36 óra gyötrelem és élvezet, és "majdnem feladás". Megmutatjuk, milyen volt a pár héttel ezelőtti Kékszalag vitorlásverseny a legutolsó hajó fedélzetén. Interjúnk a leglassúbb hajó kapitányával.
Nosztalgiázzunk egy kicsit: rekordszámú nevezéssel zárult az idei, 40. Kékszalag nemzetközi távolsági vitorlásverseny a Balatonon, amelyen az 575 nevezőből 524 futott be.
Az extrem.hu a verseny különdíjasát, az értékelhető versenyeredménnyel legutolsóként befutott hajó kormányosát Kalmár Gábort kérte fel: mutassa be a versenyt az ő szemszögükből.
Gábor a verseny előtti napokban állította össze legénységét. Csapatával – melynek nővére is tagja volt – először vágott neki a legendás tókerülő versenynek, hogy megérezzék miről is szól Európa legrégebbi és leghosszabb vitorlás megmérettetése.
Hajó: Balaton 25-ös. Hajó osztálya: Yardstrick III/1. Legénység száma: 5 fő.
Vitorlaszám: 01. Rajtszám: 32
Kormányos: Kalmár Gábor.
A csapat verseny előtti célja: A táv teljesítése.
Kalmár Gábor beszámolója a versenyről:
Rajt után, amikor már felhúzható a spinakker
Balatonfüred-Balatonkenese: A rajtvonal 5,2 km hosszú volt. Mi későn, csak reggel 8-kor indultunk ki a rajtvonalhoz felsorakozni.
Később rájöttünk, hogy igen rossz pozíciót vettünk fel. Az lett volna ideális, ha kihajózunk az 5,2 km-es rajtvonal Balaton közepe felé eső részéhez, ott kedvezőbb szelek voltak.
Mi inkább parthoz közelebb eső részről indultunk. Eldördült a rajtpisztoly. Kenese felé indultunk. Az első három perc után a legtöbb hajón mentek fel a spinakker (gyorsító vitorlák – a szerk. ) vitorlák.
A mi második fő hibánk az volt, hogy ilyenünk nem volt, így a mezőny jelentős része itt elhúzott.
“Nem húzott csőbe a tihanyi cső”
Balatonkenese – Siófok: Kenesénél fordultunk a siófoki bója felé. Ezen a szakaszon a versenyzők két csapás közül választottak, ugyanis szembeszél volt Siófok felől. Mi a Balaton közepe felé vettük az irányt, kevés vitorlánkkal relatíve sok (20-30) hajót megelőztünk, jó útirány-választásunkkal.
Siófok – Tihany: Itt sokan elnézték az irányt, nem vették jól a bóját. Mi nagyon figyeltünk, hogy jól menjünk be a tihanyi csőbe. A tihanyi cső utolsó szakasznál pedig a kompokra kellett nagyon figyelni, nehogy megzavarjuk a útjukat, de szerencsére nem kellett sebességet vesztenünk kompátkelés miatt.
“Szél nélkül, 7 órán keresztül néztük a badacsonyi kúpot…” |
6 óra szél nélkül
Tihany – Keszthely: Majd irány a Keszthelyi öböl, az itteni bója. Itt is általában két csapás közül választottak a mezőny hajói. Itt már északi szél fújt, sokan a Balaton bal partja mellett mentek, mi itt is a tó közepe felé mentünk, egyenesen, nem a part mellett.
Keszthelyig hosszú menetelés zajlott. A Viaduktot, úgy tűnt, soha nem hagyjuk el, de szerencsére fordult a szél, és szembeszél lett. Ekkor már este volt, szembe jöttek velünk az elsőnek befutó hajók, amelyek, mint gőzmozdonyok hasították a vizet.
Mi csak csordogáltunk. Telihold volt, így jól láttunk a vízen.
Egyesek nem figyeltek a másik útvonaljogára, csak az iramra, olykor vészesen kerültek.
Badacsony környékén az egyik bója nagyon megviccelt bennünket, ugyanis villogott, azt hittük már Keszthelynél vagyunk, közben pedig csak badacsonyi kúpnál voltunk.
“Keszthely után pillangóban mentünk” |
Végre szélzóna
Keszthely – Balatonfüred: Reggel 8-kor fordultunk Keszthelynél, a győztesek pedig gondolom a másik oldalukra az ágyukban. Vonyarcvashegyig eljutottunk a gyengülő széllel, itt ez azonban elment, csak annyi maradt, hogy a hajót irányban tudtuk tartani.
Ha vízbe megyünk, lassú úszással gyorsabban haladtunk volna, mint a hajó. Türelmünk egyre fogyott. Délelőtt 11-től délután 6-ig alig haladunk. Hat óra alig haladás után gondolkoztunk: feladjuk.
Láttuk: sok versenyző motort rántott, és elhúzott mellettünk, feladták. Mi kitartottunk. A legénység tagjai közül volt, aki aludt, volt, aki telefonált, volt, aki a nevezésnél kapott újságokat olvasta. Majd, végre a mi hajónk is beért a szélzónába, a hajó megindult, és felderengett a távolban Balatonfüred és a remény is, hogy ezt az éjszakát már a szárazföldön töltjük. 39 órás hajózás után értünk célba.
Nagyon jó, remekül szervezett és biztosított verseny volt. A futam során többször kérdezett minket a rendezői motorcsónak, hogy minden rendben van-e, figyeltek a mezőny végén kullogókra is. Sokat tanultunk az első Kékszalag versenyünkből, tervezzük, hogy jövőre is vízre szállunk a Balaton Kék szalagjáért.
“Jövőre jobban felkészülünk”
Néhány pont, hogy mire figyelünk majd jövőre: elsőként, hogy a vacsoraidőre beérjünk a hajóval, mert így későn érkeztünk, és még egy szendvicsünk sem volt. Kár, hogy a szervezők az utolsókra nem gondoltak…
Fontos: a versenyen induló hajón nem elég az alapvitorlázat, spinacker és genakker is legyen a hajón.
Figyelni kell a rajtpozícióra is, a verseny előtti napokon nem árt a várható széljelentéseket átnézni, és ehhez mérten dönteni arról: honnan rajtol a hajó, a part közeléből indul, vagy bentebb sorakozik fel.
Az sem árt, ha a verseny előtt több alkalommal együtt vitorlázik a csapat, nem csak úgy elindulnak, mint mi tettük.
Valamint vigyünk éjszakára fejlámpát, meleg ruhát és sapkát.