A Dolomitembert a kalandsportok között a legnehezebb váltóversenyként tartják számon. Idén 18. alkalommal rendezik meg a hegyifutásból, siklóernyőzésből, vadvízi kajakozásból és mountain bike-ozásból álló csapatversenyt, ezúttal magyar indulókkal. Az extrem.hu pedig elkíséri a Team Hungary-t.
 Nem kezdőknek való Forrás: dolomitenmann.com  |
Dolomitenmann. Egy itthon kevéssé ismert, másutt viszont kultuszként kezelt viadal az osztrák Dolomitokban. Hogy mennyire osztrák, azt már a keletkezése is jól bizonyítja. 1988-ban eredetileg azért hozták létre, mert az annak az évnek a tavaszán a Dolomitokban rendezett sívilágkupa futamra szánt pénz egy része megmaradt, és úgy döntöttek, ezt visszaforgatják a sportba. Szokatlan hozzáállás, nem?
Már akkor is a mostani négy sportág szerepelt a programban, pedig akkoriban a mountainbike downhill vagy a siklóernyőzés még szinte ismeretlen fogalmak voltak. Az első versenyen 40 csapat vett részt, az utóbbi években pedig az óriási érdeklődésre való tekintettel 110 teamben maximalizálták a létszámot. Idén osztrák, román, német, cseh, szlovák, belga, olasz, svájci, szlovén és másfél magyar csapat is rajthoz áll. Másfél, ugyanis a tiszta magyar Team Hungary-n kívül indul egy félig magyar, félig osztrák kvartett is. Emellett van néhány idegenlégiós amerikai, kenyai és ír is egy-egy csapatban.
Magyarok már indultak a Dolomitenmannon, két évvel ezelőtt például már ott volt a Team Hungary „vezérevezőse”, Göncz Gáspár, a magyar kajakszlalom bajnok. Tavaly nem volt elég pénz és lelkesedés a csapatindításhoz, idén azonban szerencsére a Red Bull Hungary sportosztálya benevezte a Tóth Tivadar, Göncz Gáspár, Lőrincz Mátyás, Szalay Péter négyest. (Lányokat nem is nevezhettek volna, hisz ezt a versenyt csak férfiaknak írták ki.)
A fiúk előtt álló feladat nem csekély. A váltó első tagja, a hegyifutó Lienz főteréről fut fel a Dolomitokba, egy 12 km hosszú szakaszon, ahol a szintkülönbség közel 1800 méter. A leggyorsabbak kb. 80 perc alatt teszik majd meg a távot. A hegytetőn a futók a stafétát a siklóernyősöknek adják át, akik először 200 métert futnak a saját rajthelyükig teljes menetfelszerelésben, akik onnan, a 2400 méteres hegytetőről egy közbülső landolással végül a leisachi futballpályán fejezik be a távjukat.
 A kajakosoknak egy kötelező eszkimófordulót is be kell mutatniuk Forrás: Red Bull Photofiles |
Őket a vadvízi kajakosok várják a focipályán – még kajakok nélkül. Először kb. 100 métert futnak a folyópartig, átúsznak a Drau túlpartjára, elszaladnak a kajaktárolóig (150 m-t), bemásznak a hajóba, beillesztik a spitzdecket, majd egy rámpáról 6 métert zuhanva, úgynevezett alpesi startban bezuhannak a folyóba. Akinek nem zár jól a spitzdeckje, az rosszul jár, mert vízzel telt hajóval sokkal lassabban tud majd haladni. Egy 100 méteres szlalompályát kell teljesíteniük, amin 10 kapu van, ebből hármat folyásiránnyal ellentétesen. A szervezők szerint a legjobbaknak 25 percre lesz szükségük a pályához, ami WW4-es fokozatú.
 Ez sem egyszerű Forrás: Red Bull Photofiles |
A megfelelő partszakaszon aztán ki kell mászni, hajóval és evezővel, és megérinteni a mountain bike-os csapattagot. A montisoknak először felfelé kell tekerniük, a 2000 méter magas Hochstein-Kreuzra, majd egy sípályán kell lejönniük Lienz főterére, oda, ahonnan az egész váltóverseny elindult.
Legalábbis ez a teória. Hogy ez a valóságban pontosan hogy néz ki, és hogy valóban olyan legendás-e a verseny utáni parti, mint mondják, az napokon belül kiderül, az extem.hu ugyanis a magyar csapattal tart, és napi „DM blogunkban” igyekszünk mindenről részletesen beszámolni!
Kaland(versenyre) fel!
