Csamangó Feri bácsi a riporterek álma. Elég egyetlen kérdést feltenni az éltes szegedi sportembernek, és ő máris megnyitja előttem történeteinek kimeríthetetlen tárházát.
Csamangó Feri bácsi 76 éves, és felettébb elégedetlen az olyan hétvégékkel mint amilyen ez a mostani volt, amikor egy 12 órás versenyen csak 72 km jön neki össze. A fiatalabb futók, akik a fiai (nem egy esetben unokái) lehetnének, csak elismerően hümmögnek és azon vágyuknak adnak hangot, hogy ugyanilyen idős korukban bárcsak fele ennyit tudnának teljesíteni.
Feri bácsi pedig mesél.
-Fiatalon, mint annak idején minden fiú, én is vívtam és lovagoltam. Aztán a háború után jött az asztalitenisz, a futball, a kajak-kenu, a sakk, az atlétika, ha mindet összeszámolom, összesen 11 sportágat sajátítottam el, és adtam tovább gyerekeknek. A szegedi asztalitenisz egyesületet a semmiből hoztam létre, hárman kezdtük, és amikor eljöttem már 60-an voltunk. Szinte ugyanilyen volt a tájfutás, amibe csak véletlenül csöppentem bele, aztán ott ragadtam. Sok fiatalt felneveltem, a legbüszkébb persze Oláh Katalinra vagyok, aki két világbajnoki címet nyert.
 Fiatalos lendülettel  |
Nyáron jöhet a tizenkettedik
-És a kor előrehaladtával sem mondott le a sportról…
-Hogy mondtam volna le! Sőt idén nyáron újabb sportba kezdek, végre megtanulok úszni. A sportot soha nem szabad abbahagyni. Össze sem tudom számolni, hogy mennyi mindent kaptam a sporttól. Elsősorban egészséget, a folyamatos mozgásnak köszönhetem, hogy például most is itt vagyok. Rengeteg új ismeretet, minden sport valami mást tanított meg az életből. Szert tettem olyan tulajdonságokra, amire mindenkinek szüksége van az élete során: kitartás, akaraterő, összpontosítás, pontosság, precizitás. Alapvető emberi tulajdonságokkal gazdagodtam, amelyek közül csak a legfontosabbak a becsület, a tisztesség és az igazság szeretete és keresése. Megszámlálhatatlan barátságot köszönhetek a sportnak, mind idehaza, mind külföldön. Bejártam egész Európát, szinte nincs is olyan ország a kontinensen, ahol ne jártam volna. És feltétlenül meg kell említenem azt a miliőt, amit egy sportolói közösség jelent, a barátokat és egymás fetétlen segítését.
Három kört tettem meg Feri bácsival, amiből látszik, hogy ez a pár sor csak töredéke mindannak, amit az ősz szegedi bajnok elmesélt. Feri bácsi a rövid pihenő után tovább kocogott, én pedig megpróbáltam magamban rendszerezni a hallottakat, és arra gondoltam, hogy bárcsak lenne egy klub, ahol Feri bácsi mindezt elmesélhetné.
