A nyári szezon lezárása után, az olimpiai ciklus elején a Red Bull Rioba invitálta a világ legjobb úszóit, mountain bike-osait, sárkányernyőseit és futóit egy speciális váltóversenyre. A Giants of Rio december 5-ei küzdelmén egy magyar csapat is részt vett. Íme a verseny összefoglalója.
 Nem volt könnyű dolguk az úszóknak Fotó: Christian Pondella  |
December 5-re Rióba gyűlt több mint 300 sportoló, hogy összemérje tudását egy speciális váltóversenyen. Négy olyan sportágat hoztak össze, amik így együtt ritkán szerepelnek. Az úszóknak a Copacabana mentén az óceán hullámaival kellett megküzdeniük, a mountain bike-osoknak Rio belvárosának dzsungelével és a város körüli hegyekkel, a sárkányrepülősöknek az ismeretlen tájjal és szélviszonyokkal a part felé ereszkedvén, a futóknak pedig a tengerpart forró homokjával.
Egy Red Bull eseményről lévén szó, nem meglepő, hogy az egyik legismertebb Red Bull-os sportoló, az ernyőernyős/bázisugró Felix Baumgartner adta meg a rajtjelet – természetesen 1000 méterre a földtől, egy helikopterből kiugorva. A váltóverseny első tagjainak, az úszóknak 4065 métert kellett megtenniük az óceánban. A partról indultak, bevetették magukat a vízbe, úsztak 1600 métert, aztán ki kellett mászniuk, futniuk 300 métert a parton, egy 5 méter magas deszkára, ahonnan ismét beugrottak a vízbe, és úsztak még 2465-öt.
A 23 éves, négyszeres ausztrál ironman bajnok, Ky Hurst nyerte a számot, ő 45 perc alatt küzdött meg a hullámokkal. A célba érés után azt nyilatkozta, hogy „nagyon boldog vagyok, hogy ilyen jól áll a csapatom. Szerencsém volt, nagyon erősen vertek a hullámok, és féltem a szikláktól is, de minden jól sikerült”. Hursttel legjobban az amerikai Chad Carvin tudta tartani az iramot, 8 mp lemaradással. A harmadik helyen egy 18 éves szlovén, Luka Turk állt, rajta kívül még két nem-brazil fért az első tízbe: az orosz Anton Sanachev (6. helyen) és a dél-afrikai Ryk Neethling, aki Athénban 400-méteres váltóban olimpiai bajnok lett (7. helyen). A magyar csapat úszója, Kropkó Péter triatlonista kevésbé volt szerencsés a hullámokkal. Várakozásán alul teljesítve csak az 52. helyet tudta behozni csapatát a 78 indulóból.
 A Jézus-szoborhoz felfelé volt ahol a vállukon kellett vinniük a bringát |
Az úszók a mountain bike-osoknak adták át a stafétát, akiknek 37 km-t kellett megtenniük Rio betondzsungelében, feltekerni a Jézus-szoborhoz, majd be a Rio körüli erdőbe. A montisok közül az egyik legnagyobb favoritnak a francia Julien Absalon számított, 2004 olimpiai és világbajnoka! Azonban még nála is ügyesebbnek bizonyult az olasz Roland Stauder, aki egy másik Red Bullos verseny, a Dolomitenmann egyik legendája. Most bizonyította, hogy nem csak Tirolban, de Rioban is szinte verhetetlen. 1 óra 30 perc alatt tekerte le a 37 km-t, 10 mp-et verve Absalonra. Persze ez az egyéni időket jelenti, így ennek legfeljebb ők örülhettek, ugyanis ez váltóverseny, és abban túl nagy volt az úszás után vezetők előnye. Így elsőként az ausztrálok válthattak, Sid Taberlay, az úszás után vezető ausztrálok montisa 22 mp-cel teljesítette lassabban a távot mint Stauder, ami óriási időnek számít. Másodikként pedig az amerikai Jeremy Horgan-Kobelski adhatta át a stafétát a sárkányrepülősnek. Ő a 9. leggyorsabb montis volt. A nagy favorit osztrákok a 8. helyen váltottak. Michi Weiss 19.-ként vette át a stafétát, vagyis 11!!! bringást előzött meg út közben. A magyar csapat montisa, a 20. születésnapját a verseny napján, Rióban ünneplő Melts András a 30. legjobb időt tekerte, 9 perccel volt csak lassabb, mint Stauder.
 Sárkányernyős ereszkedik a híres Jézus-szobornál Fotó: Jürgen Skarwan |
Ekkor a sárkányrepülősöknek kellett volna jönniük, de a szélviszonyok olyan rosszak voltak, hogy 30 percre el kellett halasztani a startjukat. Ez a hangulatnak nem vett jót, a versenyzők egészségének viszont igen. A sárkányosoknak a Rio környéki hegyekből kellett lejutniuk a tengerpartra, úgy, hogy közben egyszer egy landolást is beiktatnak az ellenőrzőpontnál. A számot végül leggyorsabban a német Guido Gehrmann, a Lufthansa pilótája teljesítette, de hogy mennyire erős volt az ausztrál csapat, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mindössze egy másodperccel volt rosszabb nála Jon Durand, az ausztrálok versenyzője. Így természetesen a 3. szám után is az ausztrálok vezettek összetettben, őket pedig továbbra is az amerikaiak követték, alig lemaradva. A magyar csapat repülőembere, Újhelyi Balázs a 26. legjobb idővel landolt a sárkányosok közül, 16 perccel Gehrmann legjobb ideje mögött.
 Courtney Atkinson a célban Fotó: Pedro Cury |
Ekkor már „csak” a homokfutás volt hátra. 20 km-t kellett lefutniuk, egy részét a parti homokban, a másikat pedig a város aszfaltján, ráadásul 30 fokban! A még mindig vezető ausztrálok futója, Courtney Atkinson az aszfalt szakasz után le is vette a cipőjét, és mezitláb futotta le a második homokos szakaszt. Szednie kellett nagyon a lábait, mivel több brazil csapat is a nyomában volt, és ők azon kevesek közé tartoztak, akiknek lehetőségük van akár naponta a homokon futni. Raimundo Nonato volt a leggyorsabb közülük, és a cél felé közeledve már az volt a cél, hogy a végén a hazai pálya előnyét kihasználva a brazilok kiéneklik-e az ausztrálok szájából a sajtot, Nonato le tudja-e dolgozni a csapattársától átvett nyolc perces hátrányt. Végül hiába bíztatták teljes erőből Nonatot a brazilok, 30 mp előnnyel az ausztrál ért elsőként célba, így rajt-cél győzelemmel ők lettek Rio óriásai.
 Rio Óriásai, a nyertes ausztrál csapat |
Végül Brazília első számú csapata mögött az osztrákok futottak be harmadikként a célba, amiben nagy szerepe volt Michi Buchleitnernek, a futójuknak, aki 10 perccel gyorsabban tette meg a 20 km-t, mint az ausztrál!! (11 perc hátránya volt Atkinsonnal szemben a futás startjakor.) Óriási futással a magyar Stépán Zsolt 8 és fél perccel lassabb idővel, mint a legjobb időt futó Buchleitner a 18. legjobb időt futotta, így végül a magyar csapat összesítésben a 22. helyen végzett a 78 csapatból.
A magyar csapat élményeiről, amint hazaértek, beszámolunk.
