Most aztán jól megkaptuk a magunkét! De nem csak mi, hanem még több tízezren, akik úgy döntöttek, hogy szombati napjukat a tököli repülőtéren töltik, hogy tanúi legyenek egy új sportág születésének. Soha rosszabb programot! Profi szervezés, profi pilóták, profi hangulat! Ez kell nekünk!
Ahogy egy pofaszakállas, délceg osztrák úr mondta: „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve”. Nos, az utazás kellemetlenségeit és némi akkreditációs malőrt leszámítva, mi is csak azt tudjuk mondani, amit ő császári felsége, csakugyan mindennel meg voltunk elégedve. Ha abból indulunk ki, hogy mihez lehet kezdeni a puszta kellős közepén, barátságtalan, földbe vájt hangárok és bunkerek között, akár el is mehetne az ember kedve egy ilyen programtól. Még akkor is ha a szervezők egész napos programmal, a világ legjobb pilótáival, és egy történelmi délutánnal kecsegtetnek bennünket. Nevezetesen azt ígérik, hogy egy új sportág születésénél bábáskodhatunk. Nosza rajta, kerekedjünk föl, és nézzük meg, mit tudnak ezekből a hozzávalókból kihozni.
 Szemeznek az égiekkel  |
Az extrem.hu stábja, a verseny általa ismert kezdési időpontja (15.00) előtt fél órával érkezett meg a helyszínre, ahol akkor már a pálya teljes 600 méteres hosszában meglehetősen összefüggő tömeg sorakozott föl. Persze senki ne gondolja, hogy haptákban álltak a nézők a kordon mellett. Abszolút piknik hangulata volt az egész eseménynek, a rutinosabbak pokróccal, napernyővel és öblös hűtőtáskával érkeztek.
Az esemény házigazdája, a Red Bull természetesen a kevésbé rutinos túrázókról is gondoskodott, árnyas sátrak alatt lehetett enni és inni valóhoz jutni, csak a sort kellett végig állni. Szükség is volt a felszerelésre, mert a nap kíméletlenül sütött fentről lefelé. Azonban még mindig ez volt a jobbik eset, rossz időben, esőben, szélben ugyanis el kellett volna halasztani a versenyt, így azonban a szervezők hálát adhatnak a természetnek, hogy nem rondított bele a nem éppen tízfilléres költségvetésű programba.
Kezdődhet a show!
Maga a fő program, a gyorsasági-akadályrepülő verseny, csak 17 órakor kezdődött el, addig különböző légi bemutatókkal tartották ébren a közönség figyelmét. Az ejtőernyősök földet érését követően Tóth Ferenc vitorlázó műrepülő Európa-bajnok rajzolt füstcsíkokat az égboltra, majd a veterán repülők következtek, végül pedig egy négyes kötelék parádéja ejtette egyik ámulatból a másikba az önfeledten heverő tízezreket. A kijelölt 17 óra után nem sokkal, aztán tényleg kezdetét vette a show. A tizenkét gép (ill. csak tizenegy, ugyanis két orosz pilóta, technikai okok miatt egy géppel repült) végig gurult a kifutó pályán, majd a svájci Pierre Marmy körével megkezdődött a verseny. Az első fordulóban öt kaput kellett bevenni különböző módokon, vízszintesen vagy kés pozícióban, amikor a pilóta oldalára dönti a gépet a kapuk között, melyek közül három 14, kettő pedig mindössze 10 méter széles volt. Ez az adat igazából csak akkor mond valamit, ha azt is hozzátesszük, hogy a gépek szárny fesztávolsága 8-9 méter között van.
Az orosz francia és a skótos spanyol
 A lent van fent |
A svájci pilóta után az apai ágon orosz, de ízig-vérig francia kinézetű Nicolas Ivanoff következett. Neki, és még sokaknak, az ún. touchdownnal gyűlt meg a baja, amikor a gép kerekével egy kijelölt helyen érinteni kell a talajt. Harmadiknak a mezőny doienje, a német Klaus Schnodt következett, aki fiatalosan agresszív repülésével azonnal a közönség egyik kedvence lett, ráadásul hibátlan körével az élre állt. Negyedik indulóként a skót nevű spanyol, Alexander Maclean vette birtokába a légteret, sajnos nem sikerült maradandót alkotnia. Nem úgy az amerikai Kirby Chamblissnek, aki szédítő tempóban repesztett, és mindössze 2 percre és 20 másodpercre volt szüksége a pálya teljesítéséhez. Alaposan feladta a leckét a többieknek. Elsőként a másik spanyol, Ramon Alonso vette fel a kesztyűt, mindössze négy másodperccel lemaradva a jenki mögött. Szegény Viktor Tschmalnak már nem sikerült ugyanez. Mintha átok ült volna az orosz pilótán, semmi sem akart neki sikerülni.
No meg a francia nevű angol
 Pillanatok alatt helyrehozták az elszakított kaput |
Bezzeg a vörös bárónak! A holland Frank Versteegh tűzpiros gépével olyan jól hasította a levegőt, hogy hatodikként repülhetett be a döntőbe. A francia nevű angol, Paul Bonhomme viszont már nem élvezhette a döntő izgalmait, miután kétszer is hibázott. Egy valamiben azonban senki sem tudta, igaz nem is akarta, utánozni: ő volt ugyanis az egyetlen, aki kaput szakított. A technikai stáb kb. tíz perc alatt helyrehozta a sérült akadályt. Ez pedig soknak bizonyult ebben a mezőnyben. A haza (és persze a királynő) nevében következhetett a másik angol, Steve Jones, aki nemes bosszút állt, ötödikként jutva a döntőbe.
