A Dolomitember. Ezt a címet az viselheti, aki legjobban teljesít a világ egyik legkeményebb extrémsportos váltóversenyén, a Dolomitenmannon. Az izom- és eszközölő, látványos versenyen idén sajnos magyar csapat nem indult, de a tavalyi Team Hungary egyik tagja segített nekünk az eligazodásban.
Manapság nagy divatja van az extrémsportok mixelésének. A tengerentúlon az olimpiai játékok mintáját követve, egy-egy óriásrendezvény keretében „csomagban” adják el a tévé- és reklámjogokat, mint például a Gravity Games-en vagy az X Games esetében. A másik divatverseny pedig a kalandverseny formátum, az úgynevezett multisport esemény. Itt csapatokba szervezik a különböző, de egymást jól kiegészítő extrémsportokat, és aztán egy váltóverseny keretében nyerjen a leggyorsabb, a legjobban összedolgozó társaság.
Az egyik legrangosabb és persze igen emberpróbáló verseny a Red Bull Dolomitenmannja (DM), amit idén immáron 16. alkalommal rendeztek meg. A helyszín az osztrák Dolomitok, a résztvevő sportágak pedig a hegyi futás, a siklóernyőernyőzés, a vadvízi kajakozás és a mountainbike.
 A verseny atyja középen  |
Kicsit furcsán hangzik, de a versenyt 1988-ban eredetileg azért hozták létre, mert az annak az évnek a tavaszán a Dolomitokban rendezett sívilágkupa futamra szánt pénz egy része megmaradt, és úgy döntöttek, ezt visszaforgatják a sportba. Már akkor is a mostani négy sportág szerepelt a programban, pedig akkoriban a mountainbike downhill vagy a siklóernyőzés még szinte ismeretlen fogalmak voltak. A Dolomitenmann váltóverseny ötlete Werner Grissmann nevéhez fűződik, aki kicsit megijedt, amikor az első, 1988. szeptemberére kiírt verseny előtt négy nappal csak négy csapat nevezett. Az utolsó pillanatban aztán befutottak a többiek is, és végül 40 csapattal elindult a DM. Mára biztonsági okok miatt a résztvevő csapatok számát százban maximálják, pedig jóval többen lennének, akik próbára tennék képességeiket és kitartásukat.
 A négy versenyszám győztese |
Hogy mennyire komoly próbáról van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az indulók között már az első verseny óta világbajnokok sorakoznak. Ezen az ominózus első DN-en például ott volt Sepp Resnik, ultra-triatlonista, aki azzal írta be magát a DM történelemkönyvébe, hogy a startnál autogramosztással volt elfoglalva, és reggeliként egy ham and eggs-et nyomott be, amit a verseny alatt viszont is látott. Seppnek egyébként van magyar kötődése is: nagy jó kapcsolatot ápol a honi ultrafutókkal, különösen Bérces Edittel, aki külföldi versenyein a Resnik Xtreme Team tagjaként vesz részt. Sepp Resnik egyébként azon kevesek egyike, akik végigcsinálták a tízszeres triatlont, Ausztriában ő afféle nemzeti hős. Persze azóta már a világsztárok is komolyan veszik a versenyt. Idén rajthoz állt például egy kenyai maratonfutó, John Maluni, vagy az angol Paul Ratcliffe, aki az egyik legnagyobb vadvízi kajakos. Sydneyben, az olimpián 2. lett, kétszeres Európa-bajnok, az idei Augsburgi vb-n pedig 4. lett. Az utóbbi abban a Teamglobal.tv elnevezésű csapatban versenyzik, amit pontosan azért hoztak létre és támogatnak nem kevés pénzzel a szponzorok, hogy 2005-re ők legyenek a világ legjobb multisport csapata.
Tavaly volt magyar résztvevő csapata is a versenynek, Team Hungary néven. A négy versenyző a profik között a 13. helyen végzett. A csapatban szerepelt Molnár Tibor, „Maki”, aki a legjobb magyar hegyifutó, Lőrincz Mátyás siklóernyős, Göncz Gazsi kajakos (aki idén szlalomban magyar bajnok lett) és Vizdák János profi kerekes. Idén sajnos nem indultak el. Ennek okairól a csapat szervezőjét, a Red Bull programszervezőjét, Kesztyűs Szilvit kérdeztük. „Nem akartunk olyan csapattal kiállni, akik úgymond pótlékok. A mountainbike-osoknak pont a DM időpontjában volt a világbajnokságuk, így a legjobb magyar montisok nem értek rá. Ez pedig nem egy olyan verseny, amit félvállról lehet venni. Jövőre viszont úgy néz ki, hogy a fiúk felkészülten, teljes erőbedobással tudnak részt venni a versenyen, tehát, ha minden jól megy, lesz magyar csapat”.
 Ilyen volt a táv szintkülönbsége |
Göncz Gazsit kértük meg, hogy igazítson bennünket útba a versennyel kapcsolatban, hisz a DM útvonala évről-évre alig változik:
A váltóverseny a hegyi futással kezdődik. A lienzi főtérről vágnak neki a 1388 méteres emelkedőnek Gyilkos táv ez, hisz másfél óra alatt tesznek meg 1400 méter emelkedőt. Összehasonlításként: a Naplóban a hétvégén bemutatott „kenyai expedíció” tagjai a Mount Kenyán ekkora távot egy nap alatt tettek meg, és a halálukon voltak.
