Nolan White 45 évig azért dolgozott, hogy neki sikerüljön a leggyorsabban száguldania egy belsőégésű motorral. 72 évesen végül közel 700 km/h-t ért el, azonban belehalt a rekordkísérletébe. Pedig már épp ki akart szállni.
 Nolan White: 1931-2002  |
Bár az autópályákon már a 130 km/h feletti száguldást is büntetik, néhány megszállott – persze külön erre a célra gyártott autócsodákkal – más dimenziókat ostromol. A sugárhajtású gépek között 1997 óta 1228 km/óra a világcsúcs, belső égésű motorokkal pedig 1991 óta 659 km/h túllépéséért küzdenek. Az 1991-es csúcsot az amerikai Al Teague állította fel, legnagyobb ellenfele pedig a szintén amerikai Nolan White volt. Volt, mivel White két hete életét vesztette egy rekordkísérlet során.
A 72 éves White elszántságát mi sem tükrözte jobban, mint az, hogy több mint 45 éve építgette a kocsijait. A legutóbbi, a Spirit of Autopowers csúcsmodellre sikeredett, pedig nem autógyári támogatással, hanem magánpénzből finanszírozta.
Hozzátartozói szerint az öregúr a kísérlet előtt arról beszélt, hogy ha összejön a világrekord, akkor kiszáll, vagyis abbahagyja az életveszélyes száguldást.
 White torpedója |
Október 17-én a Utah állambeli Bonneville-sósíkságon újra nekiveselkedett, hátha teljesül az álma. A Bonneville-i „pálya” a sebességi csúcsok Mekkájának számít, és azok szerint, akik már kipróbálták, a homokos talaj 400 km/h felett olyan, mint a jég.
Tudta ezt Nolan White is, hisz több mint 4 évtizede koptatta a pályát. Legutóbb augusztusban durálta neki magát, akkor 688 km/h-es végsebességet produkált, de kilyukadt az első jobb kereke, és csak nagy szerencsével úszta meg karcolás nélkül az esetet.
 A bonneville-i pályán |
Az októberi kísérlete nagyon jól indult, az öt mért mérföldből négyet teljesített és egy 679 km/h-s végsebességi csúcsot állított fel. A fékezése azonban nem sikerült, mert egymás után mindhárom fékezőernyője leszakadt, „torpedója” jónéhányszor megpördült. És szinte irányíthatatlanul rohant a 80-as főút felé. White utolsó erejével megpróbálta a kocsit elfordítani az úttól, és a mélyebb homokos részre kormányozta azt. A helyszínre rohanó munkatársak és mentőerők csak egy sófelhőt láttak. White ekkor még eszméleténél volt, megpróbált kiszállni a roncsból, de nem sokkal később eszméletét vesztette. Törött bordákkal, kilyukadt tüdővel és súlyos fejsérüléssel szállították kórházba. Három nappal később a Salt Lake City Kórházban belehalt sérüléseibe.
