Lassan az ember a saját szemének is alig hisz. Szombaton a síugró világkupában egy olyan srác lett dobogós, akinek ez volt élete első vk versenye. Jött, látott és majdnem győzött. Ezt feltétlenül látni kell!
 Az engelbergi sánc  |
Nehéz jelzőt találni az idei síugró világkupa izgalmainak leírására. Azokat a családtagjainkat, ismerőseinket is érdemes a tévé képernyője elé rángatni így az ünnepek környékén, akik még életükben nem láttak egy síugró közvetítést sem, hisz évtizedenként egyszer ha megesik, hogy egy sportágban olyan kiegyensúlyozott a mezőny, hogy szinte lehetetlen megjósolni a győztest. Ha egy forgatókönyvíró írná a cselekményt, biztos lehetne az Oscar jelölésben. Az izgalmak december 21-én sem maradtak el, a világkupa első svájci futamán, Engelbergben.
Mi sem hagyhattuk ki, hogy ne latolgassuk az esélyeket a futam előtt – itt olvashatjátok a beharangozónkat – de arra, ami szombaton történt, még mi sem voltunk felkészülve. Az biztos volt, hogy az osztrákok nagyon jó formában vannak az utóbbi hetekben. Hogy a tavaly még romokban heverő osztrák csapatból hogyan sikerült az új edzőjüknek, a finn Hannu Lepistönek főnixmadarat kreálnia, az egyelőre még az év rejtélye. Mindenesetre annyi biztos volt, hogy velük számolni kell a dobogós helyek kiosztásánál.
 Mathias Hafele |
Na, de azt azért senki sem gondolta, hogy ez épp a csapat újonca lesz, az a Mathias Hafele, akinek ez volt élete első világkupa versenye. Hafele nevének hallatán még a síugrásban járatosak is az internethez fordultak, hogy legalább valami infót előkaparjanak róla. Az osztrák fiú, aki hétfőn lesz 19 éves, eddig csak a Kontinentális Kupában indult, vagyis a másodosztályban. Az osztrákok edzője a svájci futam előtt döntött úgy, hogy a csapatának két gyengébben szereplő tagja helyett dob be ifjú titánokat a mélyvízbe.
Így került Hafele az osztrákok nevezési listájára. Kilencedikként ugrott, vagyis nagyon az elején, amikor a legtöbb tévénéző még a harapnivaló összekészítésével bíbelődik a konyhában, tudva, hogy a „nagyokig” még legalább tíz perce van. Legalábbis általában. Az engelbergi verseny tanulsága, hogy az idei szezonban az első ugrótól figyelni kell – tényleg bárki nyerhet.
Hafele mindenesetre úgy döntött, ha már bizalmat szavaztak neki, akkor mindent belead, és élete első világkupa ugrásánál 131 méterre repült. Ezzel ötven ugróból ő ugrott a legmesszebbre. Őt követte az a Sven Hannawald, aki idén már utolsó, 49. helyezett is volt, onnan kapaszkodott vissza az élmezőnybe. Hanni 129.5 méterre jutott. A németek kedvence mögött pedig az az Andi Goldberger állt az első ugrás után 129 méterrel a 3. helyen, aki mögött már szintén van egy-két mélypont. Vagyis két osztrák ölelt körül egy németet. (Negyedik pedig a finn Janne Ahonen volt, 128 méterrel). Mindennél többet elmond, hogy ekkor az első tízben hat osztrák volt. Végül azonban a versenyt mégsem az osztrákok közül nyerte meg valaki!
 Ahonen, amikor nem mosolyog |
A második ugrás után a finnek „nagy öregje” örülhetett – bár Ahonentől már egy mosoly is hírnek számít. Tőle származik ugyanis az a mondás, hogy „Ugrani jöttem, nem mosolyogni”. Azért belül biztosan nagyon örült, hisz idén volt már egy 2., egy 3. és két 4. helye. Ráfért már egy első hely is. Ahogy azt a beharangozónkban írtuk, Ahonen már kétszer nyerni tudott Engelbergben, 1993-ban és 1999-ben, a sáncot tehát jól ismerte.
Hogy mi lett Hafelével? Míg Ahonen egy 132 méteres ugrással rukkolt elő a 2. sorozatban, addig Hafele „csak” 126.5 méterig jutott. Persze a 2. helye így is óriási meglepetés.
Az osztrákok segédedzője, Stefan Horngacher úgy jellemezte Hafelét, hogy „egy zárkózott, nyugodt fickó. Az ugrások után nem szólt túl sokat, inkább csak vigyorgott. De hiszem, hogy belül rendkívül boldog”. Horngacher szerint ha vasárnap, a második versenynapon hasonlóan jól ugrik, akkor biztos lesz a helye a december 29-től kezdődő Négysáncversenyen. Az osztrákok vezetőedzője, Lepistö, a verseny után azt nyilatkozta, hogy van még egy 16 éves ugrója, Thomas Morgenstern, jelenleg a Kontinentális Kupában, aki „szintén igen figyelemreméltó”. Nem árt lasssan róla is informálódni, ki tudja, mikor lesz rá szükség. Lepistö edzőnek a bőség zavarával kell majd megküzdenie, annyian ugranak jól az osztrákoknál. (Hatan végeztek az első tízben.) A többi edző persze nagyon örülne, ha neki lennének ilyen gondjai.
 Hannawald lett a 3. |
Ezek közé tartozik Reinhard Hess, a németek szövetségi kapitánya. Az ő fiainak még van hova fejlődniük. Hannawalddal végre nincs sok gondja, de a többiek elég gyengék. Hanninak a második ugrásánál nem volt szerencséje, túl nagy volt a szél, így „csak” 124.5 méterre jutott – de ezzel is megszerezte idei első dobogós helyét.
“Egészében véve elégedett vagyok. Először állhatok a pódiumra idén – ezzel nem még nem is számoltam. Számomra most az a legfontosabb, hogy stabilizáljam az ugrásaimat. Persze ez után a nyár után (térdműtéten esett át – a szerk) igen nehéz újra topformába lendülni” – nyilatkozta Hanni a verseny után.
És megjött Martin Schmitt is, aki Engelbergben indult először az idén térdsérülése után. Első nekifutásra elért 16. helyével elégedett lehet. (Előtte, a 15. helyen zárt a vk címvédője, a lengyel Adam Malysz, ő valószínűleg kevésbé boldog a helyezésével.)
És hogy hol maradt a hazaiak nagy kedvence, a kétszeres olimpiai bajnok Simon Ammann? Hátul kullog. Hosszan kell lapozgatnunk az eredménylistát, mire őt is megtaláljuk. 35. lett, vagyis még a legjobb harmincba sem került, így a 2. ugrását be sem mutathatta. Lehangoló teljesítmény egy olimpiai bajnoktól.
Vasárnap rendezik a második engelbergi futamot, tehát ideje megint jósolnunk. Ha még emlékeztek, szombatra Höllwarth, Petersen. Hannawald befutót tippeltünk. Idén már az is nagy szó, hogy egy dobogóst eltaláltunk. Nem egyszerű a feladat! Hosszas gondolkodás után a Sven Hannawald, Andreas Kofler, Martin Höllwarth trió tűnik a legesélyesebbnek, vagyis egy német és két osztrák, közülük Kofler szintén idén debütált a világkupában. Azért fogadóirodákban mindenki a saját szakállára költse a pénzét, idén bármi megtörténhet.
|
(A cikkben szereplő képek a skispringen.com síugró oldalról valók.)
