A fenti oximoront az alábbi könnyed hangulatjelentésben fogjuk feloldani, mikor is a kedves olvasó tudomására hozzuk, hogy 1, Bérces Edit, a világ egyik legjobb ultrafutója, agyonverte a női mezőnyt a bécsi 100 km-es versenyen, 2, Ausztriában egy ilyen verseny médiaeseménynek számít, és az ORF nem sajnál egy stábot kiküldeni a befutóhoz. És további érdekességek: ropogós bécsi szelet körettel!
 Tetemes előny  |
Kezdjük, ahogy a helyszíni tudósításokat szoktuk, az utazással, mely oly sok érdekes, vidám, mókás és hangulatos szituációt tud produkálni. Liszt Ferenc Eurocity szép, hosszú európai vonat, be is kéredzkedek egy fülkébe, ahol egy fiatal (kb. 23) lány ül egy kevésbé fiatal (kb. 50) nagy darab, de szakállas úrral, és mindketten úgy néznek ki (jól), mint akik tudják, hogy manapság, hogy illik kinézni. Még a baromi nagy Samsonite bőröndöt is felteszik az ülésekre (eredetileg azért volt a két üléssor között, hogy elriassza a hozzám hasonló betolakodókat), és vidáman csevegnek. Státuszuk mindvégig homályban marad előttem, nem merem megkérdezni, hogy milyen kapcsolatban vannak egymással. Az viszont kiderült, hogy hová: a Maldív-szigetekre, kislány nyaralni, bácsi dolgozni (WHO). A számkódos bőröndöt nem sikerül kinyitni, gondoljuk szólunk a vámosnak, hogy heroint viszünk, szeretnénk megkóstolni, de elfelejtettük a kódot. Aztán mégsem szólunk.
Az osztrák vámossal viszont egészen internacionális társalgást folytatunk: Passport, bitte-please; Wohin gehen Sie-to Vienna; Wieviel Tagen-two days; Wieviel Geld haben Sie-i have a hundred euro. Hasznos dolog a nyelvtudás.
Bécs
 Hundertwasser |
Megérkezés a Westbahnhofra, még csak véletlenül sem lehet összetéveszteni a Nyugatival, U-bahnnal hol földalatt, hol a város fölött ki a szállásra. A jól csengő nevű Friedrich Engels Platzon lévő ifjúsági szállást csak ajánlani tudom mindenkinek, 21 euróért két ágyas fürdőszobás, reggelis szoba, a japán szobatárs pedig a sors ajándéka. Jun a tokiói konzinban végzett, komolyzenét tanult, így magától értetődik, hogy techno, trance és dance számokat akar írni. Esti séta a császárvárosban: Hunderwasser, Stephansdom, Neue Burg, Spanyol Lovasiskola, Museum Quartié, mindez persze csak kutyafuttában, külsőleg. Párolt sertésszelet, párol káposztával szintén kutyafuttában, de, micsoda különbség, belsőleg.
Közben megérkezett a másnapi főszereplő, Bérces Edit szeretné tudni, hogy pontosan honnan kell majd elrajtolnia. Sajnos papírom nélkül én magam sem tudom pontosan, így másnap ki késik kevesebbet versenyt rendezhetünk (vesztettem). Este késői fekvés, elvégre reggel korán kell kelni.
Már futnak
5-kor kelni Bécsben is csak olyan, mint bárhol máshol (rossz), ágyneműt leadni, cuccot megőrzőbe betenni, irány a Práter (a királyi család egykori vadászatainak helyszíne). Sokkal messzebb van, mint gondoltam, és 6 előtt két perccel már nyilvánvaló, hogy lekésem a rajtot. Futballért rajongó szívem dobban egy nagyot, mikor elviharzok az Ernst Happel stadion mellett, valahova a Práter túlsó végébe. Egyszer csak hangos ováció és taps üti meg a fülemet, érzem már, hogy célnál vagyok. Kis narancssárga zászlókkal és piros fehér műanyag szalaggal van kijelölve a pálya, van kb. 30 szervező, segítő, akik minden előttük elhaladó futónak olyan ünneplést csapnak, mintha éppen világbajnokságot nyerne. Hangszórókból keleti meditációs zene szól, nem vagyok benne biztos, hogy ez tényleg segít a futóknak. Kb. 3 percet kell várnom, amikor feltűnik Edit, és futtában odaköszön, illetve mondja, hogy majd Gróf Olivér segít.
