Bevállaljuk! – sivatagi motorozás

Egyik legnépszerűbb rovatunkban az extrem.hu munkatársai vetik bele magukat az extrémsportok világába. Jártunk már vízen, levegőben, de sivatagban még nem. Most erre is sort kerítettünk. Egyiptomban tettük próbára magunkat egy négykerekű motoron és száguldoztunk a sivatagban. Értékelésünk: kihagyhatatlan!


Hurghada, a Vörös-tengeri üdőlőváros

Amikor a raftingolás rejtelmeit kutattuk remegő térdekkel, dideregve a szlovén vadvizeken, akkor hagytuk el először kishazánkat a Bevállaljuk! rovat keretében. A mostani kísérletünkhöz még messzebbre kellett mennünk: egészen Afrikáig.



A sivatagi motorozást, autózást már senkinek sem kell bemutatni, hisz a Dakar-rali a világ egyik legnézettebb sporteseménye. A Szenegálig tartó száguldozás azonban szigorúan profiknak való, drága móka. Szerencsére azonban van arra is lehetőség, hogy amúgy amatőr módra belekóstoljunk a sivatagi száguldás örömeibe. Ráadásul ez nem is megfizethetetlenül drága. Mindössze az Egyiptomi Riviéráig kell eljutni, mondjuk Hurghadára. Manapság ez honfitársaink körében is igen kedvelt úticél, mivel a fáraók földje lényegesen olcsóbb, mint a Balaton partja. Egy hét egy négy-öt csillagos szállodában, repülővel, félpanzióval 60-90 ezer forint között foglalható. Hurghada nagy előnye, hogy a szállodák egyik oldalát a Vörös-tenger mossa, a másik oldalán pedig a sivatag porozza. Emiatt a sportolási lehetőségek kimeríthetetlen tárháza nyílik meg. A környék búvárparadicsomként ismert, de a szörfösök és a kitesurfözők is egyre nagyobb szeretettel látogatják.



A sztárok is ezzel buknak


Motorkonvoj
Fotó: Bori Edit

Aki azonban nem akar vizes lenni, annak sem lesz oka panaszra. Mivel Egyiptomban az üzemanyag szinte a csapból folyik (egy liter benzin 30 forintnyi egyiptomi fontot kóstál, és a motor is beéri 8 literrel 100 km-en), így nem kell súlyos költségekbe vernünk magunkat, ha ki akarjuk próbálni a sivatagot is. Erre a legalkalmasabb, és a legnagyobb élményt kínáló eszköz az Egyiptomban Beach Buggyként emlegetett négykerekű motor. (Angolul ATV, azaz all-terrain vehicle vagy quad bike.) Az ATV akkor lett a hírek főszereplője, amikor 2003. december 8-án Ozzy Osbourne Angliában felborult vele és majdnem belehalt. Persze Ozzy ügyetlensége nem jelenti azt, hogy életveszélyes lenne felszállni egy ilyen négykerekű motorra, sőt!



Jogosítvány sem kell hozzá, betanításra pedig mindössze két percet fordítanak: „Ez itt a beach buggy. A túravezető beindítja, azzal nektek nem kell foglalkoznotok. A kormányon van a két fék, mint a biciklin, jobb oldalon az első fék, bal kéznél a hátsó. A gáz a jobb nagyujjnál van, a kar alatt. Jó motorozást!”



Ennyi. Persze kétkerekű motorral még nagyobb élmény, amit egy helyi Vin Diesel be is mutatott, 150-nel zúgva el mellettünk, de ezzel úgy voltunk, hogy legközelebbre is kell valamit hagyni, most négy keréken próbálkozunk.



