Haditudósítónk jelentése szerint több mint hetven siklóernyős vette be az Eged-hegyet április végén. Az offenzíva sikeres volt: csatát nyertek, sőt háborút is. Sebesültek nem voltak. Egy békeharc már csak ilyen!
 Fotó:Tokaji Nagy Csaba / OutdoorSport Magazin  |
Az Eged Kupa a legnagyobb hazai siklóernyős megmérettetés, nemzetközi pontokat adó bajnokság, amely az idén már nem csak a rangsorra hajtó pilóták, hanem a haladó, (hobbi)ernyősök érdeklődését is felkeltette. Ahhoz, hogy az eget telepontozzák a színes ernyők, az is hozzájárult, hogy az idén megszűnt a létszámkorlát. Ráadásul a támogatóknak köszönhetően lényegesen olcsóbb volt a nevezés is.
Április 23. és május 1. között öt napon sikerült elrajtoltatni a mezőnyt, a többin az időjárás szünetet rendelt. A versenynapokon sem volt persze sétagalopp, a változó felhősödés és a hűvös levegő miatt az eredmények kialakulásában nagy szerepe volt a szerencsének. A több napos rendezés ezt igyekszik kiegyenlíteni – már amennyire lehetséges.
A „fortuna-faktor” ellenére az első tízbe azok a pilóták kerültek, akiket papírforma szerint is oda vártak. A pro szekciónál maradva, az idén nem érkezett nagy számú külföldi, az itt lévők közül pedig az utolsó napra csak egy horvát maradt harcban a dobogóért, ami végül is nem jött rosszul, mert nem halászták el hazai jobbjaink elől az értékes, nemzetközi rangsorpontokat.
A szervezők azonban annak örültek a legjobban, hogy rengeteg új arcot láttak. Az Eged-hegy afféle zarándokhely, hiszen a többnyire magányosan, vagy szűk csoportban repülők itt találkozhatnak egymással, az idén már valóságos tömeget alkotva. A hétvégi versenynapokra érkező repülősök ismerőseinek ismerősei, mint outsider nézők szintén új színfoltot alkottak, és láthatóan élvezték a folyamatosan rajtoló, majd békésen lebegő-tekerő ernyősök látványát
 Fotó:Tokaji Nagy Csaba/ODS |
Olyan hely, mint az Eged-hegy környéke, ahol szabadon elrugaszkodhat az ernyős, hogy egy hálás termikbe tekeredve, messzire szálljon, a jogszabályi korlátozások miatt egyre kevesebb van. A légtér felosztását úgy oldották meg, mintha sportrepülés (sárkány, vitorlázó, stb.) nem létezne. Sőt nemcsak a repülés korlátozott, a legális fel-és leszállóhelyek száma is jelentősen összezsugorodott. Sajnos a természetvédők is hajlamosak túlzásokba esni, miközben Európa más részein (pl.: Szlovéniában), ahol a természeti környezetre nem csak a szólamok szintjén figyelnek, jóval szabadabb teret engednek a szabadon repülni vágyóknak.
Kényszermegoldásként működik a csőrölés, és a külföldre utazgatás, pedig hazánk kifejezetten jó adottságú siklóernyőzésre. Akik már beülőből nézik a világot, vagy az ernyők láttán, ősi ösztöneikre hallgatva, hamarosan hátukra kötik az első ernyős zsákot, csak abban bízhatnak, hogy előbb-utóbb a jobb hozzáállás is begyűrűzik Európából.
|
 Fotó: Tokaji Nagy Csaba/ODS |
