A sulira úgy emlékszem, mint harctérre, ahol sosem éreztem magam mellett a “fegyvereimet”. Mivel házi feladatom csak elvétve volt, óra elején igyekeztem beleolvadni az iskolapadba, már csak a felelés miatt is, amit harminc osztálytársammal együtt – kivéve persze az eminens Józsikát – rettegve vártam. Most, több mint két évtizeddel később kellett rájönnöm arra, hogy vannak sokkal lazább tanárok, és sokkal extrémebb suli is. Vajon újrakezdhetném?
Szólj hozzá