Elkezdődött a 14. Bécs-Budapest Szupermarathon. Már az első nap nagy meglepetéseket tartogatott az érdeklődők, és persze az indulók számára. Az extrem.hu helyszíni tudósítása a több napos verseny első, Bécs-Sopron szakaszáról.
 Bogár János hatszoros szupermarathon győztes  |
Későn fekszik, korán kel. Mármint a magamfajta buta újságíró, akinek hiába írják le fehéren feketén, hogy reggeli 5-től 6-ig, mégis megnézi, hogy verik meg a bírók a Tigrist, és majdnem éjfél van, mire végre ágynak esik. Éppen csak fordul egyet, és már ébreszt is az az átkozott, drága vekker. Fél hatkor reggeli a Hotel Sopron príma kis éttermében, számos futóval és a kollégákkal egyetemben, aztán 6:10-kor indulás a gyülekezőhelyre. Pontban fél hétkor pedig hosszú konvoj indul a hűség városából a császárvárosba. Az út során egyetlen kisebb kellemetlenség borzolja a hajnali kávétól éber zsurnaliszta idegeit. Az osztrák vámosok úgy tartják fel a rendőri felvezetést kapott konvojt, mintha legalábbis Közép-európai illegális bevándorlók akarnák elfoglalni a drága Ausztriát. Aztán rájönnek, hogy fölösleges keménykedni, sőt tőlük is megkapjuk a magunk motoros rendőreit, és most már megállíthatatlanul a bécsi Praterben lévő Ernst Happel stadion felé vesszük az irányt.
 34-es rajtszámmal Vozár Attila a lengyelek gyűrűjében (1-essel Chawawko, 2-essel Janicki) |
Megmondom őszintén, szeretem a focit, és a májusi bécsi 100-as idején nagyon szerettem volna bejutni az osztrák futball egyik legendás alakjáról elnevezett szentélybe. Minden kívánságom így teljesüljön: vasárnap ez is megadatott, hiszen a sógorok voltak olyan rendesek (hisz‘ nem olyan rossz gyerekek ők), hogy nem a stadion mellett, parkolóként funkcionáló, kietlen betonplaccról, hanem a kívül-belül egyaránt impozáns stadionból rajtoltatták el a mezőnyt (még a szent gyepet is illettem lábammal…).
Mindössze 30 egyéni induló gondolta úgy, hogy ő bizony vállal minden megpróbáltatást, és öt nap alatt 352 km-t megtéve eljut egyik fővárosból a másikba. 26 úrról és négy hölgyről van szó a fenti mondatban.
Azért csak négyről, mert a szervezőket még közvetlenül a rajt előtti napon, szombaton is érte egy kellemetlen meglepetés. A tavalyi női győztes, a címvédő német Maria Bak ugyanis megsérült, és nem tudta vállalni az indulást. Döntése, bár rendkívül sajnálatos, érthető: ez nem egy olyan verseny, amibe akár csak 75%-os állapotban is nekivághat az ember, nem beszélve arról, ha valaki csak félig egészséges.
 Éleződő verseny |
A férfi mezőnnyel szerencsére más volt a helyzet, hiszen a 26 induló között három korábbi bajnokot is találunk: Bogár János hatszor, Vozár Attila kétszer, az orosz Anatolij Kruglikov pedig egy alkalommal diadalmaskodott a rangos versenyen. Az az egy alkalom pedig tavaly volt, amikor változatos csatában, már a Tata és Budakeszi közötti, utolsó előtti szakaszon győzte le a lengyel Jaroszlaw Janickit, aki egyébként szintén ott vacogott a Práterben, és ha más nem is, de a visszavágás vágya minden bizonnyal fűtötte.
Induljon a szupermarathon!
 Balogh Gábor öttusázó |
A bizonyítási vágy keltette belső hő híján ugyanis csak megfagyni lehetett vasárnap reggel. Hihetetlenül hegyes, hideg szél fújt, és nem csak a start színhelyén, hanem végig az első napra rendelt 93 km-es szakaszon. Érdekes módon a szórakoztatásra szánt zenék között egyszer csak felcsengett Madonna: Die Another Day című nótája. Ezzel talán azt akarták jelezni, hogy a másnapi, 116 km-es táv Sopronból Győrbe még nehezebb lesz? A startpisztoly egyébként, a szervezők becsületére legyen mondva, pontban kilenckor eldördült, és a két szakaszos mezőny rendben el is rajtolt. Azért két szakaszos, mert az egyéni profik mögött ott tolongtak a 125 váltó első futói is. Többnyire amatőrök, bár lehet, hogy sokan közülük sértésnek veszik ezt a jelzőt, és javítok is, hiszen ez legfeljebb annyiban igaz, hogy nem főfoglalkozásban hosszútávfutók. Rengeteg visszajáró vendég van ugyanis a Bécs-Budapest Szupermarathonon, akik már fejből tudják az útvonalat, ismerik a pálya minden kilométerét, tudják, hol kell spórolni az erővel, és ami talán a legfontosabb, mindig tudják, hány km van még a soproni célig. Vannak másféle profik is. Szintén profi sportolók, de nem (mindannyian) futók: ők alkotják a Bajnokok Társaságát. Név szerint: Zala György és Hüttner Csaba kenusok, Balogh Gábor öttusázó, és két igazi futó (ők tényleg minden szempontból profik), Pető István és Lőw András többszörös spártai hős, aki egyébként idén is lefutotta az Athén és Spárta közötti 247 km-t.
