Az előző részben bemutattuk a híres brnoi 48 órás fedettpályás ultrafutó verseny egyik magyar hősét, Nagy Krisztinát. Most bemutatjuk a másik hőst, Bontovics Tímeát, aki megnyerte az első ízben megrendezett 12 órás versenyt. Evés, ivás, fejbenfutás.
Az előző részben elolvashattátok, milyen felemelő érzés 48 órát tölteni egy 250 m-es körpályán, méghozzá futva, nem csak úgy. Nagy Krisztina remek 290 km-es eredménye után illik bemutatnunk Bontovics Tímeát is, aki Brnoban megnyerte az első ízben megrendezett 12 órás versenyt.
Tímeát már itthon faggattuk – legfőbbképpen arról, hogy miben különbözik egy csarnokban megrendezett ultrafutó esemény a pályaversenyektől?
– Brnoban a pálya egy 250 méteres, szinte kör alakú pálya volt, amit egy kiállítási csarnokban jelöltek ki. Ennek a legfőbb előnye az volt, hogy 250 méterenként kaphattam a segítőimtől enni- és innivalót. Ha az egyik körben szóltam, hogy mondjuk a következőre banánt szeretnék, épp annyi idejük volt, hogy előkészítsék.
– Ha már az energiautánpótlásnál tartunk. Mit eszik/iszik ilyenkor egy ultrafutó?
– Ultrafutója válogatja. Magam részéről én inkább energiaitalokat iszom, Red Bullt, néha kólát is. Gyümölcsökön (almán, banánon) kívül szilárd ételt ritkán veszek magamhoz futás közben. Maximum egy kis ropit, de előtte és utána is innom kell, mert kiszárad tőle a torkom.
– Olvastam, hogy a futók championchippel futottak, vagyis a chipek segítségével azonnal számítógépre kerültek az eredmények. Ez segít valamit a futásban, a taktikában?
– Mivel itt egy kör 250 méter volt, fejben másképp kell hozzáállni, mint a szabadban, ahol figyelni tudom, hol tartanak az ellenfeleim. Begyorsíthatok, hogy utolérjem a következő fáig, stb. Itt mindenki egymást előzgette, nem fogyott úgy a távolság, így itt leginkább a kijelzőről tudtam, hogy ki hányadik körében tart. Óránként pedig összesített eredményt is közöltek.
Fejbenfutás
– Ezek szerint fejben könnyebb a szabadban futni?
– Fejben talán nehezebb volt a brnoi, főleg mivel itt mindig egy meghatározott szakaszt kellett legyőzni, nem fogyott úgy a távolság. Másrészt ezt a versenyt éjszaka rendezték, este fél 9-től másnap reggel fél 9-ig. Nem vagyok egy éjszakai bagoly, így az eleje a szervezetem számára nehéz volt. Éjfél után aztán már túl voltam a mélyponton, ahogy hajnalodott, egyre jobban bírtam. A 111,9 km-es teljesítményemnél értem már el jobb eredményt is, de ez sem rossz, főleg mivel majdnem a verseny kezdetére értem oda, úgy, hogy levezettem előtte Brnoig a távot kocsival. A versenyen érdekes volt látni, hogy az indulók úgy 30%-a nő volt. Általában ez 10-15% szokott lenni.
– Az nem volt zavaró, hogy ezt a versenyt a téli felkészülési szakasz végén rendezték? Bérces Edit, a világ jelenlegi talán legjobb ultrafutónője a 24 órás futópados Guinness-futásakor például azt nyilatkozta nekünk, hogy ő még nincs csúcsformában, még a felkészülés közepén tart.
Csak módjával
– Nem sokat szoktam egy-egy versenyre készülni, főleg fejben nem. Arra jöttem rá, hogy ha agyonstresszelem magam, akkor nem sikerül jól a verseny. Ha ad hoc jelleggel futok, akkor mindig jobban megy.
– Ezek szerint azt is felesleges megkérdeznem, hogy indul-e esetleg az április 24-25-ei sárvári 24 órás magyar bajnokságon. Pedig ott lesz 12 órás verseny is?
– Még nem tudom. A két verseny elég közel esik egymáshoz. Szeretném sokáig folytatni az ultrafutást, ezért igyekszem nem túlzásba vinni. Gyerekeim vannak, rájuk is tekintettel kell lennem. Nekem évente 2-3 ultramarathon pont elég.
