Kb. 3000 lágyék fölött rögzített bőgatyás fiatal gyűlt össze az Europark parkolójában megrendezett 4. Offline Sport Games nevű rendezvényen. Sztárparádé, hip-hop zene, break dance, rengeteg angol szó és láncdohányos hatodikosok! Innen tudósítunk.
 Shenker Beni, 360° vázpörgetés  |
Ha valamit negyedik alkalommal rendeznek meg, az azt jelenti, hogy az első három nem lehetett rossz, sőt olyannyira jó, mi több sikeres volt, hogy a szervezők és a szponzorok egyaránt fantáziát láttak a folytatásban. És ha valami megér négy előadást, szinte garántálható, hogy onnan már nincs visszaút, és a végén még lesz egy magyar extrém sport miniolimpia. A szervezők, elsősorban az Offline magazin, vélhetően hiteles piackutatást végzett, és nem becsülte túl az érdeklődést, amikor lefoglalta az Europark előtti placcnak közel a felét. Gondolom, ők tudták, hogy nagyjából mire számíthatnak, nemúgy a tudósító, aki igencsak meglepődött, hogy jóformán nem lehet odaférni a különböző versenyszámoknak elkülönített területekhez. Korántsem tudok úgy tömeget számolni, mint egyesek, de szerény becslésem szerint lehettek kb. háromezren a helyszínen, ami azért, valljuk meg figyelemre méltó. Nem egy enbé egyes focicsapat van, amelyik tartozásai felét is odaadná egy ilyen nézőszámért. Ráadásul ezek az istennek sem akartak összeverekedni egymással, ehelyett pizzát túrtak a hajuk alá, sört ittak üvegből meg pohárból, és láthatóan nagyon jól érezték magukat.
Európai színvonal
 Érdeklődő tömegek |
Ami nem is csoda, elvégre az ingyenes belépésért cserébe még kaptak is valamit. Nem is akármit, igazi csemegét, dőzsölhettek az offline sportokban. A rend kedvéért, meg azért mert jó leírni: gördeszka, görkorcsolya, BMX flatland és street, meg footbag és break dance. És nem ám kutyaütők tették vették magukat a flaszteren meg a színpadon, hanem (vállalom a következményeket, és bátran leírom) szinte valamennyi számban (ha nem is világ, de) európai színvonalú mezőny mérte össze tudását a döntőkben. Jómagam csak a BMX streetről merek nyilatkozni, a selejtezőket látva nagyon sajnáltam, hogy a döntőt szűkített mezőnnyel rendezik, jóformán minden induló megérdemelte volna, hogy továbbjusson. Abszolút igaz volt a régi ki-mit-tudos tétel: „nehéz helyzetben van a zsűri”. Csendben jegyzem meg, hogy Králik Dani korláton bemutatott manualja valami csodás volt, pláne egy akkora takarás után, mint ide Lacháza.
Du jú spík inglis?
 Tessék kapaszkodni! |
Ha már manual, akkor megpróbálom egy kicsit átadni a feelinget, ami nagyon cool volt. Egyrész a bemutatott very nice gyakorlatok miatt, másrészt meg azért mert állandóan jöttek jobbnál jobb soundok, amire a riderek meg a tömeg pöröghetett. Kedves olvasó most joggal kérdezheti: mi van, nem beszélni magyar? De beszélni magyar, de ezen a szombaton kétnyelvű volt a street, mert a speaker legalább annyit beszélt in english mint magyarul. És nem csak azt nyomta külföldiül, ami külföldiül van (ollie, manual, board, table), hanem szinte mindent, ami eszébe jutott. A break selejtőzeben ez csak fokozódott, amikor a Rockin’ on the Ground csapat vezetője végig angolul kommentálta a show-t, és buzdította a közönséget.
