Mike Horn, a dél-afrikai kalandor, aki két éve egyedül vágott neki, hogy motorizált közlekedési eszköz nélkül körbekerülje az Északi-sarkkört, már majdnem célba ért. Csakhogy az utolsó szakasz csak nem sikerül. Elakadt egy orosz faluban.
 Mike itt lakott Forrás: mikehorn.com  |
Mike Horn azóta van úton, amióta az extrem.hu létezik. Két éve járja az Északi-sarkkör vidékét, a napok nagy részében magányosan, úgy, hogy mérföldekre egy embert sem lát. Mike útját régóta követjük nyomon. Küzdött ő már a jeges szélviharral, majdnem odaveszett, amikor meggyulladt a sátra, ami egyetlen menedéke volt a -50 fokban. És persze hónapok óta küzd az orosz bürokráciával belépési engedélyekért az olyan eldugott régiókban, ahol a helyi, óriási szegénységben élő bányászokon és halászokon kívül a madár sem jár.
Mike Horn első világkerülő útjáról szóló könyv, amiben az Egyenlítő megkerülését írja le, bestseller lett. Nem kérdéses, hogy mostani, még embertelenebb tájakon átvezető útjáról készülő műve még nagyobb sikereket fog elérni. Ehhez azonban haza kell jutnia. Közel két éven keresztül szerencséje volt, kisebb fagyási sérülésekkel megúszta az embertelen hideget. Most azonban, az útja legvégén, már korántsincs ekkora szerencséje. Aki már volt hosszabb ideig külföldön, tudva, hogy már hazafelé tart, az bizonyára tapasztalta már, mennyire idegesítő, ha hazafelé késik a repülő vagy lekési a csatlakozást. Ilyenkor már érdektelen, mennyire szép a táj, ilyenkor már új élményekre sem vágyik az ember, egyszerűen csak haza akar jutni, lehetőleg a leggyorsabban.
Forrás: mikehorn.com |
Mike is így volt ezzel. Épségben keresztül jutott Szibérián, gyalog kijutott Oroszország északi tengerpartjára, már “csak” annyi dolga volt, hogy hajójával átkeljen a Barents-tengeren és eljusson Norvégia legészakibb részére, oda, ahonnan két évvel ezelőtt útnak indult. A hajója, a Corsair trimarán már az Egyenlítő körüli útján is kiszolgálta. Most segítői az oroszországi Tobszedába szállítatták, hogy ott várjon Mike-ra. Szeptember közepére a dél-afrikai kalandor oda is ért a hajóhoz, és már csak a megfelelő időjárási viszonyokra várt, hogy nekivághasson a tengeri útnak. Ekkor azonban egy óriási vihar támadt. Erről Mike így számolt be: “négy napig megállás nélkül azért küzdöttem, hogy megmentsem a hajómat. Az öbölben horgonyzott, de a szél annyira erős volt, hogy ide-oda dobálta. Három vasmacska nem volt elegendő, hogy egy helyben tartsa. A szél egyszerűen túl erős volt, 80 km/h-s, egyedül egyszerűen nem tudtam kontroll alatt tartani a hajót. Négy napig egyáltalán nem aludtam!”
 Szocializálódás közben Forrás: mikehorn.com |
Amikor a vihar végre elvonult, Mike kénytelen volt partra húzni a hajót, hogy átvizsgálhassa. Kiderült, hogy a főárboc megsérült, és addig nem indulhatott útnak, amíg ezt meg nem javítják. A gond azonban az volt, hogy Tobszeda nem éppen Gdanszk. Néhány rossz állapotban lévő házon és egy darab helyi lakoson kívül semmi más nincs a faluban. Az egyetlen tobszedai, egy kedves öreg halász mindent megtett, hogy Mike-nak segítsen, de a világjáró tudta, külső segítséget kell igénybe vennie.
Svájcból, ahol Mike a családjával lakik, leírása alapján repülővel és helikopterrel elküldték neki a javításhoz szükséges “elsősegély” dobozt. Amikor kész lett az árboc javításával, Mike akkor fedezte fel, hogy a hajó egy másik helyen is megsérült, amit egyedül nem tud megjavítani. Legközelebb hajójavító műhely Murmanszkban van. Két lehetőség áll fenn, vagy eljönnek a segítői és elszállítják oda a hajót, vagy hoznak Mike-nak egy másikat. Az eredeti tervek szerint az Északi-sarkkör kerülő út szeptember végén ért volna véget. Mike semmiképp sem akar egy másik telet is a tundrán tölteni, de persze ennyivel a cél előtt már feladni sem fogja, és nem fog motorizált eszközt igénybe venni. Így egyelőre vár, és továbbra is társaságot nyújt a todszedai öreg halásznak.
Mi pedig folyamatosan figyelemmel kísérjük, hogy mikor sikerül ennek a rendkívül bátor és kitartó kalandornak eljutnia Norvégiába.
