A szabadtüdős búvárok idei egyik legnagyobb versenyére idén már egy magyar sem jutott ki. Az ok? – nem volt rá pénzük. Pedig megérte volna: három világrekord is született. Az egyik ráadásul nagy izgalmak között.
 Világverseny, magyarok nélkül Fotó: Dan Bolt underwaterpics.co.uk  |
A szabadtüdős búvárkodás tipikusan az a sportág, amiben időről-időre elképesztő világcsúcsokat érnek el, viszont a támogatottsága szinte nulla. Egy pár céget kivéve, akik búvárfelszerelést gyártanak, vagy ahol az igazgató jóban van egy-két búvárral, a szponzor ritka, mint a lápi póc. A versenyzők saját pénzből utaznak a versenyekre, a „civil” fizetésükből spórolgatva össze az útiköltséget.
A közel is távol
Az év egyik legnagyobb versenyére, Ciprusra (a nemhivatalos vb-re) 2003-ban még eljutott két magyar (Szelle Gyula és Barabás György), idén már senkinek nem volt rá pénze. Ráadásul az idei csapat vb-t igen messze, Kanadában rendezik, vagyis ott sem várható, hogy a magyar zászló mögött vonul majd fel a legnépesebb csapat. (Jó hír viszont, hogy legalább a június végén Brnoban rendezendő cseh nemzetközi versenyen lesz mintegy féltucat magyar induló.)
Persze azért így is hozott izgalmakat bőven a ciprusi „Bios Freeology Open Classic 2004”, többek között három világcsúcsot.
8.47 – inkább hagyjuk
A szabadtüdős búvárversenyeket három kategóriában rendeznek: az egyik a statikus szám, ahol egy medencében fekszenek hason, fejjel a vízben, mozdulatlanul, és az nyer, aki a legtovább bírja a víz alatt egy levegővel. Ebben a számban a férfiak között a németek ifjú ásza, Tom Sietas június elején három világcsúcsot is felállított: a legutolsó merülése után már 8 perc 47 mp a világ legjobbja. Tom a ciprusi versenyen nem vett részt, a legnagyobb ellenfelei pedig úgy döntöttek, inkább a mélységi számban próbálkoznak meg egy új világrekord felállításával.
Hová süllyednek?
Ez a mélységi szám az ún. constant weight, ahol a freedivereknek saját erejükből kell lejutniuk az előre meghatározott mélységbe, és saját erőből is kell feljönniük. Egy kötél segíti őket abban, hogy a lehető legrövidebb úton leérjenek az általuk előzetesen megadott mélységbe, ahol egy kis táblácskát kötöttek a kötélre. Ezt kell felhozniuk, bizonyítékként. Persze, ha valaki út közben rájön, hogy rosszul mérte fel az aznapi teljesítőképességét, akkor korábban is visszafordulhat. A búvárok egy mélységmérő órát viselnek, ezzel tudják bizonyítani, hogy milyen mélyen jártak, ha a táblácskáig nem jutottak le, vagy lejutottak, de valamilyen oknál fogva nem tudták azt leoldani a kötélről.
Pontosan egy éve, a ciprusi versenyen ebben a számban világrekord született. Akkor is, mint most is, három nagyágyú küzdött egymással. A cseh Martin Stepanek, az osztrák Herbert Nitsch és a venezuelai Carlos Coste. Akkor -93 méter volt a kitűzött céljuk. Nitsch dobhártyája merülés közben beszakadt, elvesztette a tájékozódási képességét, és mire felért, elájult. Coste „csak” -85 métert jelentett be, azt gond nélkül meg is oldotta. Stepanek volt a legbátrabb és a legjobb: ő -93 méterre merült, tiszta tudattal fel is jött, és amint lélegzethet jutott, világcsúcstartónak mondhatta magát.
Döntögetés
A másik két fiú persze nem nagyon volt hajlandó belenyugodni a vereségbe. Az osztrákok legjobbja kivárta, míg meggyógyul a füle, és szeptemberben -95 méterrel át is vette a világelsőséget az ausztriai Millstattban. Ezt egészen idén június 6-ig őrizte, amikor egy francia búvár, Guillaume Nery -96 méterrel beelőzte. Nery csúcsának még szinte híre sem ment, amikor június 17-én a „három nagy” közül valaki megint nagyot alkotott Cipruson. De lássuk, pontosan mi is történt.
