A szabadtéri sportok ki vannak téve a természeti erőknek. Pl. hiába vagy jó formában, a szelet te sem győzheted le. Ilyenkor legfeljebb imádkozhatsz, hogy veled kegyes legyen. A szerencse fia, egy japán vasárnap, Willingenben 25 ezer eurót nyert a széllottón.
 ‘Ki kell mennem, de miattatok kitartok‘ mondja a felirat – volt, aki nem bírta ki Willingenben 35 ezren tartottak ki a szél ellenére  |
Windlotterie, azaz széllottó – ezt a német szakkifejezést használják azokra a síugró versenyekre, ahol akár egy kalapból is kihúzhatnák, hogy ki hányadik helyezést éri el a végelszámolásnál. A síugrás, szabadtéri sport lévén, ki van téve a természeti elemeknek, legfőbbképpen a szél kénye-kedvének. Hiába van ugyanis egy síugró remek formában, szárnyai neki sincsenek (ezt a szabályok is tiltják), így az alapvető fizikai törvényeknek ő sem tud ellenszegülni. Anélkül, hogy egy aerodinamikai kiselőadás mélységeibe merülnénk, a lényeg az, hogy ha a levegőben szálló tárgyat (esetünkben a síugrót) a repülési irányával ellentétes irányból, azaz hátulról ér egy széllökés, a sánc felöl, az „lenyomja”, ha pedig szembe kapja a megfelelő pillanatban a löketet, akkor az “felemeli”, és így messzebbre repül.
 Hanni szerint a vk-ban vezetőnek járó sárga trikó jól megy az új fekete síruhájához |
Ezt talán úgy a legkönnyebb érzékeltetni, ha veszünk egy tollpihét (a csontbőrré fogyasztott síugrókkal rokon tárgyat), és mondjuk egy asztal tetején állva elengedjük. A tollpihe száll lefelé. Ha felülről ráfújunk, akkor gyorsabban közelít a padlóhoz. Ha a tollpihe alá guggolunk, és alulról fújjuk meg, akkor ezzel elodázzuk a landolását. A tollpihének sok beleszólása nincs az eseményekbe.
Na, körülbelül így érezhették magukat a síugrók is vasárnap, Willingenben. Akinek szerencséje volt, az 140 méter fölé repült, akit nem segített a szélisten, az örült, ha 110 méterig eljutott. Persze évek múlva már nem mindenki fog arra emlékezni, hogy a szombati verseny győztese, a remek formában lévő Sven Hannawald hogyan lett vasárnap 36. (“Hanni” szombaton világkupa pontversenyében is átvette a vezetést, méghozzá két tankönyve illő ugrással, amikre a bíróktól a lehetséges tíz db 20.00 pontból kilencet megkapott, egyedül a norvég bíró adott a második ugrására 19.5 pontot, ami miatt a németek szinte vendettát hirdettek az “áruló” ellen.)
Ha csak a számokat nézzük, akkor a következőt írhatjuk le a vasárnapi versenyről:
 Kasai 1. helyével 25 ezer eurót nyert a széllottón |
A nagy szél miatt szünetekkel tarkított versenyen csak egy sorozatot ugrottak. A legnagyobb ugrást a japán Kasai mutatta be 147 méterrel, mögötte honfitársa, Miyahira végzett 144 méterrel, míg a dobogó harmadik fokára a szlovén Robert Kranjec állhatott fel, 142 méteres ugrásával. Az évad 22. versenye közül (az egyik libereci futamot törölték a nagy szél miatt) most fordult elő először, hogy nem állt osztrák a dobogón. Kasai pedig az idény 12. ugrója, aki versenyt tudott nyerni!!! (Kevés sportág ilyen demokratikus.) A szombati verseny dobogósai közül Hannawald Florian Liegllel holtversenyben a 36., Widhölzl viszont a 6. helyen végzett. A világkupa pontversenyében a szombati willingeni versenyig vezető, idei Négysáncverseny győztes finn Janne Ahonen pedig a 24. lett.