A következő 2,5 km-es kör (összesen 40-et kellett megtenni legfeljebb 13 óra alatt) befejeztével jön is Olivér, aki Edit földije (Zalaegerszeg), és edzőpartnere, de Bécsben tanul informatikát. Most azonban nem fut, csak ha muszály, és Edit segítőjeként tevékenykedik.
A segítő
 Olivér: edző, fotós és segítő |
A jó segítő fél győzelem. Jó segítő nélkül nincs győzelem. A jó kapcsolat érdekében abbahagyom a közhelyek sorolását, és a lényegre térek. A futók a versenyre, hatalmas csomagokkal érkeznek. A táskákban kedvenc kekszeik, csokoládéik, üdítőik, pezsgőtablettáik, cukorkáik vannak. Van némi gyümölcs is, természetesen, ugyanis a futóknak ezeken kell élniük a verseny alatt, elvégre arra nincs idő, hogy nekiüljenek egy bécsi szeletnek. Vannak még a csomagban ruhák, melegítő alsó, felső, széldzseki, váltó rövidnadrág, zokni, cipő, sapka. További kiegészítők a krémek és kenőcsök. Egy jól szervezett versenyen, és ez ilyen volt, elvileg minden szükséges eszköz rendelkezésre áll, de hát sosem lehet tudni, mi az, ami az adott futónak létkérdés, de másnak eszébe sem jutna. A futóhoz a frissítőállomáson csatlakozik a segítő, és megkapja az utasítások, mit kell előkészíteni a következő kör végéig, az újabb találkozóig. Ekkor van 10-12 perc a feladat elvégzésére, étkek, üdítők felporciózására ill. kimérésére, ruhadarabok előkészítésére. Természetesen a segítő nem feledkezhet(ne) meg arról, hogy körönként nyomja a stoppert, mert a pontos köridők kellenek majd a futónaplóba. A jó segítő egy 100 km-es verseny során kb. egy tízest maga is fut. Ja, és közben információval látja el a sajtó munkatársát.
Szakmai tikok
 Edit soha nem adja föl |
Szakmai titkokat nem szokás kikotyogni, de ezek a verseny legérdekesebb momentumai. Pl. a biztos győzelem érdekében le kell késni a rajtot. Editékre kb. öt percet várt a másik 52 futó, míg ők a csomagokkal felpakolva egy laza kilométerrel hangoltak a következő 8 órára. A sztárokra várni kell! Azt is megtudom, hogy Editnek nem szokása 3 óra előtt lefeküdni, így a vasárnap reggeli 4 órás ébresztést nagyon zokon vette. Nem volt mese, futni kellett. Hét óra lehetett, amikor elkezdett esni az eső. Addig csak hideg volt, aztán már vizes is. Azonban ez nem változtatott a taktikán: Edit két osztrák hölggyel futott, úgymond, egy csapatban, és a terv szerint óránként egy kört kellett rájuk verni. Így, a második óra végén Edit két körrel vezetett a női mezőny előtt, és harmadik, negyedik helyen állt összetettben.
Aztán elállt az eső, kisütött a nap, és 10 óra körül, kezdett benépesülni a Práter. Olivér felvilágosított, hogy az emberek errefelé hétvégéiket kirándulással vagy sporttal színesítik, és általában nem nézik hülyének azt, aki vasárnap elmegy kocogni (azokon is csak mi, magyarok csodálkozunk, akik síbottal trekkingelnek a Práter tükörsima aszfaltján).