Szóval, indulás! Most azt kellene írnom, hogy a futókat kísérve megcsodáltuk Bécs nevezetességeit, végig szaladtunk (bocsánat, szaladtak) a Mariahilfe Str-n, el a Neue Burg és a Museum Quartier előtt, mígnem meghatottan intettek búcsút az osztrák fővárosnak. De nem írom ezt, mert a valóságnak köze sincs a fenti sorokhoz. A stadiontól a városon kívülre vezető legkisebb mellékutcákra van irányítva a futók sokasága, Bécs történelmi belvárosát egy csip-csup ügy miatt nem lehet egy órára lezárni. Nem is zárták… A városból kiérve semmit sem javult az időjárás, hacsak annyiban nem, hogy helyenként kisütött a nap, ami egy kicsit átmelegítette az atlétákat.
 Határátkelés |
Ahogy az várható volt, a váltók első futói álltak az élre, és diktálták az iramot, amit persze az egyéni futóknak eszük ágában sem volt felvenniük, ők ugyanis öt napra tervezik beosztani az erejüket. Menet közben több frissítőállomáson volt mód pótolni az elégett kalóriákat, 23 km után pedig az első váltás is megtörtént, jöhettek a pihent második emberek. Feltétlenül meg kell említeni, hogy az első váltóhelyen isteni finom, forró, citromos teával várták a versenyzőket, de a kísérőktől, és a sajtó vacogó munkatársaitól sem tagadtak meg egy-két pohárral. A Red Bull helyi marketinges hölgyei pedig egy kis hazaival kedveskedtek a sportembereknek. Éppen hogy csak kezdett kiengedni elgémberedett kezem, amikor megérkeztek az első futók, és megtörténtek az első váltások. 89 perccel az indulás után pedig megjött az első egyéni induló, Bogár János is. Jó tempóban, sokak szerint túl jó tempóban is, futott, és mindenki azonnal nyomta a stoppert azt számolva, mikor érik utol Janit az üldözők, akik késtek, de legalább sokan voltak. Vozár Attila, Janicki, Kruglikov és tőlük alig lemaradva Chawawko is megérkezett, nyolc perccel az élen álló Bogár után.
És a helyzet egyre fokozódott!
|
Mint később kiderült, Bogár 10 percre növelte előnyét, de amikor mi 50 km-rel a rajt után újra találkoztunk vele, nyolc perc volt a különbség. Itt egy időre elbúcsúztunk a futóktól, és elmentünk a harmadik váltóhelyre, ami 77 km-re volt a rajttól. Véleményem szerint Közép-Európa legszelesebb falujában vártuk a futókat. Természetesen a váltók tagjai jöttek először, hogy a negyedik szakasz futói már a határon átkelve fussanak Sopronig. Megvártunk néhány váltót, majd előrementünk a határhoz. Jól jártunk, mert tulajdonképpen egyrészt jó képeket tudtunk készíteni, másrészt pedig ezen a jelképes helyszínen értesültünk az eredmény változásáról. A helyszínre érkező tévések elmondták, hogy ne Bogárt várjuk az első helyre, mert már a harmadik váltóhelyen sem ő vezetett. Sőt olyannyira nem vezetett, hogy a hírek szerint csak a negyedik-ötödik helyen futott. Valóban egy kisebb vezető boly érkezett az osztrák-magyar határra. Ebben futott Vozár Attila, illetve a tavalyi második helyezett Janicki és a lengyel Bécs-Budapest újonc, Thomasz Chawawko. Meglepő módon nem jött velük a tavalyi győztes, az orosz Kruglikov.
Miután a versenyzők elhaladtak, mi is kocsiba vágódtunk, és Sopron felé vettük az irányt. A sportcsarnoknál, azaz a célban már egész kis tömeg verődött össze. A leggyorsabb váltók még az autós tudósítókat is megelőzték. A leggyorsabb négytagú váltó például 5 óa 18 perc alatt tette meg a 93 km-t.
|
Újságírók, fotósok, kísérők és csapattagok ott tolongtak a célban. Mindenki az egyéni futókat várta.
Úgy készültünk, hogy Vozár Attila lesz az első egyéni futó. Nem csalódtunk. 6 óra 40 perces ideje a körülményekhez képest egészen jónak mondható. Nem kellett sokat várni a második helyezettre sem. Thomasz Chawawko egy percen belül megérkezett. Sorban jöttek a többiek. Újabb két perc múlva Janicki, utána négy perccel pedig Kruglikov ért célba, akiről azt mondják, hogy megint az utolsó előtti szakaszban, azaz a hegyes-emelkedős Tata-Budakeszi szakaszon lehet nagyon erős.
Már csak egy kérdés maradt. Bogár János mennyivel van mögöttük, akit felesége és kísérője várt a célban? Vozárhoz képest negyedóra volt a hátránya. Bogár nem tűnt letörtnek. Eddig 13-szor indult a szupermarathonon, és 12-szer meg is nyerte a Bécs-Sopron szakaszt. Sportemberhez méltóan fogadta, hogy voltak nála jobbak. Célba érés után a futók a konditerem felé vették az irányt, hogy gyúrjanak még egy kicsit, és hogy felkészüljenek a második napra, amely hétfőn pirkadati világosságban várta a futókat.
|
