Finnország, nem tudni miért, de ontja magából a kiváló autóversenyzőket, például a 80-as évek kiváló F-1-es pilótáját, Keke Rosberget, akit csak repülő finnek hívtak a szakmában. A Szupermarathonon is volt egy finn, Raimo, aki hihetetlen sebességgel száguldott, méghozzá görkorcsolyával.
 Raimo most éppen nem gurul  |
Ahogy menet közben elnéztem, Raimo Frondeliost, hát ő is nyugodtan viselhetné a repülő finn jelzőt. Jóformán csak a leggyorsabb biciklisták előzték meg. Pedig Raimo lassan 50 lesz, mégis csak a hátát nézték a fiatalok, én meg csupa elmosódó képet tudtam róla csinálni, ahogy elsuhant a fényképezőgép előtt. Sisakjára erősített kicsi visszapillantó tükrében talán még látta megnyúlt ábrázatomat, azonban Budakeszin már nem volt ilyen mese, a tornateremben állva sikerült remek képeket készíteni görkoris marathonistáról. És, természetesen készséggel válaszolt az extrem.hu kérdéseire!
Kedvence a Békéscsaba – Arad
– Raimo, először a Görzenálban hallottam önről, mesélték, van egy finn úr, aki minden hosszú távú versenyt megnyer a fiatalok előtt.
– Azért nem vagyok én annyira jó – mondja Raimo szinte tökéletes magyarsággal. Igaz, hogy szeretem a hosszú távú versenyeket, 12 és 24 órásokon is szoktam indulni, nem csak Magyarországon, hanem Ausztriában is.
– Olyan hosszú versenyeken is, mint amilyen a Bécs – Budapest?
– Itt már harmadik alkalommal álltam rajthoz, de el szoktam indulni a két napos Békéscsaba – Arad – Békéscsaba versenyen is, ami összesen 200 km, és nagyon szeretem. Remek utakon, igazi, görkorcsolyásoknak való megmérettetés. A Bécs – Budapest nem igazán nekünk van kitalálva, ez már nagyon hosszú, ráadásul vannak olyan utak, amik nagyon nehezen járhatóak görkorival.
Az a gyönyörű első 50-es
– Netán több felszerelést használ, a különböző utak szerint váltogatva?
– Megtehetném, lehetne cserélgetni a kerekeket, pl. esős időben puhább kereket használni, de én ugyanazzal megyek végig.
– Görkoris szempontból, melyik volt a legnehezebb szakasza a versenynek, talán a második napi közel 120 km-es?
– Nem, a távolsággal nem volt gond. Az első két nap inkább a hideg és a szél nehezítette meg a dolgunkat. Helyenként rendkívül erős szembe szél fújt. A legnehezebb szerintem a negyedik szakasz volt, görkorcsolyával nagyon nehéz volt megmászni a hegyeket.
– A görkorcsolyázás inkább a fiatalok sportja, ön mióta csinálja, honnan datálható a szerelem?
– Finnországban nagyon sokat síeltem, és amikor Magyarországra kerültem, tudtam, hogy itt is csinálnom kellene valami hasonlót. A történet egyébként teljesen tipikus: a fiamnak vettem a görkorcsolyát, ő kb. kétszer használta, aztán megunta. Mire én gondoltam egyet, és kipróbáltam. Azonnal beleszerettem, és egyre hosszabb távokat tettem meg. Soha nem fogom elfelejteni, amikor először mentem 50 km-t, talán életemben nem voltam még olyan fáradt, de olyan boldog sem sokszor, mint amikor ott célba értem.
 Pálya! – kiáltja Raimo Nógrádtolnán |
– Megkérdezhetem, hogy került Magyarországra?
– A feleségem révén, aki magyar, és akivel Finnországban ismerkedtem meg. Ott születtek a gyermekeink, és a 90-es években, az itteni változások után döntöttünk úgy, hogy Magyarországra költözünk.
Van, amit nem lehet megszokni
– Amikor választani kellett Finnország és Magyarország között, mi döntött a mi javunkra?
– A feleségem, akinek mégiscsak ez a hazája. De én is olyan vagyok, hogy ha lehetőséget látok a változásra, akkor azt megragadom. Szeretek idegen országokat, idegen kultúrákat megismerni. Ez nyitottabbá, befogadóbbá teszi az embert.
– Megszokta, megszerette Magyarországot?
– Hét éve élek itt, és kezdetben tényleg furcsa volt. Nem akarok semmi bántót mondani, szerintem ez mindenhol, mindenkivel ugyanígy működik: vannak olyan dolgok, amiket azonnal meg lehet szeretni, és vannak olyanok, amiket évek multán sem lehet elfogadni.
– Remekül beszéli a nyelvünket! Rokonság ide, vagy oda, azért a magyar nem egy könnyű nyelv. Már nálunk tanulta meg a nyelvet?
– Az biztos, hogy nem könnyű, még mindig sokat küzdök vele. A nyelvet még otthon Finnországban kezdtem tanulni, huszonévesen. Gondolkodtam, hogy mit válasszak: a német, a francia és az olasz nem jöhetett szóba, maradt a spanyol és a magyar. Gondoltam, a spanyolnak több hasznát venném, de a nehézsége, és az irracionális szépsége miatt mégis a magyar mellett döntöttem.
– És lám, ennek is hasznát vette.
– Így van, jól jött, amikor megismertem a feleségemet.
– A nevezési lapon finn állampolgárként van feltüntetve, tehát nem kettős állampolgár?
– Nem, csak finn állampolgárságom van, nem tulajdonítottam jelentőséget annak, hogy a magyart is felvegyem. Jövőre meg igazából nem is lesz már rá szükség.
