Akkor jutott eszembe, hogy ebben a naplóban mindenképpen írnom kell Besenyei Petiről, amikor az extrem.hu hasábjain megjelent extrém-élményeim első opusza.
 Amire igazán büszke a pilóta  |
Szóval Peti előző életében biztosan madár volt, mert a levegőben szerintem több időt töltött eddig, mint az összes többi közegben együttvéve. Naná, hogy a szuperzseniről van szó, akinek a neve hallatán még Michael AIR Jordan is elszégyelli magát, hiszen a középső címke, sokkal inkább megilleti kedves barátomat, mint a labdazsonglőrt.
(Na, jó azért a kosárking is megérdemel néhány kreditet, de szárnyalásban még van hova fejlődnie néhány lóerőt.)
Szóval Peti barátom – aki persze nem erről híres, de én nagyon büszke vagyok erre – műrepülő világ- és Európa-bajnoki, világkupa címei és egyéb büszkélkednivalói mellett, mint afféle mániás, arról is híres, hogy a világ bármely pontján képes állkapocsejtésre ösztönözni a nagyérdeműt, és nemcsak azért, mert a bámészkodók önkéntelenül is az eget bámulva kitátják a szájukat.
Ott repült, ahol csak a madár jár
 Kisebb csoda: Péter átrepül a tű fokán Kínában |
Tanúja voltam, amikor a japán Forma-1-es és Indycar-os vegyes versenypálya, a Twin Ring Motegi terepe fölött olyan bemutatót tartott, hogy szárnyaival nemcsak az aszfaltot csiklandozta meg, de centikre húzott el két spirálcsavart bemutatva, az örömében sikítozó és integető japán közönség felett.
Hogy tetszett-e nekik produkció? Utána folyamatosan két napig csak autogramot osztott. Kínában ezt is megfejelte egy Guinness-rekorddal. Egy bemutató alkalmával egy olyan történelminek tekintett különleges természeti képződményen repült keresztül, ahol madarakon kívül korábban még senki. A dolgot úgy kell elképzelni, mintha több, nagyobb méretű nullás kilométerkövet helyeznének egymás mögé több száz méter magasban, körülbelül a Clark Ádám téri alagút hosszúságában. A szél fúj, véletlenül több tízmillió ember figyel – ugye Kínában vagyunk, azért ez nem is olyan nagy meglepetés – és az hagyján, hogy Peti nekidurálta magát, hogy a sziklás “lyukon” átrepüljön, de tette mindezt FEJJEL LEFELÉ, KEZÉBEN EGY KÉZIKAMERÁVAL, hogy belülről is megörökítse, miként mutat a rekord testközelből.
Vesztegzár és rajongás
Napokig nem mert utána kijönni kínai szállodájából, mert egy kisebbfajta tömeg, vagyis egy olyan néhány millió tagból önként toborzott rajongótábor kezdte kergetni az immáron kínai nemzeti hőst.
Nem hagyományos stoppolás
 Bravúros repülés a Láncíd alatt |
Budapesten is rátett minderre egy lapáttal, amikor 2001. július 7.-én, több hónapos szervezés és adminisztrációs előkészítés után elrántotta a kondenzcsíkot maga mögött, amint átrepült a LÁNCHÍD ALATT. Így egy évvel később már meg sem lepődtünk, amikor egy speciális kérésnek eleget téve, az Újpesti önkormányzat szervezésében zajló repülőnapon, elegánsan landolt a Megyeri út-Óceánárok utca kereszteződésében. Micsoda véletlen, pont arra jártam, úgyhogy külön mázli volt, hogy éppen pirosra váltott a lámpa a kereszteződősnél, úgyhogy lestoppoltam a sarkon. Persze, volt némi tervezés a dologban – mert azért az utcai forgalmat, elterelték egy kis időre, de néhány ezer aláírás, és az Égvilágom című könyve kiosztása után bekászálódtam mellé, és nekiindultunk a város másik felének. Halálos élmény volt látni, ahogy dühöngve bosszankodnak a délutáni dugó utasai odalenn a távolban, amint sáskák a hadban, olykor előzve, máskor megadóan tűrik az araszolást a forró aszfalt fölött.
Mi ez alatt, a nyári nap fényében fürdőzve szeltük a kilométereket odafenn, hallgattam pilótám szellemes idegenvezetését, majd a kérdést, amit nem is értetem elsőre:
Micsoda kérdés!
 Repülőgép stop a belvárosban |
– Zsuzsi, szeretnél fejjel lefelé beérkezni Budaörsre? Tudjátok a nagy zaj, meg a magassági mámor, meg minden…, szóval önkéntelenül is visszakérdeztem:
– Bocs, Peti, de zúgott a fejhallgatóm, mit kérdeztél?
– Hogy szeretnél-e fejjel lefelé beérkezni Budaörsre?
El kéne mennem egy fülészhez – fogalmazódott meg bennem a konklúzió, szóval mit volt mit tenni, hüvelykujjamat ismét az ég felé döfve mutattam valami meggyőzőt, bár hirtelen kissé kezdett kényelmetlené válni az ülés.
Na, Zsuzsi, nem vagy te egy beszari alak, ez a zseni itt biztosan tudja, mit beszél, végül is az ejtőernyő a hátadon, használni ugyan nem tudod, de sebaj. Ma, még lehetsz vezető hír! Hurrá! Mire a gondolat végére értem, Peti szép komótosan elkezdte dönteni a gépet és másodperceken belül, talppal felfelé, fejjel lefelé haladtunk tovább úti célunk felé, csüngve a város felett, akár egy denevér.
A landolás fortélya
Ahogy hozzászoktam a fejembe tóduló vérhez, lassacskán felfogtam, hogy az alulról jól ismert útvonalak, az M1-es és M7-es találkozását, a jól ismert dimbes-dombos terepet és a hatalmas raktárépületeket, bevásárlóközpontokat látom, csak most éppen madárperspektívából. Megjegyzem így sokkal izgalmasabb az egész. Már éppen kezdtem hozzászokni új létformámhoz, amikor egy nagy kanyarral, amibe egy félcsavar is vegyült, hirtelen újra helyreállt a világ, s már landoltunk is Budaörsön, persze a talpunkon…
Máig sem értem, miért hittem azt, hogy landolni is talppal fölfelé fogunk. Na, ezért jó, ha az ember pofikkal kell útra. Mert, akkor má‘ nem lenne alkalmam megosztani ezt a kis kirándulást Veletek…
