A gazdagság netovábbja, és a sznobizmus Csimborasszója az, amikor az ember mérhetetlen szplínnel az ábrázatán, aranyszín foltokkal szabdalt smaragzöld mezőn flangál. Kis kocsin nagy táskát húz maga után, néha megáll, kivesz egy megfelelőnek vélt ütőt, és szakavatott mozdulatokkal egy kis lyuk irányába továbbít egy elefántcsontszínű labdát. Golfozik!
 Kék az ég és zöld a fű  |
Úgy vélem, hogy a “ház a tengerparton, yacht a kikötőben, Jaguar a garázsban, úszómedence a földszinten, kandalló a szivarszobában, Hennessy a bárszekrényben” sorba pontosan, erőlködés nélkül beilleszthető a golfozás a hétvégén című program. A gazdag, gondtalan élet ismérvei közül kihagyhatatlan ez az abszolút úri passzió, ami ráadásul, közelebbről megismerve remek időtöltés, kikapcsolódás, sőt szórakozás. Napjainkban igazából már nem is számít annyira kirívó tevékenységnek, bár a hétköznapi emberek túlnyomó többsége még mindig úgy véli: a golf afféle úri huncutság. Pedig nem az, és ezt most be is fogjuk bizonyítani.
Ha az egyszeri firkásznak megadatik a golfozás, akkor már tegye azt a (golf szempontból nem igazán eleresztett) hazájában létező legjobb helyen, esetünkben Bükfürdőn a Birdland Golf & Country Clubban.
Egyszerűen szép
A természeti szépségekre, és a tájépítészetre kicsit is fogékony ember abban a pillanatban veszik el, amikor meglát egy komoly (anyagi, szakmai) ráfordítással megépített pályát. Ragozhatnánk ezt tovább is, de fölösleges: egyszerűen szép. A zöld különböző árnyalatai keblükre ölelik az embert, miközben kis csecsebecsékkel, dombocskákkal, homokakadályokkal (hazardokkal), piciny tavakkal lepi meg a látogatót.
A lényeg
Golfozni az ember magától nem fog megtanulni, ez nem olyan, mint a biciklizés. Én anno kiloptam nagyszüleim falusi házának udvaráról nagyanyám bicaját, és addig estem, keltem vele, amíg egyszercsak nem tudtam egyenesen menni.
 Friesl Ottó oktató |
A golf nem ilyen. Ha valaki nem mutatja meg, hogy kell beállni, megfogni az ütőt, kontaktust teremteni az ütő és a labda között, akkor az életben nem fogunk golfozni, csak egy ütővel egy labdát csapkodni. Ráadásul ennél azért több összetevője van ennek a szép sportnak, úgymond viselkedés a pályán és a sporttársakkal (nem illik köpködni és csalni), ill. az angol kifejezések ismerete. Nekem megadatott az instruktor egy röpke félóra erejéig, Friesl Ottó személyében, aki főállású oktatója a Clubnak. Először a kis elektromos autóval jártuk körbe a pályát, persze csak az idő rövidsége, valamint a pálya hossza miatt. Kitartok azon álláspontom mellett, miszerint a golfozás egyik legnagyszerűbb ajándéka, hogy az ember végigsétálhatja a 6-8 km hosszú pályát, míg a labdát mind a 18 lyukba beüti (ez ugyebár a sport gyakorlati lényege).
 Swing és ütőfogás – Úgy teszek, mintha |
Korlátlan lehetőségek
Miközben a kisautóval a várhatónál nagyobb sebességgel beszáguldottuk a pálya egy részét, megtudtunk egy s mást. Magyarország első 18 lyukú, Championship minősítésű pályáját 1991-ben építették. A végső forma egy osztrák építész kezemunkáját dicséri. Bár ez a pálya már nem az a pálya. “Minden pályán lehet változtatni, sőt kell is, hiszen használat közben derül ki, mi az, ami jó, és mi az, amin változtatni kell. Egyszer dolgozott itt egy amerikai oktató, végigjárta a pályát és sorolta, hogy ezen, ezen és ezen kell változtatni.”
A változtatások olyan jól sikerültek, hogy ma már gyakorlatilag bármilyen rendű, rangú verseny rendezésére alkalmas a Birdland pályája. “Ha befejeződik a szálloda építése, gyakorlatilag nincs akadálya, hogy a legrangosabb versenyeket lássuk vendégül.”