Napszemcsó vs. búvárszemüveg


Desert style
Fotó: Bori Edit

A motor kezelésénél is nagyobb gondot fordítottak vezetőink a védőfelszerelésre. Az „arafatkendő” kötelező elem, a helyiek szép szabályosan fel is helyezik, ezt meg kell spékelni egy sportosabb napszemüveggel, aztán irány napnyugat. Voltak néhányan, akik napszemüveg helyett búvárszemüveggel próbálkoztak, rajtuk jót derültünk, aztán amikor éjszaka, a sötétben a napszemüvegeket már kitehettük az ablakba, rájöttünk, hogy a típusok között a végső állás döntetlen lett (bár Dakar-értő kollégám megjegyezte, hogy a hírhedt ralin is előszeretettel használnak búvárszemüveget, az alá ugyanis alig-alig jut be a finom sivatagi homok).



Az öltöztető akció után elmondták, hogy szépen, sorban, egymás mögött kell haladnunk, konvojban, 5 méteres követési távolságot hagyva. Erre főleg azért volt szükség, mivel senki után sem akartak mentőakciót indítani vagy a beduinokkal megküzdeni érte. Mivel a gép érzésre leginkább az általunk csak kanapés jetskinek emlegetett kétszemélyes vízi járműre hasonlít, nem tartottam tőle. És valóban nagy tehetség kell hozzá, hogy valaki leessen róla. Persze eltart egy ideig, mire az ember teljes kontroll alatt tartja a gépet, főleg, ha a túravezető tíz perc után olyan iramot diktál, amit csak padlógázzal lehet követni.



Vörösök és terroristák négykeréken

A legnagyobb ellenfelek persze a buckák, de mivel az egyiptomi sivatag inkább kavicsos, mint homokos, így merülésre kevés az esély, viszont kacsázásra, kitérőkre annál inkább van lehetőség. No, persze a dolog ettől lesz igazán izgalmas. Aki szereti a sebességet, annak ezt a mókát feltétlenül ki kell próbálnia. 60-70 km/h, sehol egy jelzőtábla, körbe csak kavics, homok, távolban egy hegyvonulat, mögötte lassan megy le a nap, mi kell ennél több?



Aki Egyiptomba megy, azt azért mindenképp figyelmeztetném, hogy a Vörös-tenger partját megszállta a Vörös Hadsereg. Mintha az orosz föderáció része lenne, annyi ruszki turista van. Miattuk szinte minden hurghadai arab tud legalább alapszinten oroszul. A motorozáshoz is külön orosz tolmácsot kaptak, így „nem orosz” turista kettőnkre (a barátnőmmel) jutott az angol tolmács. Élelmes magyarként persze tanulmányoztuk a szélviszonyokat, és rájöttünk, hogy a konvoj elején sokkal kevesebb port nyelünk, így elfoglaltuk a 2. és 3. pozíciót. Az oroszoknak valaki elfelejthetett szólni, hogy ez nem a Minardi felkészítő tábora, néhányan közülük bőszen előzgettek, amiért kaptak is néhány keresetlen szót.

Az ilyen szervezett négykerekű túra, mint amilyenen mi is részt vettünk, úgy 6-7 ezer forintba kerül, aki többet fizet érte, az alulmaradt a helyi arabokkal vívott árháborúban. (Egyik olvasónk – a cikkre reagálva – arról számolt be, hogy ők nem 30, hanem csak 10 dollárt fizettek a kalandért. Tehát harcra fel!) Az útban benne foglaltatik egy beduin falu meglátogatása, naplemente nézés is, de ez leginkább arra jó, hogy az ember picit pihentesse a karját a zötykölődés után. (Tudtátok, hogy Egyiptomban a kifliszerű negyed hold nem áll, hanem fekszik? Vagyis a kifli két vége felfelé néz?)



Az igazi élmény aztán természetesen az éjszakai motorozás. A csapat ilyenkor már leginkább egy palesztin terrorista csoportra hajaz, kendőben, ádáz képpel nézve farkasszemet a homokviharral. A barátnőm a visszaútra úgy döntött, ő inkább beáll camerawomannak, és a vezető mögött ülve filmezi az utat. Akinek van kedve, az ilyenkor megkérhet egy kísérő arabot, hogy üljön be mögé mitfahrernek, ugyanis az énekelni nem tudó arab oxymoron, így a rádió kérdése is könnyen megoldható.

Comments

comments