Boldog születésnapot, extrem.hu! Az interneten egy portál számára egy év, emberévekben számolva, legalább egy évtized. Ezek szerint a felnőttkort még nem értük el, de nagyon sokat tanultunk az elmúlt esztendőben. Rendhagyó visszatekintés az extrem.hu szerkesztőjétől a hazai és külföldi extrémsport világ elmúlt egy évére.
 Extrém versenyek, extrém körülmények között  |
2002. augusztus 29-én jelentünk meg a cybertérben. (Azóta már az 1000. íráshoz közelítünk.) Az anyacég, az Axel Internet Group célkitűzése az volt, hogy az axel.hu egy kistestvérrel gazdagodjon, ahol a 21. századi életmód kap teret. Egy portál főként extrémsportokról, emellett azonban mindenről, ami nem szokványos. Vagyis mindenről, ami extrém.
Magyarországon, sőt, ahogy később rájöttünk, a világon sem gyakori az extrémsportokról készülő összefoglaló, gyakran frissülő portál. Persze ezzel csak nőtt a kihívás, hisz minden újságíró álma az exklúzív sztori. Nekünk jutott ebből bőven. Szerencsénkre az extrémsportolók szívesen és készségesen segítenek, ha érzik, hogy jól megírt anyagot fognak viszontlátni a világhálón, és nem féligazságokat terjesztünk sportáguk veszélyességéről. Felsorolni is hosszú lenne a sztorikat, csak néhány példa: ki gondolta volna, hogy cölöpülésből is tartanak világbajnokságot, ahol ráadásul magyar induló is ül, hogy a világot verő magyar ultrafutók szinte semmi médiafigyelmet nem kapnak, vagy, hogy bányában is lehet mountainbike versenyt tartani. A rafting vb-n induló magyar csapattal kapcsolatos bonyodalmakról nem is beszélve.
 Egyik kedvencünk, Karl Bushby |
Célunk, hogy nálunk mindig megtaláljátok a legfrissebb eseményeket, érdekességeket. Az elmúlt egy hónapban pedig végre az anyagaink egy része (főként a külföldi sztárinterjúk) külföldi kérésre angolul is olvasható. Mi így globalizálódunk.
A sztorik mellett azonban a főszerep mindenképpen az extrémsportolóké. Az arcoké, akik megmutatták, hogy a taposómalmon túl is van élet. Ki tudná elfelejteni a brit Karl Bushby-t, aki elhatározta, hogy ha tíz évébe telik is, ő bizony körbegyalogolja a világot. Csak remélni tudjuk, hogy kalandjai olyan híresek lesznek, mint Marco Polo-é. Megérdemelné. Említhetnénk a szabadtüdős búvárok egész sorát, akik egymástól veszik el a világcsúcsokat, és ha épp vesznek levegőt, akkor nekünk adnak interjút. A magyar bázisugrók sem mennek a szomszédba némi veszélyért, ahogy Erőss Zsoltot sem kell attól félteni, hogy öregkorában nem lesz miről mesélnie az unokáinak.
Az extrem.hu nem extrémsportolók honlapja, amit a szabadidejükben csinálnak. Soha nem is tettünk úgy, mintha azok lennénk. (Persze mi is szívesen kipróbáljuk ezeket a sportokat, ezért is készül a Bevállaljuk! rovatunk.) Vannak előnyei és hátrányai is annak, hogy mi újságírók vagyunk. Minket azért fizetnek, hogy utánajárjunk a sztoriknak. Kiderítsük, hogy a Magyar Posta miért ad ki extrémsportos bélyegsorozatot, vagy hogy itthon ki áll a bungee jumping kötél másik végén. A hátránya leginkább az, hogy sohasem írjuk majd azt, hogy „Batkáék homegroundján ment a pirítás” vagy hogy „a backslide tailslide-ot akkor érdemes elkezdeni, ha a backside ollie már ül”. Már ha ez hátrány!
 Munka közben |
Persze azért igyekszünk mi is testközelből tudósítani. Ott üldögéltünk a 10 cm mély Balatonban a wakeboard ob-n, pirosra sültünk a krakkói szlalompálya mellett, aszalódtunk a zalaegerszegi aszfalton. Ahogy arról is beszámoltunk, hogy a Hungarodeón a vacsorát tartalmazó kondért a nem túl tiszta Sajóban hűtötték, állandó kiborulás veszélye mellett.
Ahogy mondani szokták, mindez nem jöhetett volna létre, ha nincsenek segítőink. Köszönet illeti a Red Bull csapatát segítőkészségük miatt, a Meridát az extrafriss infókért, a kajakosokat a türelmükért és a rengeteg szakmai segítségért. Örök hála a sportolóknak, akik egyszer sem hajtottak el bennünket, ha telefonon zargattuk őket. A listát napestig folytathatnánk, de riportalanyaink úgyis tudják, hogy sokat tanultunk tőlük, és ezért hálásak vagyunk.
A legfőbb köszönet persze az olvasókat illeti. A kitartásukért, a jóhírünk terjesztéséért, és sok-sok olvasói levélért. Azért vagyunk, hogy segítsünk, írjatok bátran, ha mi nem is tudjuk, hogy pontosan hol tudtok hozzájutni valamilyen eszközhöz, hol tartanak edzést, utánajárunk. És persze, ha van egy jó sztoritok, osszátok meg velünk, több szem többet lát.
Az elmúlt egy év legkeserűbb tapasztalata, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem minden extrémsportolóhoz dobálják zsákszámra a pénzt. A szponzor ritka, mint a vízisíversenyeken a néző. Sok tehetséges fiatal van, akit érdemes lenne támogatni, hozza is az eredményeket (csak egy példa, a sokszoros wakeboard magyar bajnok Szabó „Josee”), csak hát a szponzorok nem törik össze magukat a hazai extrémsportolókért. (Persze akad néhány kivétel is.) A média sem szentel elég figyelmet ezeknek a sportoknak, pedig a szponzorok erre rajzanak. Főműsoridőben legfeljebb akkor kerülnek képernyőre, ha az egyik valóságshow-ban alázzák a szereplőket valamilyen túlélőtúra keretében. Azért vannak pozitív kivételek is: a szaklapokon kívül említhetjük a Sport1 vízimagazinját, a fix.tv extrémsport műsorát vagy például a Nemzeti Sport kéthetente pénteken megjelenő Szabadstílus mellékletét. Sokan vagyunk, de még közel sem vagyunk elegen. Terjesszétek az igét, feleim!
Leghőbb vágyam, hogy jövőre egy hasonló levélben köszönhessem meg nektek, hogy olvastok bennünket.
Hegyi Áron kollégám pedig megígértette velem, hogy a visszaemlékezés végére odaírom, hogy a szerkesztőség címe: Törökvész út 30/A, 5. emelet, ha valaki szeretné meglepni az extrem.hu-t egy szülinapi csekélységgel.
Kattintgassunk együtt a továbbiakban is.
Üdvözlettel,
Kapornaki Anikó
Felelős szerkesztő