A magyarok nem értik
Egyelőre azonban főleg osztrák, német, és más külföldi golfbarátokat látnak vendégül. Magyarok mintha kevesebben lennének. “A magyarok nem képesek megérteni, mi a szép a golfban. Inkább elmennek egy hétre egy méregdrága francia síparadicsomba, rengeteg pénzt elköltenek, hazajönnek, és egy évig megint nem csinálnak semmit. Nem mondom, hogy olcsó dolog a golf, de abból a pénzből ki lehetne fizetni a 240 ezer forintos klubtagságot, és minden hétvégén lehet játszani.” Ha ő mondja…
Orrba-szájba
A szállóban megforduló vendégek többsége is abban az egy hétben golfozik, amikor az ötcsillagos Radisson SAS kényelmét élvezi. De akkor aztán igazából! “A többség eljön egy hétre, akkor aztán játszik orrba-szájba, le sem jön a pályáról, majd hazamegy, és egy éven át nem vesz ütőt a kezébe.”
 Put – Egyenesen a lyukba |
Nem kell félni
Bezzeg én! Alig vártam, hogy végre ütő legyen a kezemben. Meg is kaptam a magam két ütőjét, egy pitchert, és egy putert. A pitcher (amiből több is van a kerekes kocsin húzható nagy bőrtáskában) az az ütő, amivel a második, harmadik (kinek mennyi) ütéssel a fairway-ről (azaz a pályának a játékra használt, gondozott részéről) a greenre (zöld, a célterület, milliméteresre nyírt, hengerelt gyepszőnyeggel, rajta a lyuk) emeljük a labdát. El kell sajátítani a helyes tartást, amit ha az ember jól csinál, egy kicsit idétlenül érzi magát.
“Kis terpesz, térdek enyhén rogyasztva, feneket ki. Karok nyújtva, szemünk végig a labdán van. Igazából csak akkor szabad felnézni, amikor befejeztük az ütést. Először mindig labda nélkül próbáljuk megtanulni az ütést. Az alapállásban kicsit döntve tartott pitchert úgy kell nyújtott karral végigvezetni, hogy az ütő feje érintse a talajt, nagyjából ott, ahol a labda lesz majd”. Bevallom, nekem már ez is némi gondot okozott. Főleg attól féltem, hogy kárt teszek a gyepben. Mondtam is Ottónak, mire ő megnyugtatott. Kivette az ütőt a kezemből, és egy férfiasat odavágott a földnek. Lett egy pici horpadás, azt vissszataposta, majd visszaadta az ütőt. “Látod? Semmi gond.”
 Csapatjáték |
A siker reményében
Harmadik, negyedik kísérletre már a labdát is sikerült eltalálni, ami még csak véletlenül sem arra ment, amerre szántam. Nem árt figyelni, hogy a labdát a megfelelő helyen találjuk el. Ne csapjunk előtte a földbe, és ne topoljuk, vagyis ne a tetejét csapkodjuk. Az ütés erejét nem csak a játékos fizikuma befolyásolja, hanem a választott ütő mérete, súlya is (kisebb távolsághoz könnyebb ütő). Ha már eljutottunk a greenig, másik ütőt fogunk kezünkbe, méghozzá a putert, mert putolni, azaz gurítani fogunk. Labdánk nem hagyja el a talajt, hanem nyílegyenesen gurulva útja végén a lyukban köt ki.
“Ez az ütés annyiban különbözik a többitől, hogy behajlítjuk a könyökünket. A labda fölött állunk, szemünk továbbra is csak a labdán van, nem tekintgetünk semerre. Szép, egyenes mozdulattal küldjük a lyuk irányába.” Kezdőknek a siker reményében érdemes minél közelebbről célba venni a 10 cm átmérőjű nyílást, messzebbről ugyanis korántsem olyan egyszerű beletalálni. Viszont annál nagyobb az öröm.
A rövid oktatás után Ottó magunkra hagyott, így az újságíró és párja kedvére ütögethetett a gyakorlópályán, ami egy nagy green volt kis fairway-vel, de sok-sok lyukkal, így bármerre ütöttük a labdát, mindig lyukközelben maradtunk. Őszinte leszek, az egyórás ütögetés során két értékelhető ütést sikerült felmutatni. Hogy lesz ebből zöld zakó a Mastersen?