Bár tavaly a marketingcélokból a versenyre hozott kenyai futó a végén nem bírta az iramot, idén honfitársa, a Global Lotto nemzetközi csapatának sztárja, a kenyai hegyekben edződött Maluni volt a leggyorsabb. A második a brit John Brown lett, a Teamglobal.tv csapatából, akinek életcélja az, hogy egyszer megnyerje a hegyifutó vb-t, mert persze ilyen is van. A hegyifutó vb-t szinte minden évben szeptember végén rendezik, így a Dolomitenmann-on és a vb-n is nehéz egyszerre jól teljesíteni. 2002-ben például az osztrák Markus Kröll úgy döntött, ő a DM-t választja, és tíz év próbálkozás után egyszer csakazértis megnyeri a hegyifutást. Sikerült is neki, (a csapatban is ők, a Team Red Bull diadalmaskodott) a vb-re viszont nem maradt ereje és a csak a középmezőnyben végzett. Idén Kröll nem tudta megvédeni a DM-címét, csak 13. lett. (Az idei hegyifutó vb-t szeptember 20-21-én Alaszkában rendezik, arról jövő héten olvashattok majd az extrem.hu-n)
 A siklóernyősök leszállópályája |
A futókat a siklóernyősök váltják. Ők Hochsteinból Moosalmba repülnek. Már maga az útvonal sem egyszerű, ráadásul idén az indulásnál nagy szél és sűrű köd fogadta az ernyősöket. A siklóernyőzés alapvetően nem a rohanásról szól, itt azonban a látványosság kedvéért olyan feladatokat is végre kell hajtaniuk, amikhez nincsenek hozzászokva. Két „futamból” áll a siklóernyős feladat, az első rész után le kell szállni egy futballpályán, összetekerni az ernyőt, felcaplatni egy hegytetőre, és irány a második kör, aminek végén szinte zuhanórepülésben szállnak le, hogy minél hamarabb megérinthessék a kajakos váltótársukat. Idén a két futamból álló siklóernyőzést az osztrák Wendelin Ortner, Kröll csapattársa nyerte.
Ekkor még a britek csapata, a Teamglobal vezetett összetettben, és hátra volt a legerősebb számuk, a kajak. Ebben Leisachból, egy hat méter magas rámpáról indultak el a versenyzők, „berepülve” az Isel folyóba, ami nem annyira nehéz, mint amilyen látványos, de kell hozzá egy jól rögzülő spitzdeck. Göncz Gazsi tavaly ebben a számban volt érdekelt. „A kajakozás is olyan, mint a Dolomitenmann összes száma. Nagyon ügyeltek arra, hogy látványos legyen a verseny. Miután a siklóernyős „átadja a stafétabotot”, át kellett gázolnunk a sziklák között, keresztül a patakon, fel a 6 m magas starthoz. Nagy túrahajókkal kellett versenyeznünk, nem szlalomhajókkal. Ezek sokkal elavultabbak, kisebb a beülőjük, ráadásul az én spitzdeckem is lejött a startnál. Ezzel persze az ember időt veszít, boríthatja ki a vizet.”
 Paul Ratcliffe, az olimpiai második |
“A kajakozás eredetileg egy 30 perces szlalomverseny lenne, kapukkal. Itt azonban úgy oldották meg, hogy a számozás a következőképpen nézett ki. 1, 2, 3, 4 és aztán a kilencedik kapu jött, mivel az ötös jóval lejjebb volt a folyón, komoly szakaszokat kellett folyásiránnyal szemben evezni. Az alacsony vízállás miatt sokszor kaparni kellett felfelé, inkább a sziklákon, mint a vízben.”
Idén a kajakosok között volt Paul Ratcliffe is, akinek azonban út közben eltört a lapátja, (a víz idén sem volt sokkal magasabb), így a várt szakaszgyőzelem helyett csak a 11. lett. A leggyorsabban az osztrák Gerhard Schmid lapátolt.
 Thomas Frauenschuh a célban Fotó: Ritchie Pettauer |
Az utolsó versenyszám a mountainbike volt, és erre is bőven jutottak izgalmak. Maurizio Vandelli profi kerekes, a kenyai futó csapattársa például rossz cipőt kapott, amivel persze esélye sem volt a jó eredményre. A pálya egy hegyre fel (uphill) és egy hegyről le (downhill) szakaszból állt. A brutális downhill útvonal, ami sípályaként szolgál telente, komoly esések okozója lett. Thomas Frauenschuh például törött bordával tekerte le a távot, és még így is az összetett második helyre hozta be a Lengger Ziviltechniker csapatot.
A tekerés a cseh Skoda csapat szlovén „légiósának”, Jure Golcernek jött ki legjobban, aki teljesítményével az évek óta jól szereplő, de az aranyról mindig lecsúszó Skodásokat a dobogó tetejére röpítette, és 3 óra 45 perc alatt begyűjtötték a közel két millió forintnak megfelelő pénzdíjat is.