 A vk Top 10 Willingen után |
Hogy milyen következtetést vonhatunk le a fenti eredményekből? Semmilyet. Talán annyit, hogy a japánoknak érdemes lenne lottózniuk. Ugyanis azt senki sem gondolja, hogy Hannawaldék egy nap alatt elfelejtettek ugrani, az eddig gyenge formában lévő japánok pedig megtáltosodtak. Legfeljebb egy apró mosollyal tudomásul vehetjük, hogy olyan „futottak még kategóriába tartozó” versenyzők, akik esetében már az is pezsgőbontásra ad okot, ha bent vannak az első 30-ban, életük legjobbjait produkálták. Az orosz Ilja Roszljakov a 13. lett, az észt Jaan Juris a 15., a holland Ingemar Mayr 29. Legyen nekik egy jó napjuk!
Szerencsére a vasárnapi szél a világkupa élmezőnyét nem kuszálta össze. Továbbra is vezett Hannawald, Widhölzl vasárnapi szerencséjének köszönhetően feljött a 2. helyre. Ahonen a 3., a willingeni hétvégét kihagyó lengyel Malysz a 4, az utóbbi hetekben remekül versenyző Liegl előtt.
Willingenben már minden ugró a február végi világbajnokságra készült. Sokaknak ez volt a válogató. A legnehezebb helyzetben az osztrákok voltak. Idén annyi a jó ugrójuk, hogy az sem jelent biztos tikettet a vb-re, ha valaki világkupa futamot nyer. Az edzők nem voltak könnyű helyzetben, de végül megszületett a döntés – lehet dühöngeni, örömködni, attól függően, hogy ki kinek drukkol. Az osztrákok vb kerete:
 Morgernstern mehet a vbre, Goldberger (kis kép) csak néző lesz |
Andreas Widhölzl, Florian Liegl, Martin Höllwarth, Andreas Kofler, Christian Nagiller, Thomas Morgenstern.
Az osztrákok 30 éves veteránja, Andi Goldberger, akinek valószínűleg ez az utolsó idénye, csak otthon, a tévében drukkolhat az osztrák csapatnak. Ott van a keretben viszont a 16 éves Morgenstern – gyorsan hozzátesszük, teljesen megérdemelten. Morgenstern nem volt ott Willingenben, őt a svédországi Sollefteaban szólította a kötelesség, a junior vb-re. Mivel „Morgi” a „nagyok között” is nyerni tudott már egy világkupa futamot (Liberecben), így ő volt a junior világbajnokság abszolult favoritja. Morgenstern 16 éves kora ellenére nagyon jól bírta az esélyesség terhét. Február 6-án megnyerte az osztrák csapattal a teamversenyt, majd 8-án az egyénit is, a szlovén Rok Benkovic és a a cseh Jan Mazoch előtt. (Itt megnézhetsz egy videót a junior vbről – svéd kommentárral!)
Az osztrákok mellett a világbajnokság csapatversenyén az esélyesek közé tartozik még a norvég és a finn armada. A 2002-es olimpia csapatversenyét megnyerő németeknek csak akkor lehet esélyük, ha Martin Schmitt formája egy hét alatt rengeteget javul – erre kevés az esély. Egyéniben a legnagyobb esélyesnek Sven Hannawald számít, de az idei világkupa szezon már bebizonyította, hogy az előre lefutott verseny olyan ritka, mint a szélcsend Willingenben.
A következő versenyek:
Világbajnokság, Val di Fiemme, Olaszország:
2003. február 22. – K120 – egyéni
2003. február 23. – K120 – csapat
2003. február 28. – K 90 – egyéni
Világkupa: 2003. március 8. – 9. Oslo, Norvégia
(A cikkben szereplő képek a skispringen.com síugró oldalról valók.)
