A 8125 méteres Nanga Parbatot a németek végzethegyének is nevezik. A halálesetek is inspirálták az a művészbandát (egy zeneszerzőt, egy festőt, egy fotográfust és egy drámaírót), akik most expedícióra indulnak a hegyre, ihletért.
 A Nanga Parbat Forrás: alpinclub.com  |
A Nanga Parbat kapcsán a legtöbb embernek a híres német hegymászó, Reinhold Messner jut eszébe. Az extrem.hu-n is olvashattatok a negyedszázada történt tragédiáról, ami azóta is kísérti Messnert. 1978-ban, a hegy meghódításakor a Nanga Parbaton életét vesztette Reinhold fivére, Günther Messner, de nem ő volt az egyetlen német, aki ott halt meg. Ezért is nevezik a hegyet a németek Végzet Hegyének.
2004. júniusában egy furcsa kis csapat indul a hegyre. Nem hivatásos hegymászók ők, hanem profi művészek, akik azért mennek a hegyre, hogy a művészetükben felhasználják az ott szerzett élményeiket. A szászországi Alpin Club által felkészített csapat érdekesen ötvözi a sportot és a művészetet. Az alábbiakban azt mutatjuk be, hogyan.
 A hegymászó művészkvartett |
Az expedíció egyik tagja Kai-Uwe Kohlschmidt komponista, aki Az eszetlenség csúcsának meghódítása (Eroberung des Sinnlosen) címmel „elektronikus-szimfónikus határátlépő ciklust” akar írni a hegyről. (A határátlépés kifejezés Reinhold Messnertől származik, ő használja azokra az esetekre, amikor valaki a saját képességének határait átlépve teljesít egy kitűzött célt). A zeneszerző tanulmányozta a heggyel kapcsolatban megjelent írásokat, beszámolókat. Ezek alapján megalkotta a koncepcióját, a hegyre pedig azért megy, hogy hanganyagot gyűjtsön: felgyorsult lélegzetét, a viharét, a hegymászó felszerelését, a lavináét, a lehulló kövekét.
 Peter Adler egyik tájképe |
Ezeket később a stúdióban algoritmizálja, kottázza, majd egy kamarazenekar és ütősök segítségével elkészíti az egy tételes szimfóniáját, amely iránt máris érdeklődnek a német rádiók.
A festő/grafikus/szobrász Peter Adler a saját, Hóföld, Szakadék, Ember c. képciklusát a Himalájában folyó vizek halmazállapotáról (eső, hó, jég, lavina, pocsolya) készíti. Elmondása szerint főként Turner, Gauguin, Segantini, Schlagintweit, Hedin tájképeiből merít ihletet.
 Thorsten Eichhorst egyik fotója |
A művészcsapat harmadik tagja, Kai Grehn drámaíró egy színpadi művet készít a Nanga Parbatról, A hegy, amely fölött nem repül madár címmel. Grehn darabja egy trilógia záró része lenne, amelynek témája a fogság. Az első rész, a Löschkalk a föld alatt játszódik, egy bunkerben, a Kolosseum a Föld felszínén, a Nanga Parbat ihlette zárórész pedig a 8000 méter feletti halálzónában. Mindhárom rész fő témája a struktúrákba, rituálékba zárt ember, aki a „beszéd és a test kalitkájában” küzd, próbálva kiszabadulni „az érzések labirintusából és az értelem tükörterméből”. A hegy, amely fölött nem repül madár egy férfi monológja, aki a hegy megmászása közben egy jéghasadékba zuhan, ahol a bezártság, a hó és a hideg, valamint a hallucinációk és a légszomj ellen küzd.
Az expedíció résztvevője még Thorsten Eichhorst fotográfus is, bár az ma már-már szinte elvárható, hogy az expedíciók fotóst is visznek magukkal. Eichhorst eddig jobbára hírességek fotózásából szervett hírnevet magának, most az expedícióval az a célja, hogy megmutassa, miért is hívják “Meztelen Hegynek” a Nanga Parbatot.