Gatya, cigi, sör
 Le vannak gatyásodva |
Apropó közönség. Gatya, cigi, sör. Mindenfelé söröző csajok, ez teljesen oké. De a másik kettő, az istennek sem vagyok képes felfogni, hogy egy combig letolt bő farmerben, hogy lehet közlkedni, pláne sportolni. Vélhetően csak gyakorlás kérdése. Azt meg mondja meg nekem valaki, hogy az alsónadrág vajon valami különleges fetis, van valami rejtett filozófiai jelentése a színnek, a mintának, a márkának, a fazonnak? Gondolom, ezért kell láttatni. Cigi: nem mintha csukott szemmel és füllel élném hétköznapjaimat, de akkor is döbbenet volt látni a láncdohányos hatodikosokat tigriscsíkos szofit szívni. Mellesleg a riderek sem jártak éppen jó példával az élen. (Egyébként ez persze mindenkinek magánügye, én is csak azzal tudok védekezni, hogy legalább már 16 voltam, amikor.) És még egy mondat a közönségről: szegény ceremónaimester annyit tépte a száját, hogy legalább egy kis tapsot kicsikarjon a break-eseknek, akik baromi jó show-kat nyomtak a színpadon. Legközelebb tapsoljatok, gyerekek!
Világbajnokok a porondon
 Kogler (Szaltó) Feri – Nomen est omen |
Még nem kezdődtek el a döntők egyik számban sem, amikor tudósító kényetelen volt visszavonulót fújni, és elindulni a klaviatúra irányába. Ezért csak az egyes sportágak döntőseinek névsorával tudunk szolgálni. Meg egy-két érdekességgel, ami főleg a mezőny príma minőségét hivatott jelezni. Mert minő gördeszkás döntőt láthat a nagyérdemű ott, ahol a szakma egyik nagy öregje, Kernács Ákos, alias Töky, és a kiváló Giczy Dávid éppen csak becsusszan a döntőbe. Az inline skaterek döntős mezőnyét Strémen Bence vezeti fel, mögötte ott tolong Batári Gábor és Dani Laci. Ha lehet ezt fokozni, akkor jöhet a flatland döntő: az idei expert világbajnok, Sőre Péter csak ötödik, a tavalyi Masters világbajnok, idén Pro 15. Kun Ádám pedig második helyen kvalifikálta magát a döntőre. Várhatják, hogy Szabolcsi Péter rontson, és lecsússzon az első helyről. Egyedül Streetben nem volt meglepetés: Bakó Viktor, Nagy Roland és Králik Dani is a döntőben. Persze mindannyian világbajnokunk, a sportág világszerte egyik legjobbja, Shenker Beni mögött várhatják az esti döntőt. Hangsúlyoznám, hogy valamennyi streetes fantasztikusat nyújtott a selejtezőben, de arra nem volt reményük, hogy kétesélyessé tegyék a küzdelmet. Nagyon látszott, hogy Beni nem napozással töltötte az amerikai hónapokat, a közönség majd’ elájult a mutatványaitól. A kis BMX-palánták meg sorba álltak autogramért. Jó volt látni, hogy ezt is megértük! És kicsit fájt arra gondolni, hogy ez sok tehetséges srác mire lenne képes profi körülmények között. Külön lakótelepet kéne építeni a világbajnokoknak…
 A döntőbe jutott versenyzők sorrendje |
 Asztala vista |
A profi körülményekre egyébként ezen a napon nem lehetett panasz. A szervezők egészen jó kis street pályát építettek, jó volt a hangosítás, a csúszás jóval az elviselhető határon belül volt, és még a tömeget is többé kevésbé tudták fegyelmezni (csak az áruház parkolójából kellett erélyes szavakkal kiparancsolni a gyerekeket). Bízom benne, hogy az extrém sportos rendezvények már megszokott szponzorain (Offline, Red Bull, Oakley, No Fear) kívül mások meglátják a lehetőséget ebben az eseményben, és akkor tutira semmi nem menti meg az OSG-t attól, hogy nagyon komoly sport fesztivál váljon belőle. Ahol ráadásul nem csak a sportok kapnak helyet, hanem azok a rokon területek is megjelenhetnek, amelyek szervesen kapcsolódnak az offline kultúrához, mint amilyen most látott footbag vagy break dance. Kíváncsian várjuk a folytatást!
