A kihívók megelőzték a ranglistavezetőket, az egyiküknek mégis sikerült megtartania világbajnoki címét. Izgalmasan alakult a leszámolás napja az ausztriai Leogangban.
A hatodik és egyben utolsó világkupa kör is lezajlott Leogangban, ahol Rachel Atherton könnyedén megszerezte a világelső címet, ahogyan az várható is volt.
Annak ellenére, hogy az utolsó versenyen „csak” második helyen végzett a ranglistán őt követő Emmeline Ragot mögött.
Ragot azonban megharcolt ezért az utolsó győzelemért. Tudta, hogy nem teljesen dőlt még el a párharc kettejük között, ha ő bedob mindent, amit csak tud, a brit pedig hibázik, övé a cím.
Nagyon más volt az idő és így a pályakörülmények, mint korábban a próbafutamok alatt.
A nők versenyében egymást váltották a legjobb időt birtoklók, míg végül, mikor már csak négy versenyző volt hátra, a ranglistán a harmadik helyet elfoglaló Manon Carpenternek sikerült a négy perc alatti kör.
Sokáig nem élvezhette a leggyorsabb pozícióját, kettővel utána jött Ragot, akinél ez most komoly tétre ment: nem csak a verseny-győzelem, de a világkupa is múlhatott rajta.
Gyönyörű, csaknem hibátlan kört futott a 2,6 km-es pályán, több mint négy másodpercet verve rá Carpenter-re. Utána jött, a nap utolsó versenyzőjeként a világbajnoki címet és eddig négy világkupa győzelmet szerző Atherton.
„Unalmas, ha mindig ugyanaz nyer.”
A világbajnok először négy tized másodperces előnyt hozott, de végül öt tizeddel lassabb kört teljesített, mint a versenyt ezzel megnyerő Ragot. Persze ez kicsit sem csökkentette a világelső örömét:
“Jó, hogy valaki más győzelmével ér véget a sorozat. Nem vártam el többet. Harcoltam a győzelemért, de tudom, több hibát is vétettem és elszúrtam a végét.
Bevállaltam néhány kockázatos manővert, de nem túl sokat, mivel nem akartam bukni és elveszteni a második helyet. Érett döntés, de kicsit még mindig nyomaszt. De végülis rendben van. Győztünk. Az egész csapat nyert! Minden oké.”
Hiába kérdezték, hol hibázott, Atherton nem volt biztos benne, hol is vesztette el azt az időt.
„Nem is tudom… egy győzelem… a világkupa győzelem, az a világkupa győzelem, és biztos akartam lenni benn, hogy azt megnyertem. Tudtam, hogy Ragot nagyon nyerni akar, és egy kis részem tudta, hogy jobb, ha a szezon másvalaki győzelmével ér véget. Jobb a szponzorok szempontjából. Úgy értem, ha folyamatosan ugyanaz nyer, az kezd unalmassá válni. Ez biztosan motivál majd engem a télen. Ha mindent megnyersz, nehéz edzeni télen. No, most ezt a fél másodpercet kell majd megtalálnom a télen.”
Ragot gyönyörűen versenyezve hajtott a címért, ám nem volt elég ehhez az ő ügyessége és gyorsasága ahhoz, hogy egészében elhódítsa az elsőséget. Nem rajta múlt, ő most mindent megtett, de Athertonnak nagyot kellett volna hibáznia ahhoz, hogy elveszítse a kupát. Jobban versenyzett az egész szezonban, s ez az utolsó helycsere gyönyörű szépítés volt Ragot részéről, de összességében Atherton bizonyult jobbnak. Rachel Atherton egész éves munkájával bebizonyította, ő a legjobb női DH versenyző.
“Ez volt pályafutásom eddigi legjobb szezonja. A világbajnoki cím után a világkupa összesített címe is! – még mindig nem tudom elhinni. Most még egyszerűen csak boldog vagyok. És persze gratulálok Emmeline-nek, aki ma bemutatta kiváló képességeit.”
A női döntő után a férfiak még versenye izgalmasabbnak ígérkezett, Steve Smith a legutóbbi versenyen mindössze 17 pontra hozta fel magát a vizes fán kicsúszó, végül 12. helyre érkező ranglistavezető Gee Athertontól.
Mielőtt Atherton nekiindulhatott volna a pályának, a francia Loic Bruni, hihetetlen agresszivitással lépett vezető pozícióba, négy másodpercet verve rá az addig vezető brit Josh Bryceland-ra, újabb szintet emelve Atheton elé, aki talált is egy gyors vonalat, végül azonban nem tudta legyőzni a „franciák fiatal fegyverét”. Így hogy riválisa a második helyre került, még nagyobb lett a nyomás a Smith-en, sőt, ezt lehetett még fokozni, ugyanis az ausztrál Mick Hannah fél másodperccel gyorsabb volt, mint Atherton.
“Leírhatatlan, egy álom vált valóra.”
Smith a nap utolsó versenyeként indult neki a pályának, hogy a célban átvegye karrierje legnagyobb diadaláért járó elismerést. Pontosan és hiba nélkül zúzott végig a pálya felső szakaszán, már elsőre a leggyorsabb időt magáénak tudva, meg is tartotta ezt a pozíciót, nem csak a világkupa fordulót, de a teljes bajnokság végső győzelmét is megszerezve hihetetlenül precíz, gyors leogangi teljesítményével. Jár érte a korona.
„Nagy volt a nyomás. Az elején elég ideges voltam, de a pályán már jól éreztem magam, főleg a felső szakaszon, aztán egyre hangosabb és hangosabb lett a zúgás a pálya körül és én csak mentem, folyamatosan. Mikor a célvonal mögül meghallottam az ujjongást, márt tudtam, hogy sikerült!”
Atherton negyedik helyre ért be, így a világbajnoki ezüstöt akasztották a nyakába az éved végén. Nem mondhatni, hogy a végeredmény összhangban állna ambícióival – de fél éven belül lesz esélye a „bosszúra”.
A világbajnok Greg Minar, aki edzés közben elszenvedett térdsérlése után már nem is vett részt a versenyben, így is megőrizte harmadik helyét az összesítettben.
Akit még igenis érdemes kiemelni a Top10 tagjai közül, a DH legenda, Steve Pat, aki 10 000 éljenző szurkoló előtt bebizonyította, hogy 39 évesen is lehet helye valakinek a világ elitjében.
Itt újra lehet nézni a leogangi forduló döntőit: http://www.redbull.com
http://dirt.mpora.com
http://www.whistlermountainbike.com
http://www.uci.ch
