A magyar strandlabdarúgó válogatott sorra nyeri a nemzetközi tornákat és immár Európa meghatározó csapatai közé tartozik
Mégis méltatlanul keveset hallunk róluk és sajnos anyagi nehézségekkel küzd a szövetség.
Ughy Márk és Simonyi Gábor (Sinya) a válogatott két meghatározó játékosa és a 2006-os bajnokság legjobb strandlabdarúgói, a Corrado Flamingo csapatából.
– Hogy kezdtétek a strandfocit? Mióta csináljátok? Gondolom előbb teremben játszottatok.
 Ughy és Simonyi sokat tettek a trófeáért  |
szabadságom pedig a barátaimmal töltöm, úgy, hogy hétvégéken a Strandfoci bajnokságban játszunk és közben élvezzük a strandot, a nyarat. Maga a strandfoci bajnokság 10 éve kezdődött, mi már akkor is indultunk.
– Ezek szerint te nem tartasz nyári pihenőt?
U: – Végül is ez pihenő, mert főleg a buliról szól, amellett, hogy nagyon erős csapatokkal játszunk. Ráadásul a holtszezonban ez jó alkalom arra, hogy formában tartsd magad – sokkal jobb, mintha eljárnál futni egyedül. A mi csapatunkban mindenki nagypályás játékos, nagypályán kezdte. A kispálya, a terem később jött – innen pedig már csak egy ugrás a strandfoci.
– Mi kell ahhoz, hogy válogatott szintre jusson valaki?
U: – Én nyolc-tíz éve már biztosan játszom, van rutinom – emellé kell ügyesség, gyorsaság, na meg a jó fizikai felépítés is számít. – A strandlabdarúgást összehasonlítva a nagypályával, vagy a teremfocival mennyire más szempontok számítanak, illetve mennyire egészítik ki egymást?
Simonyi: – Főleg a válogatott szintet nézve a strandfoci sokkal inkább a technikára és az ügyességre épül. Nagyon nehéz például a homokban ülő labdát úgy megrúgni, hogy az
oda menjen, ahová szánod, mindezt ráadásul a mély és rendkívül egyenetlen felületen.
 Ez bizony az! |
homokban elég extrém élmény. De ez benne a szép és különleges.
– Mikor alakult meg a válogatott?
U: – Két éve állt össze először olyan csapat, amely a legjobb strandlabdarúgókat gyűjtötte össze. Én az idei évtől vagyok standard csapattag – a nápolyi tornán debütáltam.
– Hogy látod, milyen erős a magyar stranfoci válogatott?
U: – Véleményem szerint Európában az első hatban vagyunk jelenleg. Előttünk csak tapasztaltabb és komolyabb anyagi háttérrel rendelkező válogatottak állnak.
– És világviszonylatban?
S: – Még nem nagyon mérettettünk meg világszinten sajnos, ezért erre nehéz lenne felelni. De az Európai strandfoci nagyon erős: Portugália, Franciaország, Svájc, Olaszország és Magyarország is komoly játékerőt képvisel.
U: – Viszont ebben a játékban is igaz, hogy a labda gömbölyű. Megverheted bármelyik csapatot. Olyan meccset játszottunk például a portugálokkal és a franciákkal is, hogy
az ellenfelek is gratuláltak a játék után.
S: – Képesek vagyunk legyőzni bármelyik csapatot. Csak sajnos mi annyit tudunk homokban edzeni, játszani a három nyári hónap alatt, mint riválisaink egy hét alatt. Nálunk ez egy szezonális dolog, míg spanyolországban, vagy portugáliában elég körülnézni a tengerparton – folyamatosan rúgják tehetséges srácok százai a bőrt a homokban. A másik nagy különbség az anyagi háttér.
– Ha több pénzből tudna gazdálkodni a Strandlabdarúgó Szövetség, akkor még erősebb lenne a válogatott?
 Fontos a technika.. |
megismerni az ellenfeleket. A nemzetközi strandfutballban A, B és C csoport van. Mi tavaly megnyertük a B csoportot, idén mégis a C-ben tudtunk indulni, mert erre volt pénz. Ha A csoportosak akarnánk lenni, akkor többek között például nemzetközi tornát is kellene rendezni, ami komoly anyagi, szponzori hátteret igényel. Svájc például minden gond nélkül meg tudott rendezni a 40 millió forint költségű nemzetközi tornát és ott tud lenni az A csoportban, mi nem, pedig megnyertük a berni tornát..
– Izsvák Zsolt, a szövetség elnöke mesélte, hogy bár rengeteg a beérkező küldföldi meghívás, pénz híján csak ezek töredékének tudunk eleget tenni..
U: – Sajnos igen, pedig fontos lenne a minél több külföldi meccs lejátszása, mivel nemzetközi szinten teljesen más a játékfelfogás, amire a hazai bajnokságban nem lehet
felkészülni.
– Miben más a nemzetközi játékfelfogás?
S: – Sokkal játékosabb. Idehaza nagyon sok a szabálytalanság, a test-test elleni küzdelem. Kint a látványra helyezik a hangsúlyt – nem véletlenül, hiszen ez vonzza a
nézőket és végső soron a szponzorokat.
– Idén már nemzetközi szabályok szerint játszották a bajnokság találkozóit. Az új szabályrendszer a látványos, játékos foci érdekében került bevezetésre? Mi változott
szerintetek?
S: – Idén ez még inkább kíséleti jelleggel megy, hiszen majd tíz évig játszottunk idehaza egy olyan strandfocit, amely nem sokban hasonlított a világszerte ismertre.
Szerencsére ma már mezítláb játszunk idehaza is, strandfoci-labdával és nemzetközi szabvány-méretű pályán.
– Nemrégiben Svájcból hoztatok el egy fényes kupát. Meséljetek erről!
 ..és fontos a látvány |
Belgium válogatottja szerepelt még rajtunk kívül. A németeket 9-8-ra vertük, a svájciakat 7-6-ra, a belgákat pedig 10-4-re. Már a sváci meccs után odajött hozzánk a hazaiak
kapitánya és mosolyogva mondta: “Nagyon szép kupát vettünk magunknak, de ti fogjátok hazavinni”.
S: – Egyébként nem véletlenül erős a svájci strandfoci. Ott már most foglalkoznak az utánpótlás neveléssel! Kicsi gyerekeknek tartanak edzést, ahol egy alkalommal mi is
“taníthattunk”.
– A jelek szerint nálunk az a sajátos helyzet áll fent, hogy adott egy látványos, dinamikusan növekvő népszerűségű sportág, egy erős tehetséges és eredményes válogatott, mégis szponzorokra, támogatókra vár a szövetség. Csak kívánni tudjuk, hogy mielőbb mielőbb stabilizálódjon az anyagi háttér és minél többször megmutathassa a magyar strandlabdarúgó válogatott az erejét világszerte!
