Idén a budaörsi reptérre gyűltek az ország legjobb ejtőernyősei. Néhányuk szerint ez lusták sportja, hisz felfelé a repülő viszi őket, lefelé pedig a gravitáció. Mi azonban elámultunk, hogy hogyan tudnak leszállni 1000 m magasból kiugorva a 3 cm-es célkörbe ennyire pontosan.
 Nem jutottak Ikarosz sorsára  |
A budaörsi repülőtér egyik nagy előnye, hogy a belvárosból is viszonylag gyorsan megközelíthető, még tömegközlekedéssel is. Maga a reptér épülete lehangoló állapotban van, a szocialista idők óta nem volt pénz a felújítására, mállik a vakolat, belengi az épületet az elmúlás szele. Szerencsére az ejtőernyőzés nem teremsport, nekik épp elég, ha a füvet rendszeresen kaszálják a reptéren.
Idén ez a reptér szolgált a 42. ejtőernyős országos bajnokság színhelyéül, és augusztus 25-én reggel 11-re már szép számban gyülekeztek is az ország hazai legjobbjai.
A legtöbben az eget kémlelték. Mi is követtük a példájukat, de kiderült, külön művészet a földön állva megállapítani, hogy a középszürke felhők pontosan hány ezer méter magasban vannak, vagy hogy a szél pontosan milyen sebességgel fúj. Az extrem.hu laikus riportere pusztán annyit tudott megállapítani, hogy felhők vannak, vándorolnak az égen, szél is van, változó irányból. A nap néha süt, néha nem, de ahogy azt az egyik pályabíró elmondta, egy többnapos ejtőernyős versenyen minden időjárásra fel kell készülni, a vihartól a hőségig, és ennek megfelelően kell csomagolni. Háromnapi hideg élelem, olvasnivaló, sátor, és persze egy kisrádió, hisz olimpia van, követni kell az eseményeket.
 Géczi János, a verseny igazgatója a repülő ajtajában szemléli a viszonyokat |
Géczi János versenyigazgató invitálására érkeztünk a versenyre, aki jó házigazdaként azonnal körbe is vezette a repüléstől, különösen a kisebb gépektől némileg ódzkodó riportert. Hiába, no, az olvasókért szinte mindent, még a repülést is vállalni kell, csak kiugrani ne kelljen! Az első repülőkörre a média is meghívást kapott a muzeális értékű orosz gyártmányú gépbe. A versenyigazgató 800 méteren egy krepp papírból készült szalagot dobott le, aminek eséséből az ejtőernyősök megállapíthatták, hogy melyik irányból kell megközelíteniük a célzónát. Az ejtőernyős bajnokság fő versenyszáma ugyanis a célbaugrás. Az viszonylag könnyen kitalálható, hogy az indulók kiugranak egy bizonyos magasságon a repülőből (jelen esetben 1000 méterről), majd megpróbálnak minél pontosabban a célzónába ugrani.
 A 3 cm-es belső kört a szőnyegen állva is nehéz eltalálni |
Ami már sokkal megdöbbentőbb, az a célzóna mérete. Egy kb. 4×4 méteres matrac tetejére helyezik le az érkezési zónát. Az azonban, ha valaki a matracot eltalálja, még igen kevés a boldogsághoz. Mérni ugyanis csak a matrac közepén elhelyezett 15 cm átmérőjű, érzékelővel ellátott kört mérik. És ezen belül igazán nagy értéke csak a kör közepén található 3 cm-es sárga körnek van. Ez körülbelül akkora, mint egy sárgabarack. Na, ezt kell eltalálniuk az 1000 méter magasból kiugró ejtőernyősöknek. Ezt a 3 cm-t még a matracon állva, a földről is nehéz eltalálni, nemhogy egy ejtőernyővel repülve.
 A célbaugrás az idegek és a pontos kezek csatája |
Ezért is tartják a célbaugró számot az idegek harcának: 10-20 méter magasban szinte milliméter pontossággal kell a kezükben tartott zsinórokkal a megfelelő irányba terelniük az ernyőt. Ha nem a megfelelő irányból repülnek be a célterület felé, akkor már győz a szél. Persze nem is kezdők indulnak ezen a versenyen. Sőt, még az sem minden, ha valaki már több ezerszer ugrott. Jó példa erre Szörényi Csaba a bázisugrók vezéregyénisége, akit az egyesülete nevezett be a versenyre. Csaba most próbálta másodjára a célbaugrást, és a célja az volt, hogy a „szeren végezzen”, vagyis hogy eltalálja a matracot. (Csabával a bázisugrás legfrissebb híreiről készített interjúnkat holnap olvashatjátok.)
Az ejtőernyős ob indulóinak mintegy fele katona, főfoglalkozású ejtőernyős, több ezer teljesített (célba)ugrással. A csapat egyik rangidőse, Mészáros György az elmúlt 42 évben például 13 ezer ugrást abszolvált, nagy részét katonaként. Számukra szinte már preztizskérdés a pontosság. Hogy mennyire, azt jól bizonyítja egyikük csalódottsága, amikor meglátta az eredményjelzőn, hogy a kör közepétől 3 cm-re ért célba.
 Ilyen ernyővel a repült az indulók többsége |
A civilek számára persze ez inkább egy költséges hobbi, hisz egy-egy ugrás kb. 5 ezer forintba kerül, a több százezres ernyőkről nem is beszélve. Az egyik civil, Kovács Marci jó példája a sokoldalú magyar extrémsportolóknak. Marci „civilben” ipari alpinista, hétvégén rafting túravezetőként dolgozik, „szabadidejében” pedig ejtőernyőzik. Marci örömmel osztott meg az extrem.hu riporterével néhány ejtőernyős bölcsességet. Például azt, hogy ez a lusták sportja, hisz itt felfelé a repülő viszi őket, lefelé pedig a gravitáció. Valamint azt, hogy „a búvárok néha lent maradnak a tenger mélyén, az ejtőernyősök sohasem maradnak fent”.
Hogy a négynapos versenyen végül kinek jött ki legjobban a lépés, az 29-én este derül ki.