Gyomros és kóla
Olivér ezt követően Edit gyomrát dicséri, mondván kiváló ultrafutó szerv, szinte semmivel sem lehet elrontani. Valamivel azonban csak sikerült, mert 11 órától érezhetően lassult bajnokunk, és idővel elkerülhetetlenné vált, hogy meglátogassa a kihelyezett mobil mellékhelységet. Ettől függetlenül taktika maradt, óránként plusz egy kör a csapattársaknak. A férfimezőnyt vezető Marcus Thalmann közben nagyon belehúzott. 6 óra 57 perces legjobbjával osztrák csúcstartó, és futott már 2.30-as marathont is. 11-kor már nagyon számoltunk, ha így folytatja és jól osztja be az erejét, még akármi is lehet, főleg új osztrák csúcs. Mindezt úgy, hogy a kedves Markus arcáról egy percre sem hervadt le a vidám mosoly, integetett a szurkolóinak és pacsizott a gyerekekkel. Olivér újabb titkot árult el: 75 km-nél elindul a „kóla-hadművelet”, már elő van készítve az első szénsavtalanított adag, amire mézzel kell felkészíteni a gyomrot. Azonban az is hamar kiderült, hogy a kóla ezúttal nem a világraszóló eredmény elérését fogja szolgálni, hanem azt, hogy kicsivel könnyebb legyen a verseny vége.
Eső, pezsgő, tévé
|
Dél körül megint elkezdett zuhogni az eső, és ez végképp betett Marcus rekordkísérletének, és (legalábbis én azt hittem) a hangulatnak is. Pedig már szép számmal gyűltek a rajongók, és legalább ötvenen biztatták a mosolygós szívsebészt (!), amikor megkezdte utolsó körét. A következő 12 perc izgatott várakozással telt, nézők és fotósok lökdösték egymást, de a tévésekkel szemben senkinek nem volt esélye. Mindenkit kitessékeltek a kamera látószögéből, az ő vágóképeiket senki nem próbálja tönkretenni. Jött Markus, boldogan, mosolyogva, az ünneplés és a hangzavar nagyobb volt, mint itthon egy komplett bajnoki forduló összes meccsén együtt véve. Előkerül egy üveg pezsgő, amit a boldog győztes nyakába öntöttek, cimborái pedig a levegőbe dobálták és a vállukon vitték körbe. Aztán persze a tévések kaparintották meg elsőként, és láthatóan úgy beszéltek vele, mint régi ismerőssel. Úgy látszik, itt hagyománya van annak, hogy a média érdeklődik egy futóverseny iránt. (Jellemző példa: a Bécsi Marathont élőben közvetítették, Olivér szerint világszínvonalon – van mit tanulnunk!)
Edit befut és nyilatkozik
 Sprechen Sie deutsch? – Ja! |
Nekünk már csak annyi dolgunk maradt, hogy segítsünk Editnek minél könnyebbé tenni az utolsó tíz kilométert, és kiszurkolni, hogy összetettben megszerezze a harmadik helyet. Ekkor már én is tevékenyen kivettem a részem a versenyből, ugyanis az egyik stopper segítségével én mértem az utolsó körök részidejét. Az összetett harmadik helyről sajnos le kellett mondani, azonban a női mezőnyt, (melyben azért voltak sokat próbált ultrafutók) oly mértékben elkalapálta, hogy öröm volt nézni, legalábbis nekünk. Az idejével természetesen nem volt elégedett, a 8 óra 50 percnél futott ő már egy órával jobbat is. A közepes teljesítményt ráfogtuk az időjárásra (kettő körül volt még egy zivatar), és a szervi problémákra, és inkább annak örültünk, hogy a fenti körülmények ellenre is több, mint tisztességesen helyt állt.
Az ORF stábjának ezúttal sem lehetett vetélytársa, megint ők kapták el Editet az első interjúra, és nagyon –nagyon tetszett nekik, hogy bajnokunk folyékony németséggel nyilatkozik. Sokat segít az ultrafutásnak, ha művelői piacképesek.
A végére csak egy forró zuhany maradt versenyzőknek (ezer méter, de oda már kocsival vittek mindenkit), és egy kiadós gyúrás az orvosi sátorban. Azt feltétlenül meg kell említeni, hogy a szervezők úgy bántak Edittel, ahogy az egy világbajnoknak és világcsúcstartónak kijár. A műsorközlő egyetlen egyszer sem felejtette el felsorolni eredményeit, amikor elhaladt a zsűriasztal előtt, a versenyre pedig, nem tudván Olivérről, külön segítő gondoskodott volna csak őróla.
 Az első 10 helyezett eredménye |
(A cikkben található képek a szerző felvételei.)
