Ami az Everest felfelé, az a mexikói Cheve barlang lefelé. Feltáratlan járatai több mint 2 km-re mélyre vezetnek. Ide indult nemzetközi csapatával Bill Stone.
 A barlangi folyók nem könnyítették meg az utat Fotó: Bill Stone  |
A felfedezők és expedíciós nagymenők többsége felfelé szeret menni. Minél zordabb körülmények között, minél magasabbra, vagy, ha már nem lehet (márpedig 1953. májusa óta nem nagyon lehet), akkor minél zordabb, minél spártaibb körülmények között felérni a kiszemelt csúcsra. Illetve vannak olyanok, nem ragaszkodnak a magassághoz, nekik megfelel a horizontális pokoljárás is, ők azok, akik csendes magányukban egy másfél mázsás szánt húzva elsétálnak az Északi- vagy a Déli-sarkra.
És, ha nem is túl sokan, de vannak olyanok, akik lefelé keresik a kihívásokat. Ők a barlangászok, akikről ritkán hallunk, holott szoktak ők nagy tetteket véghez vinni.
Legutóbb az amerikai barlangi nagymenő, Bill Stone vágott neki a (részben) ismeretlennek. Egy 40 fős nemzetközi csapattal indult Mexikóba, hogy a Juárez hegységben leereszkedjen a Cheve barlangba. Miért éppen ide?
Nem véletlen
 Tábori konyha Fotó: Bill Stone |
Azért, mert 1986-os felfedezése óta sejteni lehetett, hogy ez a világ egyik legmélyebb, feltárható barlangja. Így jó esély kínálkozott a fennálló mélységi rekord megdöntésére. Ezt sokáig a franciaországi Jean-Bernard barlang 1629 m-es mélységébe lejutott 1986-os expedíció tartotta. Ezt csak jó pár év elteltével sikerült felül- (bocsánat, alul) múlni, amikor egy expedíció 1710 m mélyre jutott a grúziai Krubera barlangban. Bill Stone számításai szerint egy kis szerencsével Mexikóban akár a mítikus 2000 m (2 km lefelé!) is összejöhet. Kell hozzá egy tapasztalt barlangászokból álló csapat, sok-sok türelem, kitartás, és nem utolsó sorban nagyon sok idő. A haladási sebesség ugyanis nem ritkán alig 1 m/h. Billnek ez nem volt újdonság, mivel ez már a hetedik expedíciója volt a Cheve gyomrába. Ezúttal azonban nem akart sikerélmény nélkül előbújni a földalól.
Négy hét sötét
 Földalatti szépség: egy vízesés Fotó: Bill Stone |
Az ugyebár egyértelmű, hogy az expedíció tagjai jó darabig nem süttetik a hasukat, hiszen több hetet kell a föld mélyében tölteniük. Sötét van, hideg van, nincs ágy, nincs tévé, csak a fejlámpák, és a reflektorok fényében lehet tájékozódni. A járatok szűkek, helyenként szinte járhatatlanok, és a legváratlanabb akadályokba ütközik az ember. Földalatti folyók, tavak, szikla torlaszok, szakadékok. A csapatot és az utat is több részre kellett osztani, minthogy a Cheve is több elkülöníthető szakaszból áll. Ezeket szépen sorban kellett bejárni, feltérképezni, ill. a megfelelő helyeken kiépíteni az állásokat, ahonnan nap mint nap további felfedező utakra lehetett indulni. A zömmel európai (köztük is lengyelek voltak a legtöbben) kutatókból álló csapat végül négy hetet töltött a Cheve barlang mélyén, de a 2000 m-es határt nem sikerült elérni. Bill és bandája 1969 m mélyre jutott, vízszintesen pedig 5831 m-t tettek meg. Most már ez az új rekord, bár éppen ez a csapat tudja legjobban, hogy még mindig vezet út lefelé.
