Amint arról már beszámoltunk, a hétvégén Dániában három hihetetlen szabadtüdős világcsúcs született. Lassan sorozatot indíthatunk csúcstartókkal készített interjúkból – na, nem mintha panaszkodnánk. Most Stig Severinsen kerül sorra. Stig vízalatt rugbyzik és hokizik, doktorál, hétvégén pedig világcsúcsot úszik freedivingban. Rendkívül magabiztos, az önképe nagyon rendben van, de miért is lenne másképp? Extrém figura, az biztos!
 Egy nagymenő: Herbert Nitsch, a Repülő Hal  |
A szabadtüdős búvárkodás legjobbjai, a világcsúcstartók igazi extrém sportolók, minden tekintetben. Rendkívüli elhivatottsággal edzenek, és egóért is jó párszor sorbaálltak. Sokszor az életüket kockáztatják, hogy megmutassák, náluk senki sem bír többet. Emiatt a mentalitás miatt lett a freediving az egyik legversenyszelleműbb sport. A nagymenők figyelik egymást, számon tartják, hogy ki milyen formában van, és ha valaki elveszi a rekordjukat, nagyobb rizikó nélkül lehet arra fogadni, hogy vízreszállnak a cím visszaszerzése érdekében, kerül amibe kerül.
 A három világcsúcstartó |
Ezért is volt egy kissé meglepő három skandináv versenyző lépése, akik nagy titokban készítették elő világrekord kísérletüket. Bár a rekordok hitelesítése még tart, és a doppingteszt eredményét is meg kell várni, nagy az esély rá, hogy nemsokára teljesen hivatalos lesz az eredményük.
Két napja olvashattátok az egyik királykategória, a dinamikus – uszonnyal szám új csúcstartójával, Peter Pedersennel készített interjúnkat. Ebben a versenyszámban az a legjobb, aki legtovább tud úszni egy levegővel, egy uszonnyal a lábán segítve a mozgását. Az új világcsúcs 200 méter. Az uszony nélküli számban erőteljesebb lábtempókra van szükség, és persze uszony nélkül a távolság is kisebb. Ebben szombat (július 19.) óta Peter edzőpartnere, a szintén dán Stig Severinsen a világ legjobbja, 166 méterrel.
Stig 30 éves, csupaizom, 185 cm magas és 82 kg. Amellett, hogy több olyan sportban ér el kimagasló eredményeket, amiről itthon a legtöbb ember még nem is hallott, komoly kutató is. A hangzatos nevű Kísérleti Klinikai Kutatóintézet Sztereológia Kutatólaboratóriumában PhD. hallgató az Aarhus Egyetemen. Stig épp egy fontos vizsgamunkán dolgozik, de szakított időt egy interjúra.
 Stig |
– Kutatsz, vízalatti rugby-zel, világcsúcsokat úszol, a májusi szabadtüdős vb-n mégsem voltál ott. Nem jutott rá időd?
– Már tíz éve az első osztályban játszom vízalatti rugbyben. A legutóbbi négy évben válogatott is voltam. A világbajnokságra készültem [A vízalatti rugby vb-t május végén Dániában rendezték, a dánok 5.-ek lettek]. Emellett a tavasszal Venezuelában edzettem jó barátommal, Carlos Coste-val [Carlos sem kis név, ő is szabadtüdős világcsúcstartó]. Ott a búváredzések mellett vízalatti hoki edzéseket is tartottam. Ezzel a sporttal Spanyolországban ismerkedtem meg, amikor a barcelonai egyetemen biológiát tanultam. Játszottam is 1999-ben a szlovéniában rendezett Európa-bajnokságon. Így egyszerűen nem jutott időm arra, hogy elmenjek Ciprusra a freediving vb-re.
– Nem rossz lista. A szabadtüdős búvárkodással hogyan kerültél kapcsolatba?
 Herbert és Stig nem csak külsőre hasonlít egymásra, de mentalitásuk is hasonló |
– A szabadtüdős búvárkodás versenyszerű űzését 2000. június 13-án kezdtem. Erre azért emlékszem ilyen pontosan, mert ez Apukám születésnapja….meg azért, mert edzésnaplót vezetek minden egyes napomról. A lélegzetemet mindig is vissza tudtam tartani legalább 5 percig, és 100 métert le tudtam úszni egy levegővel, anélkül, hogy bármit tudtam volna a freediving technikákról. Mindig is szerettem így merülni…ez valahogy mindig természetes volt számomra. Gyerekként hobbiszinten Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Görögországban, stb. búvárkodtam a szüleimmel és a bátyámmal…Ha visszagondolok, a legelső szabadtüdős búvárkodással kapcsolatos élményem az volt, amikor a szüleim úszómedencéjében gumiállatkákat gyűjtögettünk össze a medencéből a bátyámmal és egy barátommal, aki most elitkatona a dán seregben. Már akkor is mindig nyertem.
Az első komoly nemzetközi versenyemet Nizzában nyertem. Ez volt az első ilyen verseny, amin résztvettem. Annyira tetszett, hogy alapítottam egy freediving klubot Aarhusban. Voltam a 2001-es Ibizai versenyen, Hawaiion 2002-ben, és több viadalon Németországban, Belgiumban és Hollandiában. Én nyertem az első Holland Opent 2002-ben, ahol legyőztem Herbert Nitschet [akitől Peter elvette a világcsúcsot szombaton].
– Azért a dinamikusban mégiscsak az uszonyos szám a királykategória. Ebben nem készülsz rekorddöntésre?
– Az év vége fele úszni fogok néhány HOSSZÚ távot, de egyelőre nagyon örülök, hogy közeli barátom és edzéspartnerem, Peter Pedersen tartja a világrekordot kereken 200 méterrel. Jelenleg nagyon lefoglalnak a tanulmányaim, de nemsokára újra elkezdek keményen edzeni.
– Apropó, edzés. Hogyan lehet egy világcsúcsra felkészülni?
– Nincs nagyon szigorú menetrendem. Az nem nekem való. Néha úszok egy mérföldet bemelegítésként, aztán fejlesztem kicsit a technikámat. Aztán pillangó-lábtechnikával úszok vízalatt, és legtöbbször két hossz dinamikussal – uszony nélkül – fejezem be az edzést. Aztán gyakorlom a légzést néhány percig, aztán pedig úszok egy kicsit levezetésként. Ilyen egyszerű.
Aki szeretné látni, hogy hogyan mutat Stig edzés közben, és hogy hogyan reagált, amikor megtudta, hogy világcsúcsot úszott, az itt megnézheti. A fotókat Casper Tybjerg készítette, és látszik rajtuk, hogy nem ok nélkül dolgozik Casper a National Geographicnak is.
