A világ legjobbjainak a normál hullámlovaglás már nem volt elég extrém. Nagyobb sebességre vágytak, hogy minél nagyobb hullámokat tudjanak meglovagolni. Ezért bevették a jetskiket is a buliba. Hogy pontosan hogy néz ki az a sport, ami itthon tuti, hogy sohasem jelenik meg, és hogy miért nem szeretik őket Hawaii partjainál, arról itt olvashatsz.
 A nagy hullámokhoz segítség is kell  |
Ha valakit pár éve megkérnek, hogy mondjon pár extrémsportot, a windsurf-öt és a hullámlovaglást biztosan elsők között sorolta volna fel. A legtöbb ember számára ezek még mindig a legismertebb extrémsportok közé tartoznak, azonban vannak páran, akiknek ez már nem volt elég. Ők találták fel az extrémszörföt. Ennek a pontos angol megnevezése tow-in surf, vagyis bevontatásos hullámlovaglás, bár valószínűtlen, hogy ez a magyar fordítás terjedjen el, túl hosszú és körülményes. Van valakinek jobb ötlete?
Szóval volt néhány nagyon őrült és nagyon ráérő hullámlovas Hawaii-on, ahol a legnagyobb hullámok „teremnek”. Idegesítette őket, hogy volt néhány hullám, amit a „hagyományos” módszerrel nem tudtak meglovagolni. Vagyis az „irányba állítjuk a szörfdeszkát, ráfekszünk, és a kezünkkel kétoldalt evezve felgyorsítjuk a deszkát, aztán a megfelelő pillanatban felegyenesedünk” metódus nem adott nekik elég lendületet. Valamit ki kell találnunk – gondolták. Ezek a hullámok általában túlságosan messze benn vannak az óceánban, tehát valami szállítóeszközre lenne szükség.
 Átszállás a deszkára |
Ahogy ők mesélték: „összefogtunk, mert úgy éreztük, a nagy hullámokat jobban is meg lehet lovagolni, mint ahogy eddig tették. Megálmodtuk, hogy mit akarunk csinálni, aztán kitaláltuk, hogy hogyan valósítsuk meg. Ez is hullámlovaglás, csak annak egy újabb formája”.
A fáma szerint a kilencvenes évek elején Laird Hamilton néhány Hawaii sráccal egy motoros rafttal ment ki az egyik legismertebb hawaii hullámhelyhez a kilencvenes évek elején. Első alkalommam majdnem felborultak a csónakkal. Rájöttek, hogy ha jetskit használnak, és utasként azzal motoroznak ki a nyílt tengerre, jobban járnak. Egy kötéllel a jetski után húzatva magukat „szálltak fel” a hullámra, és olyan helyekre jutottak el, amikről eddig csak álmodoztak.
 Jetskivel mennek ki a hullámokhoz |
Az extrémszörfben amikor a lovas úgy érzi, hogy a megfelelő pozícióban van, egyszerűen elengedi a kötelet, és onnantól már a hullámon lovagolva egyensúlyozik a habokon. A bevontatásos technika másik nagy előnye, hogy ebben már az elejétől álló helyzetben lovagol, vagyis sokkal többet lát a hullámból. Ez azonban sokkal veszélyesebb is. Ezért is emlegetik a jetskis és a hullámlovast csapatként. A jetskis nem csak az odaszállításban játszik szerepet, hanem életmentő is. Végig figyeli a hullámlovast a hullámon, és aztán a megfelelő pillanatban felszedi. Ez különösen azért fontos, nehogy a következő nagy hullám beborítsa az akkora már védtelenné váló sportolót.
A legismertebb extrémszörfös az amerikai Garrett McNamara. A Hawaii-on felnőtt és azóta is ott élő 35 éves ász 22 éve hullámlovagol, és annak extrém formáját is már nyolc éve űzi. Nős, két gyerek apja. Jelenleg ő az extrémszörf címvédő világbajnoka.
 McNamara edzőteremben erősít a hullámokra |
McNamara nemrég kitalált egy új versenyformátumot és a „Ha nem tud megölni, nem is extrém” nevet adta neki. Olyan versenyt meghívásos versenyt akart, ami nem egymás legyőzésére, szponzorszerzésre vagy médiafigyelemre irányul, hanem a sportra, a hullámokra. Ezért McNamara és jetskis partnere, Ikaika Kalama egész évben figyelni fogják a globális időjárásjelentéseket, és ahol nagy hullámokat jeleznek elő, odarepülnek és meglovagolják. A várható helyszínek: Tahiti, Ausztrália, Franciaország, Kalifornia, Hawaii. Egy helyszínen egyszerre max. 5 csapat versenyez. Minden team ezer dollárt ad be a kasszába, meglovagolják a hullámot, és videókkal és fényképekkel örökítik meg, hogy kinek hogy sikerült. Este aztán összegyűlnek, és elosztják a pénzt aszerint, hogy kié volt a legjobb összetett teljesítmény és a legnagyobb meglovagolt hullám.
A verseny az év végéig tart, McNamara ötletéből is nyilvánvaló, hogy az extrémszörf a világelit sportja. Azoké a hullámlovasoké, akik már eddig is óriási nevet és rangot vívtak ki maguknak, pénzben sem szűkölködnek, és már nem tudják a hullámlovaglás „hétköznapi” formájával elég magasan tartani az adrenalinszintjüket.
Hogy az extrémszörf veszélyességének emlegetése nem csak marketingfogás, azt remekül példázza az egyik leghíresebb extrémszörfös oldal, a towsurfer.com nyitólapja, ahol a belépés előtt egy figyelmeztetés olvasható, amely a többek között arra szólít fel, hogy senki se menjen messze a partoktól egyedül, és mindenki vigyen magával megfelelő mentőfelszerelést.
 Vigyáznak magukra |
Hawaii vízimentő hatóságok szerint évente 20-25 extrémszörffel kapcsolatos segélyhívást kapnak, de még sohasem történt haláleset! Ezért is keltett kisebb felháborodást az, hogy idén július elején a Hawaii hatóságok egy új szabályt vezettek be, miszerint vizsgát kell tenniük azoknak, akik Hawaii partjainál akarnak extrémszörfözni. Egy vízibiztonsági kurzust kell elvégezniük 2003 szeptemberéig. Állítólag a „beevező” hullámlovasok panaszkodtak a jetskivel gyorsított társaikra, hogy nem érzik magukat biztonságban a hullámoknál a jetskik miatt. Az exrémszörfösök viszont azt bizonygatják, hogy ők nagyon profi sportolók, tisztában vannak a veszélyekkel. Persze a szabálysértők elfogása nem egyszerű feladat. A jetskit nehéz hajóval utolérni, másképp pedig nehéz később bizonyítani, hogy egyáltalán arra jártak.
A csatározás még bizonyára eltart egy ideig. Mi csak annyit mondhatunk: ez aztán tényleg az a sport amire illik a felirat: NE PRÓBÁLD KI EGYEDÜL!
