű mulatságnak tűnik, de arra már most felhívjuk az olvasók figyelmét: az improvizálás tudományában csak akkor tudunk otthonosan mozogni, ha folyamatosan gyakorlunk és szívósan dolgozunk…
Íróhőseink ezt tették mindig és ezt teszik most is, így Horváth János azon gondolata sem tűnik meglepőnek, hogy „bármennyire is furcsán hangzik, a mostani, negyedik könyv tájékán kezdjük teljesen elsajátítani az általuk kitalált műfajt”.
Ez a valóságban nagyjából azt jelenti, hogy ez a könyv már tényleg könyv – nem csupán diktafonra felvett improvizációk után leírt vicces mondatok halmaza.
„Egy stand-up könyv akkor tökéletes, ha a poénokat nem szájbarágósan mondja el, vagyis nem kényszerít minket nevetésre mindenáron” – teszi ehhez még hozzá Horváth, és mi bőszen bólogatunk, mivel többször kaptuk magunkat azon, hogy a kimunkált poénok csak több órával az olvasásuk után koppantak az agyunkban a jól megkoreografált spontaneitás jegyében…
A rendszerben való gondolkodás eredménye, és talán műfaji sajátosságnak is nevezhető, hogy a könyvben – bár leinkább útleírásként definiálható – nem találunk leíró részeket.
Elveszett történeteket, dramaturgiai bravúrjeleneteket kapunk, amelyekben a humor és a líraiság egyaránt tetten érhető; a könyv inkább tűnik rögtönzött színházi előadásnak, mint a nagyvilágról nagy gondolatokat, nagy szerkezetekben elmesélő eposznak. Egy könyv akkor nyeri el valódi értelmét, ha elkezdünk rajta elmélkedni. Horváth János elmondta, hogy a könyv azért felel meg ennek a kritériumnak, mert „a régebben átélt élmények megosztásának gondolkodásra késztető ereje van”. Ha a lapok, szavak és sorok közé tudunk tekinteni – és persze még nem nevettük könnyesre szemeinket -, felfedezhetünk mélyen meghúzódó gondolatokat is.
A szerzők elmondása szerint a stand-up könyvsorozat első darabja, a Jappán megírása mindenféle nehézség nélkül, játszi könnyedséggel zajlott, és az írók ezt az atmoszférát mentették tovább a sorozat következő két kötetében, az „Ámerikában” és a „Közép-Európai Kalandokban” is. Közben azonban számtalan elfeledett sztori került elő, amit a szerzők különleges képességének köszönhetően a gamma agyhullámaik által biztosított magas szintű észlelés és információ feldolgozás segítségével hívtak elő.
Fontos tudnunk, hogy négy könyv ugyan szorosan összekapcsolódik, de külön-külön is teljes mértékben élvezhető – független történeteket jelenítenek meg, és csak a két főszereplő állandó.
Persze, mint minden jó sorozatban, itt is találunk oda-vissza csatolásokat, de mégsem szükséges megismernünk az első három részt ahhoz, hogy a negyedik kötetet is maradéktalan megértsük.
Erre a cikkíró a legjobb példa…
(Fotó: stylemagazin.hu)
Az élmények még jobb szemléltetése és a könyv kedvezőbb befogadása érdekében a szerzőpáros hivatalos bemutató keretében mutatta be alkotásukat és önmagukat az Allee bevásárlóközpont könyváruházában, Horváth János szerint ugyanis egy könyvet nem elég csak megvenni és elolvasni, előképzettség is kell hozzá.