A java azonban még csak most következett! Jött ugyanis minden magyar repülőbarát kedvence, az Európa- és világbajnok Besenyei Péter! Óriási üdvrivalgás fogadta, ahogy elrepült a közönség előtt, és megkezdte körét. Aztán folytatta, nem is akárhogyan! Elképesztő iramban, hihetetlen technikai tudással és precizitással, mondhatni földbe döngölte a mezőnyt. 2.09-es idejével, több mint tíz másodpercet vert a világ legjobbjaira. Az úri közönség joggal tombolt! Az első kör utolsó pilótája, az orosz Szvetlána Kapanina volt. A szőke hölgy egyértelműen a férfi nézők kedvence volt, azonban két apró hiba miatt oda lett a döntő, Szvetlana hetedikként fejezte be a versenyt.
Döntésre viszik
 (Bal)szerencse patkó |
Rövid technikai szünet után következett a hatos döntő, amelyet a hatodik helyen bejutott holland pilóta nyitott meg. Szegény Frank, lehet, hogy a nagy örömtől elfelejtette a pálya vonalát, tény, hogy kaput tévesztett, így a szigorú (de igazságos) zsűri kénytelen volt őt kizárni a versenyből. Másodikként Steve Jones repült végig a pályán, és a plusz egy, fordított U alakú kapuval (lásd képünket) nehezített pályát 2 perc 53 másodperc alatt teljesítette. Jöhetett Klaus Schnodt, és lám mit tesz a rutin, no meg az évek. Az elvileg nehezített pályát Klaus rövidebb idő alatt teljesítette, mint az előfutamban! Ez igen, csettintettek a nézők, a bátrabbak pedig már számolgatták, hogy ezek szerint a mi fiunk két percen belül fog menni. De messze még a vége… Következett Ramon Alonso, a spanyol repülős remek, 2.29-es eredménnyel landolt, azonban nem sokáig örülhetett, mert ő is a derék tulipános sorsára jutott. A zsűri szerint ugyanis Ramon a patkóban túl alacsonyan repült, amivel veszélyeztette saját épségét, ilyen esetben pedig a vétkesnek bűnhődnie kell.
 Besenyei Péter győztes gépe |
Ketten maradtak, Kirby és Péter, a két Red Bullos géppel. Elsőként az amerikai fiú ment. 2.31, nem rossz, de csak második helyre elég, és a mi Péterünk még csak most emeli fel a gépet a földről, és kezdi meg a nap utolsó körét. Micsoda izgalmak! Az első két kapu vízszintesen megvan, irány vissza, balra kés, jobbra kés a szűkebb kapuban, megint vissza, 360°-os orsóból zuhanóban a következő kapu. Aztán megint egy szűkebb átjáró, negyedelt orsóval felfelé, és megint zuhanó lefelé. A tömeg felváltva nézi az égen balettozó magyar pilótát, az óriás kivetítő jobb alsó sarkában kíméletlenül futó órát. Eddig minden oké, jöhet a touch down! Ha ez megvan, akkor nyakban az arany, márpedig messziről úgy tűnik, hogy megvan. Még két kapu, átszáguldani az időmérő fotocelláján, az ezerfejű cézár pedig egyetlen hatalmas fejként fordul a kivetítő órája felé. Aztán egyetlen hatalmas torokként kiált: megvan! 2.16.1, ez igen, bravó! No, de maradt még izgalom, kiderült, hogy Péter mégsem teljesítette a touch downt, ezért 5 másodperc büntetést kapott, az ideje így 2.21.1, azaz mindössze 4 tizeddel előzte meg Klaus Schnodtott!
Kollégák
 Klaus, Péter és Kirby a sajtótájékoztatón |
Eztán már csak az ünneplés volt hátra, a dobogósokat, Pétert, Klaust és Kirbyt nyitott autóval vitték a központi emelvényre, ahol már várta őket a dobogó, és több ezer ember, akik nem indultak haza rögtön a verseny után. A díjakat a főbíró Jean-Louis Manet és az eddigi egyetlen magyar űrhajós (szegről-végről kollégájuk), Farkas Bertalan adta át. Péter nyakába került a babérkoszorú, és mindhárman kaptak egy díszes trófeát, melyek egymás mellé helyezve egy repülőt formáltak. Természetesen nem maradhatott el a pezsgőzés, mindenki kapott a nyakába, a színpad alatt állók legnagyobb örömére. A hálás közönség pedig pirosra tapsolt tenyérrel indulhatott haza az esti szürkületben. A sajtó nagyra becsült munkatársait még várta egy sajtótájékoztató, ahol a fáradt pilótákat megkímélte Szujó Zoltán kollégánk, és minden esetben beérte egy rövid kérdéssel és egy rövid válasszal. A győztessel, aki egyben a verseny egyik kitalálója és fő szervezője, mi magunk is szerettünk volna egy rövid interjút készíteni. Ám, amikor meghallottuk, hogy egy legalább egy hete nem aludt, és legszívesebben ott helyben bepótolta volna ezt a mulasztást, úgy láttuk jobbnak, ha elállunk ettől a szándékunktól. Minden bizonnyal lesz még módunk az interjú elkészítésére, most azonban illendőbbnek tartottuk, ha csak sok sikert és jó pihenést kívánunk a bajnoknak.
|