A versenyre készülve, edzésen Carlos Coste, Martin Stepanek és Herbert Nitsch is -105 métert ért el, vagyis majdnem tíz méterrel többet, mint Nery -96 métere. Nem is csoda, hogy nagy érdeklődés kísérte a három fiú döntőjét.
 Itt fagyoskodtak a freediverek a két vízbe engedett kötél mellett Fotó: Dan Bolt |
Stepanek merült először. Bár az előzetes versenykiírás 23 fokos tengervizet jelölt, az időjárást ezt nem volt hajlandó figyelembe venni. Így Martin látványosan vacogott a hidegtől. A cseh freediver edzője, Lotta Ericson próbálta a hátát dörzsölgetve kicsit felmelegíteni, de a vacogása nem hagyott alább. Hideglelés ide vagy oda, merülnie kellett. Tiszta tudattal fel is jött, de a táblácska, amit fel kellett volna hoznia, nem volt a kezében, vagyis nem merült olyan mélyre, mint szeretett volna. Merülése után a deeperblue.net helyszínen tartozkódó riportere megkérdezte tőle, hogy mi volt a gond: „A mélységi egyenlítéssel általában nekem sosincs problémám, de most azonban a hideg rányomta a bélyegét a teljesítményemre. Utoljára -90 méteren egyenlítettem, és szörnyű érzés volt -98 méteren visszafordulni. Belátható távolságon belül volt a táblácska, szinte karnyújtásnyira volt, de tudtam, hogy nincs elég levegőm, ahhoz, hogy lemenjek érte -103 méterre. Persze Martin -98 métere új világrekordnak számított abban a pillanatban, de a két rivális még hátra volt, így Martin tudta, hogy ez nem lesz elég.
Coste vagy Nitsch?
 Carlos Coste -102 méteren Fotó: Dan Burton |
Carlos Coste volt a következő, aki próbált nem tudomást venni arról, hogy mellette Stepanek éppen felfelé tart, talán a táblácskával. Coste -102 méterre helyeztette a „lécet”, és neki sikerült is különösebb nehézség nélkül felhoznia. Láthatóan őt is megviselte a hideg, de amikor a bírók a felszínen leokézták a teljesítményét (megállapították, hogy tiszta a tekintete), Coste -102 méterrel már a világ tetején érezhette magát.
Azonban még hátra volt Herbert Nitsch, több mint egy tucat világcsúccsal a háta mögött. Vagyis Coste még nem lélegezhetett fel (pedig már régen feljött). „Herbi” is -102 méterre tetette a táblácskát. Ő azonban nem tudta magát úgy függetleníteni a többiektől, mint a venezuelai. Herbert túl sokáig volt azzal elfoglalva, hogy Coste mire jutott, és túl későn kezdte el a saját felkészülését. Nem volt elég ideje a merülést megelőző légzőgyakorlatokra, és -88 méteren vissza kellett fordulnia. Vagyis Herbert Nitschnek Ciprus megint nem hozott szerencsét, de őt ismerve pár hónapon belül bejelent egy rekordkísérletet, mondjuk -104 méteren.
Egy év alatt 10 méter? Hmm…
A verseny után a szabadtüdős fórumokon a társalgás főként a körül forgott, hogy hogyan lehetséges az, hogy tavaly, ugyanezen a versenyen még a -95 méter volt az álomhatár, egy évvel később pedig edzésen már mindhárman -105 méterre merültek. Erre persze mi nem tudjuk a választ, az mindenesetre nagy öröm, hogy megint világcsúcsokról számolhatunk be, a 2004-es év első felének ínséges időszaka után.
Példamutató tréner
Merthogy míg a férfiak a tengerben küzdöttek egymás ellen, a női versenyzők az uszodában brillíroztak. Martin Stepanek edzője, Lotta Ericson a statikus számban 6 perc 31 mp-ig bírta egy levegővel, ezzel női világrekordot ért el.
A verseny harmadik száma, amely az összetettbe nem számított bele, a dinamikus volt. Ennek lényege az, hogy a víz alatt úszva, egy levegővel minél nagyobb távolságra jussanak el. Cipruson egy 50 méteres medencében úsztak, és a finnek eddig kevésbé ismert freedivere, Johanna Nordblad 158 méterre jutott (június 14-én), amivel három méterrel megjavította az orosz Natalia Molcsanova csúcsát. (A férfiaknál ebben a számban tavaly július óta 200 méter a világ legjobbja.)
