Vasárnap óta új a világrekord az ejtőernyős formaugrásban. Arizonában 300 ugró vetette magát a mélybe szinte egyszerre, majd jelentős zuhanás után előre megkomponáltan összekapaszkodtak, hét másodpercig így zuhantak. Ennyi egy világcsúcs rövid története.
 A tervrajz  |
Nyolc taggal többen
Az ötlet három amerikai topejtőernyős, Dan Brodsky-Chenfeld, George Jicha és Jack Jefferies fejében fogant (róluk annyit, hogy valamennyien többszörös bajnokai az Egyesült Államoknak, világkupa-győztesek, világbajnokok formaugrásban is). A cél az volt, hogy az 1958-ban négy fővel kezdődött világcsúcssorozatban megdöntsék az 1999 óta meglévő rekordot – ekkor 282-en kapaszkodtak össze.
Zuhanni, szabadon
Merthogy a formációs ugrás lényege éppen ez: a szabadesésben zuhanó ugrók különböző formákat alakítanak ki a levegőben azzal, hogy egymásba kapaszkodnak. Ehhez pedig értelemszerűen szabadon kell esni, az ejtőernyő kinyitása nélkül.
Ezt egészen a kilencvenes évekig nem nézték igazán jó szemmel a nemzetközi szakmai szövetségek, de nem tudtak az ejtőernyőzés új formája elé gátat szabni.
 Formálódik a forma |
Így azt a megoldást választották, hogy sokkal jobban megszigorították az oktatás.
Egy magyar a keretben
Az Egyesült Államokban például 1999-ben készült egy kimutatás arról, hogy a megelőző öt évben végrehajtott 80 ezer ugrásból csak egy végződött halállal…
Így az a 340 ejtőernyős, aki a világ jó néhány országából meghívást kapott a világcsúcskísérletre, nem félelmetes, sokkal inkább különleges próbára készülődött. Közöttük volt Nagy Gábor is, aki együtt készült a csapattal, s minden jel arra mutatott, hogy ő is ugrik, ám ez az utolsó pillanatban meghiúsult – mint az esemény hivatalos oldalából kiderül, sportolónk a tartalékok közé került.
Csúcsdöntés kétszázzal
A csapat december elején állt össze, és több napos kísérletezés után december 15-én végre sikerült a világcsúcs. Az ejtőernyősök tizennégy gépbõl ugrottak V-alakban. Elöl egy SKYVAN típusú gép repült, a jobb oldalán hét, a bal oldalán hat TWIN OTTER vitte az utasait, gépenkét huszonkét ugrót és egy kamerást, az utolsó gépről csak tizenketten ugrottak.
Az ejtőernyősök 20 ezer láb magasságból (6500 méter) vetették ki magukat, és kétszáz kilométeres sebességgel zuhanva tökéletesen megvalósították az előzetesen kidolgozott taktikát. A sikeres ugrás után valmennyien kaptak a főszponzortól egy 349 dolláros GO FAST sisakot. (Az infókért köszönet Méhecskének.)
 Aki tudja, számolja meg – 300 ember |
Minden egyes mozdulatnak, kapcsolódásnak szerepe volt, s természetesen azt is alaposan kidolgozták a földön, tervasztalon, hogy ki ki mellé kerülhet, milyen sorrendben kapcsolódnak a csapatrészek, és azok milyen sorrendben állnak majd össze egy nagy egész alakzattá, és természetesen annak is megvolt a precíz koreográfiája, hogy milyen sorrendben válnak le a csapatrészek, és ki hogyan nyitja az ernyőjét.
Mindez talán a földről felesleges fontoskodásnak tűnhet, ám a levegőben a fokozott balesetveszély miatt óriási a jelentőssége a pontos szervezésnek. Hiszen könnyen előfordulhatna például, hogy a nyitáskor összegabalyodnának ernyők.
Rekord másodpercek alatt
Nagyon fontos, hogy csak akkor érvényes az ugrás, ha legalább három másodpercig együtt marad a formáció – vasárnap ez 7.02 másodpercig sikerült, így az ugrást megörökítő filmeseknek bőven volt idejük remeknél remekebb felvételeket készíteni.
 Egy csúcs jutott estére is |
Ami szintén ide tartozik: az alakzat kilencven másodperc alatt állt össze.
Nálunk a rekord 55 ugró
Természetesen Magyarországon is jól ismert az ejtőernyőzés e látványos formája, még ha a magyar rekord ezidőtájt jóval szerényebb is, mint a világcsúcs – de hogyan lehetne összehasonlítani az amerikaiak anyagi lehetőségeit a magyarokéval…
– A magyar formaugrás rekordjakor egyszerre ötvenöt ugró kapaszkodott egymásba – mondta Tóth János, a Magyar repülős Szövetség Ejtőernyős szakágának vezetője. – Ám mi nagyon ritkán rendezünk formaugrást, hiszen a résztvevők költségei nagyon drágává teszik a formaugrást.
