Ahogy az sajnos sejthető volt, a május 21-én eltűnt szlovén hegymászó, aki idén elsőként jutott fel a világ tetejére, nem jutott le élve. Az Everestet mérő kínai expedíció talált egy holttestet, amit Markoénak hisznek. Délről még senki nem jutott fel, Klein Dávid is vár még.
 Marko végzetes mászása előtt készült utolsó fotó Forrás: 7summits.com  |
Egyre inkább úgy fest, aki idén Everest-mászásra fizetett be, be kell, hogy érje egy hónap sátorozással a hegy aljában, 5300 méteren, és néhány „akklimatizációs kirándulással” hétezer néhányszáz méteren. Főleg, ha a déli, nepáli oldalról szándékozott megmászni a hegyet. Az időjárás ugyanis nem javul. A legújabb előrejelzések szerint május 28-29 környékén javulhat 1-2 napra a hőmérséklet – vannak, akik még ebben bíznak.
Idén – egyelőre – az északi oldal előnyösebb választásnak tűnik. Ott már közel 20-an feljutottak, köztük egy 15 fős kínai expedíció, azonban a mászókat nem kerülte el a tragédia. A rossz idő miatti tétlenkedést két tapasztalt szlovén magashegyi mászó, Marko Lihteneker és Viktor Mlinar unta meg elsőként. Ők egy orosz mászóval, Vladimir Lande-val és annak sherpájával indultak a csúcsra. A hírek szerint május 21-én a két szlovén fel is jutott, lefelé jövet azonban a rossz időben Viktor Marko nyomát vesztette. Reménykedett benne, hogy valamelyik 7 vagy 8 ezer méteres tábor sátrában nyomára bukkan, így másnap két sherpával és megfelelő mennyiségű oxigénnel Marko keresésére indult, azonban sehol sem találták.
Rádión igyekeztek minden csúcsra tartó expedíciót értesíteni, hogy ha erejük engedi, figyeljék a 8000 méter feletti szakaszt, hátha meglátják Marko-t. Az Everest újramérését végző kínai expedíció talált is 8800 méteren egy friss holttestet, amiről úgy vélik, hogy a szlovén hegymászóé. (Természetesen nem hozták le, örültek, hogy épségben leértek a -30 fokos csúcsközeli hidegből.)
 Az idojárás egyetlen igazi pozitívuma: soha ennyit nem meetingeltek hegymászók az Everesten |
A déli oldalon már naponta tartanak gyűlést a kereskedelmi expedíciók vezetői, megosztoznak a serpákon, próbálják kitalálni, hogy hogyan juthatnának fel leggyorsabban és legegyszerűbben. Az útvonal azonban egyre veszélyesebb, és a sherpák nem szívesen dolgoznak az egyre labilisabbá váló jégmezőkön.
Egyelőre a várakozás napjait tölti a hegy oldalában Klein Dávid is, aki azzal a céllal indult útnak, hogy az első magyar hegymászó legyen, aki oxigén nélkül feljut az Everestre. Remek kondícióban van, jól akklimatizálódott, de az időjárással szemben ő is tehetetlen.
Dávid 39 napja érkezett meg az alaptáborba, 13 napot töltött a hegyen felfelé mászással. A legmagasabb pont, amit elért, a genfi sarkantyú 7850 méteren. Jelenleg azonban ő is készenléti állapotban kénytelen sínylődni. Május 23-án, a magyarországi bázisának küldött jelentése szerint „nagyon-nagyon különös az, hogy ilyen későn támadunk csúcsot, de ez azért van, mert folyamatos jet-stream van fölöttünk. A szerencse az, hogy a monszun még nem érkezett meg és még eléggé távol van tőlünk. A monszun megérkezése és a jet-stream elmenetele közötti ablakot várjuk. Nagyon sok éve nem volt ilyen későn ablak, úgyhogy ez egy nagyon feszült helyzet, de a meteorológusok szerint lesz ablak. Június 10-ig szól a csúcsengedélyünk, szerintem 5-én már nem leszünk itt. Jelenleg úgy néz ki, hogy június 1-én tudok megpróbálkozni a csúcstámadással, tehát 29-én indulok el újra fölfelé.”
